Milyen lapokat olvas reggelente? Köztük van a londoni Financial Times?
– A Financial Timest szoktam olvasni. És a magyar lapokat. Ezenkívül inkább sajtószemléket meg hetilapokat.
– Elhoztam az Amerika-ellenességgel eddig nem vádolt Financial Times július 10-i számát. Hátha kihagyta. Mint látja, a térképen Irán és egy köré vont kétezer kilométeres kör. A Sahab rakéták hatótávolsága, amelyek Magyarországot messze nem érik el. Miután az 1990-es fordulat egyik nagy vívmányának nevezik a szólásszabadságot, megkérdezem: ugye, nem kötelező önökkel együtt rettegnem a nem létező iráni atomrakétáktól és Teherán Magyarországot szintén el nem érő hagyományos rakétáitól?
– Azt, hogy vannak-e iráni atomrakéták, nem tudhatjuk. A magyar hírszerzéstől semmiképpen sem… De az iráni program kibővülése minden embernek adhat okot aggodalomra. Tehát én minden olyan rakétától és minden olyan országtól félek, amelynek a kezébe úgy kerülhet atomfegyver, hogy a döntéshozatali mechanizmusa nem szavatolja ezeknek a biztonságát. Ilyen országok Pakisztán, India, Izrael, Oroszország stb., de ilyen Irán is. Az Európai Parlament e tekintetben többször fogalmazott meg nyilatkozatot. Az én alapelvem, hogy lehetőleg kerüljük el az atomfegyverek és azok felhasználása lehetőségének kiterjedését. Elég baj, hogy már így is olyan nagy az atomfegyverrel rendelkezők köre.
– Úgy látszik, elbeszélünk egymás mellett. Szűkítsük le akkor a kérdéseket szigorúan az unióra. Mi a véleménye arról, hogy a legújabb felmérések szerint a britek 32 százaléka rossz dolognak tartja országa EU-tagságát, szemben az azt jónak tartó 30 százalékkal? Ez nagyon kezd hasonlítani a magyarok nem igazán lelkes, az EU-ról alkotott álláspontjára.
– Az EU kudarcot vallott abban, hogy a polgárokkal megismertesse, elfogadtassa azokat az értékeket, amelyeket maga elé kitűzött. Másrészt az egyes kormányok az Európai Unióra kenik például a világgazdasági hatásokat, az élelmiszer-ár-emelkedéstől kezdve az energia árának emelkedéséig. Hadd tegyem hozzá, hogy éppen az Európai Unió a világon az egyetlen szabályozó erő az Egyesült Államokon kívül, amely adott esetben éppen ezen globalizációs erőkkel fel tudja venni a versenyt. A Microsofttal szemben még az Egyesült Államok versenyhatósága sem mert fellépni, de Brüsszel igen.
– Sarkozy francia elnöknek igaza van, hogy Európának kell védelmet nyújtania az európaiak számára a globalizmus negatív hatásaival szemben? Vagy ez „populizmus”?
– Sarkozynek igaza van. Nemcsak hogy védelmet kell nyújtson, de az EU éppen erre is használható. Hogyan „vitatkozzon” például Szlovénia a Microsofttal? Az unió együttesen viszont fel tud lépni a multik nem tisztességes gyakorlata ellen. De ugyanez a helyzet az orosz energiafüggés esetén is…
– A gigantikus Fannie Mae és a Freddie Mac amerikai jelzálogcégek állami kisegítésének, sőt államosításának tervét a Wall Street Journal szerkesztőségi állásfoglalásában éppen úgy üdvözölte, mint Jan Hatzius, a Goldman Sachs fő közgazdásza. Miután Washington már a Bear Stearnst, a brit kormány a Northern Rockot igyekezett megmenteni. Túlzok, ha azt mondom, hogy a kapitalizmus – ahogyan azt ismertük – 2008. július 14-én meghalt? Ami elkezdődött, az nem egy új korszak hajnala? Talán egy újfajta államkapitalizmusé?
– Magyarországon erre nem lehetne példa, mert a magyar kormány egyetlen könny hullatása nélkül hagyná, hogy egy ilyen cég – amely rengeteg ember létét, egzisztenciáját érinti – gond nélkül csődbe menjen annak az elvnek az alapján, hogy a szabad versenyes kapitalizmusban mindenki saját magának felelős, és hogy rosszul döntöttek, ha ezekkel a szervezetekkel, magáncégekkel kötöttek üzletet. Magyarországon a hivatalos, doktriner fősodorba tartozó közgazdasági tan szerint az ön által említett esetek a kommunizmus rémét idézik. Hiszen Magyarországon is hallhattuk, hogy abban az esetben, ha valamit visszaállamosítanak, nemzeti tulajdonba vesznek, az a kommunizmust jelenti. Ha pedig az SZDSZ fogalommeghatározását alkalmazzuk, akkor az Egyesült Államokba betört a kommunizmus.
– Nemcsak Európa, Amerika is protekcionista. Gond nélkül dobta oda a laissez faire kereskedelem neoliberális dogmáját is, amikor politikai „biztonsági” okokból vétózták meg, hogy a kínai CNOOC megvásárolja a kaliforniai Unocal olajvállalatot vagy az emírségekbeli Dubai Ports Worldöt arra kényszerítették, hogy váljon meg amerikai kikötői befektetéseitől. Korábban nem éppen a Nyugat leckéztette a korlátlan szabad kereskedelem áldásáról a globalizmus vadhajtásai előtt védekező feltörekvő országokat?
– Bajban van a gazdasági főideológiát adó Egyesült Államok, hiszen valóban, a szabadpiaci elvek alapján – amelyek eddig tényleg elsősorban az Egyesült Államok érdekeit segítették – most mások is jelentkeznek. Oroszország is azzal érvel, hogy protekcionista az az intézkedés, amely megakadályozza az orosz befektetést Nagy-Britanniában. Kína és Dubai ugyanezzel érvel. Ez azt is mutatja, hogy az a fajta doktriner neoliberális piaci gondolkodás, amely eddig az Egyesült Államok érdekeit segítette, annyit ér, hogy azonnal megváltoztatják, ha nem az ő érdekeit szolgálja. Az elnökválasztási vitából is az derül ki, hogy a vita azon folyik: milyen módon lehet védeni az Egyesült Államok érdekeit, és ha e módozatok nem férnek el a szabad piaci keretek között, akkor azokat gond nélkül túllépik. Vagyis egyetértek önnel. Ők nem tartják be azokat az elveket, amelyeknek a betartását tőlünk elvárják, ha a saját érdekeik érvényesítéséről van szó. Csupán a mi elitünk balliberális része gondolja úgy – vagy gondoltatják úgy vele –, hogy szolgai módon kell egy dogmát Magyarországon alkalmazni akkor is, ha az az ország érdekeivel ellentétes.
– Elnök úr, ha ön így gondolkodik, miért nem hoztak például egy olyan viselkedési szabályzatot a Magyarországon működő multiknak, hogy azok nem folytathatnak olyan üzleti gyakorlatot, amelyet otthon vagy más nyugat-európai országban nem tehetnek meg?
– Ezek valóban a mi hazai ügyeink. Az unió ezekbe ritkán szól bele. Az, hogy Magyarországon ma például nem alkalmaznak szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat, a magyar kormánynak a felelőssége. Például az, hogy romlott árut adnak el egy szupermarketben vagy kis boltban, az állam azzal szemben felléphet. Átcímkézéseknél pedig végképp csak az állam tud fellépni, hiszen a fogyasztóknak nincs eszközük ennek kiderítésére.
– Miért árul a német multi Lengyelországban lengyel vajat, de Magyarországon szlovák tejet?
– Ez hozzáállás kérdése. Egy német multi inkább német vajat vásárol. És ezek a multik nem magyar tulajdonban vannak. Vagyis nincsenek gazdaságon kívüli eszközökkel motiválva arra, hogy mondjuk magyar termékeket vásároljanak. Ausztriában pedig nyilván azért tesz ki osztrák vajat, mert a vásárlók azt keresik. Magyarországon viszont a súlyos gazdasági válság miatt a vásárlók inkább az olcsó termékeket veszik, és a nemzeti vásárlói tudatosság is hiányzik. A multiknak csak a profit a fontos. Azt árusítanak, amit az emberek vesznek, és ma ez inkább az olcsó, mint a hazai termék.
– Egyszóval ha kormányra kerülnének, e területen nem lépnének most sem, noha Magyarországon a fogyasztók a multiknak és nagyvállalatoknak szinte teljesen ki vannak szolgáltatva?
– Annak a híve vagyok, hogy ha a Fidesz kormányra kerül, akkor nagyon erős fogyasztóvédelmi rendszert kell bevezetni. Nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is. Hogy a fogyasztókat ne csapják be, ne kapjanak egészségre káros termékeket.
– Cohn-Bendit, az Európai Parlament zöldpárti frakciójának társelnöke néhány hete lapunknak azt mondta, ha a magyar kormány nem tisztítja meg Magyarországot a szeméttől, az Európai Bizottságnak jogosultsága lenne a kormányt erre kényszeríteni. Igaza van?
– Magyarország az uniótól számos környezetvédelmi projekteken keresztül kap pénzt. A teljesítés ugyanakkor Magyarország dolga, és az is, hogy a különféle projekteken belül mennyi figyelmet fordít a szemét eltakarítására. A német szemét magyarországi megjelenése büntetőjogi kategória. A német szemét…
– Arra a szemétre gondolok elsősorban, amelyeket magyarok illegálisan hagynak szét, vagy szállítják illegális helyekre, ezer és ezer tonnaszámra.
– Ha egy német Magyarországon szemetel, az büntetőjogi kategória, amivel Magyarország eljárhat. A magyarok általi szemetelésre pedig az Európai Unió nyilvánvalóan azt mondja, hogy minden ország gondoskodjon a saját maga által elszórt szemétről, de rengeteg projekt szolgálja a környezetvédelmet, mint a szennyvízkezelést is.
– Ha megnyernék a választásokat, feltisztíttatnák végre Magyarországot?
– Én annak vagyok a híve, hogy Magyarországon ne egy szeméthalom tetején éljünk.
– Nem gondolja, hogy egy „Tiszta Magyarországot!” mozgalomra például rá lehetne építeni az iskolások nevelésétől kezdve a dolgozni nem akaró munkanélküliek foglalkoztatásáig oly sok mindent, hogy minőségi szemléletváltozást lehetne létrehozni, és a sok retorika után közelíthetnénk végre Ausztriához e területen?
– A Fideszben mindig nagyon erős volt a környezetvédelmi elkötelezettség. Nagy híve vagyok a környezetvédelemnek. Ugyanakkor ennek a költségeit fel kell mérni, hiszen ez a projekt, amely az unió országaihoz való igazodást illeti, amelyben Magyarország rengeteg mentességet kapott, ezeknek az ütemezését nyilván meg kell valósítani, ezeket európai forrásokból kellene megvalósítani. Egyébként „a segélyt közmunkáért” elvnek is híve vagyok. Ha vegyi anyaggal van átitatva a föld, nem biztos, hogy azt csak közmunkával el lehet intézni.
– Ha már az ország megtisztításáról esett szó, mit tesznek, ha választást nyernek az olyan magánhadseregekkel, mint az In-Kal Security?
– Nem kapnak állami megbízást, és nem fognak állami feladatokat ellátni.
– És akkor a rendőrök védik meg önt a megrendeléstől megfosztott magánhadseregek bosszújától?
– Az In-Kal Security sokszor látott el olyan feladatokat, amelyek minden országban jellemzően rendőrségi, állami feladatok. Ez ellen a Szabadság Kör tagjaként is tiltakoztam, legutóbb az Operánál történtek miatt. Én egy olyan országban szeretnék élni, ahol az állam a polgárok befizetett adói fejében képes saját feladatát ellátni, a törvénytisztelő polgárokat megvédeni, és ugyanakkor biztosítani a polgárok jogainak szabad gyakorlását.
– Ön is a lisszaboni szerződés gyors ratifikációnak a híve, és dolgozott is e szerződés megalkotásán. Ha ratifikálná minden tagország, akkor a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen már nem távolítanák el azt a tanárt, aki magyarul írt „Dohányozni tilos!” táblát tesz ki, és a Felvidéken a szívinfarktusos beteghez magyarul is lehet orvost kihívni?
– Ilyen direkt összefüggés nincs, de annak a passzusnak az alapján, amely a kisebbség jogait megemlíti – egyébként először az európai uniós alapszerződésben –, kiépülhet egy olyan joganyag, amely az Európai Tanács, az Európai Parlament, az ennek következtében létrejövő kisebbségi joganyag tekintetében az ilyen ügyekben igenis fel tudnának lépni. Ehhez nem is kellene lisszaboni szerződés. De ott van a Gál Kinga képviselőtársam jelentése alapján felállított bécsi emberjogi ügynökség, amely igenis fog olyan ügyekkel foglalkozni, mint a Babes–Bolyai Tudományegyetem. Viszont ha valamit megtapasztaltam az unióban, akkor az az, hogy minden nagyon kis lépésekben megy előre, de mennek előre a dolgok. De mindenért nagyon meg kell küzdeni.
– Kidolgozták már a jövő júniusi európai parlamenti választásokra a kampánystratégiájukat? Nem gondolja, hogy az igen erősen euroszkeptikus magyar választók egy részét mozgósíthatná, ha például a Brüsszelben néhányszor már erősen kritikusan nyilatkozó Becsey Zsolt képviselőtársukra osztanák azt a szerepet, hogy „vasfejjel megy neki” az uniós intézményeknek? Vagy csak csupa pozitívum lesz az uniót illetően a Fidesz-kampányban?
– Nem tudom, mennyire követi figyelemmel nyilatkozatainkat…
– Munkám része, hogy közvetítsem azokat az olvasóknak…
– …de egyáltalán nem igaz, hogy egyfajta felhőtlen, kritikátlan megközelítést alkalmaznánk mindennapi munkánkban. A mi dolgunk az az, hogy elsősorban a magyar érdekeket nézzük, és ezek a magyar érdekek nagyon gyakran azt kívánják, hogy meg kell küzdeni értük. Én nem gondolom magam kritikátlan EU-imádónak. Mindig fel szoktam hívni a figyelmet arra, ha az EU nem a helyes irányba megy. De azt sem tartom helyesnek, hogy az uniót akkor is hibáztassuk, amikor azért nem felelős. Mint a kormány most, amikor azt akarja bemagyarázni az embereknek, hogy az élelmiszerek adóját az EU nem engedi csökkenteni. A Fidesz mindig is a magyar emberek érdekeit nézte, és ahol az unió ezeket az érdekeket szolgálta, ott erősítettük, ahol pedig nem, ott megpróbáltuk megváltoztatni vagy bírálni az Európai Uniót.
origo.hu
Kinevezték az új nemzetpolitikáért felelős államtitkárt
