Újabb fordulat Tocsik-ügyben

Az idén áprilisban jogerősen megítélt nyolcvanmillió forint helyett csak 3,7 millió forint közvetítői díj illeti meg Tocsik Mártát – állítja a Legfőbb Ügyészség. Az ügyészi fórum ezért most felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz (LB). Hasonló kérelemmel élt a jogásznő is: ő kevesli a nyolcvanmilliót. Az LB gazdasági tanácsa a nyári szünet után tesz pontot a 12 éve tartó magánjogi per végére.

Tovább tart a vita arról, hogy a 804 milliós sikerdíjból menynyi illeti meg Tocsik Mártát. A pert még 1996-ban, tehát 12 évvel ezelőtt indította meg a Legfőbb Ügyészség a jogásznő és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.) ellen. Az ÁPV Rt. kormányzati inspirációra 1996-ban bízta meg Tocsik Mártát: alkudja le a kamatot és a költségeket a helyi önkormányzatoknak járó privatizációs bevételből. Az állami vagyonkezelő ugyanis nem kívánta a teljes járandóságot kifizetni. Ezt a módszert a Legfelsőbb Bíróság az ismert Dunaferr-ügyben már 1995-ben elfogadhatatlannak ítélte, és úgy rendelkezett, hogy az állam köteles kifizetni a helyhatóságoknak a belterületi földek teljes ellenértékét a kamatokkal és a költségekkel együtt.
A Legfőbb Ügyészség a magánjogi perben azt kérte a bíróságtól: állapítsa meg, hogy az ÁPV és Tocsik megbízási szerződése jogszabályba és a jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis.
*
Indítványozta az ügyészség azt is, kötelezzék Tocsik Mártát, hogy az általa felvett 804 millió forint öszszegű megbízási díjat, sikerdíjat fizesse vissza az állami vagyonkezelőnek. A Fővárosi Bíróság 1997. október 10-én felfüggesztette a pert, mondván, meg kell várni a résztvevők ellen indított büntetőeljárás jogerős ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság 1998. februári határozata szerint erre nem volt szükség, a polgári pert folytatni kellett. A Fővárosi Bíróság azonban több mint egy év után, 1999 márciusában tűzte ki az új tárgyalást, mégpedig egy júniusi időpontra. Majd teljes egészében elutasította az ügyészség kérelmét, és az állam terhére nyolcmillió forint munkadíjat állapított meg.
A Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az FB ítéletét és kifejtette, hogy a sikerdíjas megbízási szerződés a jó erkölcsbe ütközik, tehát semmis. Elrendelte, hogy a Fővárosi Bíróság folytassa a pert és döntsön arról, hogy az elvégzett munkáért mekkora összeg illeti meg a jogásznőt. A 804 millió nyilvánvalóan nem, hiszen – mint az LB megállapította – valóságos kockázat nélkül a közvagyon terhére túlzott mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megbízási szerződés a jó erkölcs követelményeivel nyilvánvalóan ellentétes.
Az ügyészség közben, 2003. április 11-én azt kezdeményezte, hogy a bíróság ideiglenes intézkedésként helyezze tartalékba a Tocsik Márta két bankszámláján és a bírósági letéti számláján lévő 459 millió forintot. Ez azt követően történt, hogy a büntetőbíróság feloldotta a számlák bűnügyi zárlatát, mert Tocsik Mártát csupán okirat-hamisításért marasztalta el. Ezen vétség miatt pénzbüntetésre ítélte, vagyonelkobzást nem alkalmazott vele szemben. A bűnügyi zár feloldása után az ügyészség azért kérte a polgári perben az ideiglenes intézkedést, hogy ne kerülhessen sor a pénz elköltésére, elvonására, hiszen várható volt, hogy a semmisség miatt a jogásznőnek vissza kell fizetnie a sikerdíj egy részét. A polgári tanács azonban semmilyen intézkedést nem alkalmazott, sőt, később Tocsik Márta vagyoni helyzetére tekintettel a perben költségmentességet engedélyezett a jogásznőnek.
Tocsik egyébként a bruttó 804 milliós összegből annak felvétele után 340 milliót, vagyis az áfa nélkül számított sikerdíj felét átutalta két gazdasági társaságnak: az Arány és az Utilitas Rt.-nek. A cégek az MSZP és az SZDSZ gazdasági holdudvarához tartoztak. A büntetőeljárás megindítása után a pénz visszakerült Tocsik számlájára. A jogásznő az összegből adót is fizetett. Végül a három számlán maradt 459 millió forint fölött rendelkezhetett.
Szakértő meghallgatása után a Fővárosi Bíróság végül 2007. június 13-án arra kötelezte Tocsik Mártát, hogy a sikerdíj túlnyomó részét fizesse vissza az ÁPV Rt. jogutódjának, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek. A pénzből csak 3,7 milliót tarthat meg. A Fővárosi Ítélőtábla idén áprilisban 80 millió forintra emelte fel Tocsik járandóságát, és 562 millió forint visszafizetésére kötelezte a jogásznőt.
A Legfőbb Ügyészség most felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Borbély Zoltán szóvivő lapunknak elmondta: az ügyészség szerint Tocsik Mártát 3,7 millió forintnál nagyobb összeg nem illeti meg. Ez a tétel magába foglalja az ÁPV Rt.-nél annak idején alkalmazott 220 ezer forintos átlagkereset egy munkatársra számított összegét, valamint a munkabérhez társuló közterheket és a vállalat működéséből adódó rezsiköltség arányos részét.
A sikerdíj kikötésekor, 1996-ban egyébként 60 ezer forint volt az országos átlagkereset. A közvetítői munkát az állami vagyonkezelő és az önkormányzatok között az ügyészség szerint egyetlen alkalmazott is elvégezhette volna. A felperesként eljáró ügyészség a 800,877 millió forintnyi sikerdíjon felül 160 millió forint áfakülönbözet visszafizetését is indokoltnak tartja. A Fővárosi Ítélőtábla áprilisi döntése ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be Tocsik Márta is. A jogásznő kevesli a nyolcvanmillió forint közvetítői díjat. A Legfelsőbb Bíróság a nyári szünet után tárgyalja az ügyet. Az LB a hajdani büntetőeljárás végén, 2003-ban hanyag kezelés vétségéért ítélte el az ÁPV Rt. vezetőjét, Szokai Imrét és az igazgatóság azon tagjait, akik 1995–96-ban megszavazták Tocsik megbízási szerződését.