A magyar kerámiaszobrászat legnagyobbjai között tartották számon Török Jánost, ám ennek méltó hivatalos elismerése egész életében teljesítetlen adósság maradt. Az 1932-ben Mezőtúron született művész Borsos Miklós és Gádor István tanítványaként került 1956-ban az Iparművészeti Főiskoláról az éppen újraéledő pécsi Zsolnay-gyárba. Itt a számára kínálkozó lehetőségek közül a figurális kerámia mintázását választotta, ami végigkísérte négy évtizedes munkásságát. Sokoldalú művész volt, térplasztikák mellett tervezett emléktárgyakat, plaketteket, egyaránt dolgozott agyaggal, porcelánnal, pirogránittal. A főiskoláról hozott természethű ábrázolástól jutott el az absztrakt, elvont formákig, de szobrainak egy részét a groteszk, humoros, kritikus látásmód vagy esetenként a kifejezetten finom vonalú, már-már romantikusnak is nevezhető megformálás jellemezte.
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
