A tagság apatikusan viseli Gyurcsányt

Az MSZP közép- és felső vezetői szerint nincsen realitása annak, hogy a párt 2010-ben megnyerheti a választásokat – közölte lapunkkal egy szocialista kampányszakember. A tagság nem motivált, a helyi pártirodák takaréklángon üzemelnek. Az operatív irányítást személyi konfliktusok akadályozzák, Juhász Ferenc elnökhelyettes Lamperth Mónika pártelnöki kabinetvezetővel, ez utóbbi pedig Gyurcsány bizalmasával, Butor Klára pártigazgatóval nem akar és nem tud együttműködni.

Vezetői szinten Gyurcsány Ferenc súlyos stratégiai hibájának tartják, hogy már a 2006-os önkormányzati választások előtt elindította reformintézkedéseit hírhedt „nem kell félni, nem fog fájni” kezdetű bejelentésével, mert végső soron erre a döntésre vezethető vissza a helyi pártszervezetek jelenlegi igen zilált állapota, amely körülmény magában hordozza a 2010-es vereséget is. A legutóbbi helyhatósági választások előtt ugyanis a szocialistáknak komoly előnyük volt riválisaikkal szemben helyi szinten, a pártirodák vezetői és munkatársai szinte teljes energiájukkal a közélet felé fordulhattak, megalapozva a párt társadalmi bázisát. – Nem volt más feladatuk, mint ruhagyűjtő akciókat szervezni a rászorulóknak, vagy fórumokat, amelyeken a választók előadhatták ügyes-bajos dolgaikat – mondta MSZP-s informátorunk, aki szerint ennek akkor még megvolt az anyagi bázisa, hiszen a pártkatonák amellett, hogy a központból is kaptak pénzt, az önkormányzat környékén találhattak jövedelmező mellékállást.
A 2006. június 10-én felvezetett Gyurcsány-csomag, az őszödi hazugságbeszéd és az azt követő katasztrofális vereség eredményeként a pártszervezetek lassú, de biztos sorvadásnak indultak. Mára – tudtuk meg a pártvezetéshez közel álló forrásunktól – több pártiroda gyakorlatilag megszűnt létezni, a helyi szocialista vezetőknek pedig „az élettől is elment a kedvük” az utóbbi két évben mutatott kormányzati teljesítményt látva. – Kitől várhatja az MSZP a 2010-et megelőző időszakban, hogy mozgósítsa az amúgy is erősen megcsappant tábort? – vetette fel a már most is égető problémát a kampány szervezésében is meghatározó szerepet vállaló politikus, aki szerint másfél éve válságmenedzseléssel, egyik napról a másikra próbálják meg életben tartani és irányítani az MSZP-t.
A szocialista erős emberek az egyébként szintén alapjáraton, középtávú koncepció híján irányítatlanul működő minisztériumok vezetésével is megelégednek, ebben a helyzetben nincsen senki, aki bejelentkezne a miniszterelnök-pártelnök helyére. Az MSZP egyébként sem viselné már el, hogy újabb belső konfliktusok tovább morzsolják a pártot. Érdekes módon egyébként a szocialistákat az SZDSZ április 30-i kilépése a koalícióból hasonlóan érintette, mint Orbán Viktornak a 2006-os helyhatósági választások után tett 72 órás ultimátuma (ez Gyurcsány elmozdítását várta a koalíciótól), vagyis rákényszerítette az MSZP-t az összezárásra. Lényegében kényszerpályán mozog tehát a párt egy feloldhatatlannak tűnő szituációban.
Ettől függetlenül a szocialistáknak – forrásunk szerint – a jövő év elejére el kellene dönteniük, hogy Gyurcsány Ferenccel vagy nélküle indulnak-e neki a következő országgyűlési választásnak. A döntés szerinte is eltolódhat a 2009-es európai parlamenti választásokat követő időszakra, egy nagy bukás azonban Gyurcsányt akár mindkét pozíciójából is kisodorhatja („az biztos, hogy Ferenc magától nem fog félreállni”).
Jellemző a szocialisták inaktivitására, hogy a harminc–negyven közötti generáció, amelytől elvárható lenne a lelkes közéleti tevékenység – ahogy informátorunk ironikusan fogalmazott –, „vagy börtönben ül (Zuschlag János), vagy háttérbe húzódik (Ujhelyi István), vagy elhibázott szövetségesi politikája következményeit viseli (Tóbiás József elkötelezte magát Szili Katalin mellett)”. A korábban a Mozaik klubban tevékenykedő ifjú politikusok, mint Mesterházy Attila frakcióvezető-helyettes, Oláh Lajos, a környezetvédelmi tárca és Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára informátorunk szerint szintén csak azzal vannak elfoglalva, hogy biztosítsák politikai túlélésüket.
Amellett, hogy egyébként sem maradt túl sok minden a pártban, amit operatívan lehetne irányítani (az alapszervezetek ugyebár agonizálnak), az erre a feladatra kiszemelt politikusok között sem tökéletes az együttműködés. Igaz, a konfliktusok már eleve kódolva voltak Gyurcsány Ferenc politikájában, hogy lehetőség szerint mindenki kapjon tisztséget, aki valamikor megfordult egy minisztérium környékén. Tehát Juhász Ferenc elnökhelyettes megsértődött Lamperth Mónikára, aki szociális és munkaügyi minisztersége után átvette a volt honvédelmi minisztertől a párt operatív irányítását. De Gyurcsány Ferenc erre a munkára egyik bizalmasát, Butor Klárát is kinevezte, aki most az MSZP pártigazgatója. Forrásunk szerint Lamperth nincsen jó viszonyban Butor Klárával. Butornak elméletben csak a pártközpont irányítása lenne a feladata pártigazgatóként, forrásunk szerint azonban működése átfedésben van az operatív vezetéssel.
Összességében az MSZP felső és középvezetői szerint nincsen realitása a 2010-es győzelemnek, lélekben már mindenki arra készül, hogy „jön a Fidesz”. Informátorunk úgy véli, a párt katasztrofális állapotaiból Gyurcsány Ferenc nem lát semmit, ő saját elefántcsonttornyában küzd a túlélésért. Az MSZP-ben a Fidesz hibáiban bíznak, illetve abban, hogy még idén egy pár száz milliárd forintos adócsomag mellé tudják állítani az SZDSZ-t, így garantálva a jövő évi költségvetés elfogadását. Ha így átvészelik a 2008-as esztendőt, utolsó erejükből talán még telhet egy intenzív kampányra, hogy megismételjék 2006-os produkciójukat, amikor óriási hátrányból tudtak fordítani és nyerni.

Alternatív MSZP-s pártközpont. Gyakorlatilag az MSZP új pártközpontjaként üzemel a Thököly út 127. szám alatti ingatlan, amelybe több, a szocialistákhoz köthető alapítvány és vállalkozás is beköltözött – írja a Heti Világgazdaság, amely szerint újraéledőben van az MSZP háttérhálózata. A lap megjegyzi, a pártban sokan úgy vélik, a „Thököly útiak” felemelkedése Gyurcsány párton belüli gyengülésének, illetve Baja Ferenc megerősödésének a jele. A „jól őrzött ingatlanba” költözött a Táncsics Alapítvány, az Amőba, a József Attila Alapítvány, a baloldali önkormányzatokat összefogó, Lamperth Mónika vezette Város-Falu Alapítvány, valamint a Horizont Zrt. (ez a cég adta el az összevont Köztársaság téri székházat). (MN)

Gyurcsány és a fele ország. Egy Gyurcsány Ferencről mint mesebeli királyfiról írt blogbejegyzés nyerte a Baja Ferenc által életre hívott Kapcsolat.hu közélet kategóriában kiírt versenyét. A miniszterelnök „minden lehetséges tudás” birtokában útnak indult, munkát keresett, és harcolt, gyönyörű feleségétől négy csodaszép gyermeke született, akikkel éldegélt, azután felfigyeltek rá a nagyok és gazdagok, akik neki adták a fele országot, amit persze elfogadott – írja Királylány fedőnév alatt a blogger „Amikor azt sem tudják, mit, csak vagdalóznak – Gondolatok Gyurcsány Ferencről” című beírásában. A politikus dolgai – amint az a díjazott szövegből kiderül – csak úgy maguktól, szépen mennek, mint ahogy a Duna és a Tisza folyik a medrében. A blogger megmondja azt is, hogy mi vár az országra, ha esetleg Gyurcsányt pártja leváltja: „nem bánja” – önként és dalolva átadja egy másik „szegény legénynek a fele országot”, mert ő lélekben még mindig egy „tiszta lelkű” személyiség, akit „a legkevésbé érdekel a hatalom”, „büszke apa, férj, testvér”, boldog ember.
A Kapcsolat.hu zsűrije is meglátta a történetben azt, amire a szerző kezdetben csak utalt, később ki is mondott, hogy ez „igazi magyar történet, sors, és a valóság”. A Hírszerző beszámolt róla, hogy az Amőba bukása után egy évvel ezelőtt életre hívott közösségi portál pályázatán az első helyezett laptopot, egyéves mobilnetet és 200 ezer forintot kapott. A versenyben egyébként végig vezető Kistigris blogja valahogyan „elveszett”, így a játék végül nélküle fejeződött be, de a szavazati arányok miatt ő is megkapta az első helyezettnek járó díjakat. (T. L.)