A világörökség része lehet az olajkút

Százötven évvel ezelőtt kezdte meg a termelést a Williams No. 1, a világ első ipari olajkútja. A jeles évforduló alkalmából a kanadai olajipari múzeum az UNESCO világörökség-listájára jelöli a kutat és az alatta fekvő, csaknem teljesen kiaknázott olajmezőt.
A kanadai Ontario államban fekvő Petrolia kisváros lakossága ma alig több ötezer főnél, a XIX. század második felében azonban Torontónál, az állam fővárosnál is híresebb volt. A „feketearany-láz” hatására ugyanis szerencsevadászok tömege érkezett a vidékre, miután James Miller Williams 1858-ban 20 méteres mélységben nyersolajra bukkant.
Az első olajkút a fúrást végző cég vezetője után a Williams No. 1 nevet kapta, a környéket pedig Oil Springsnek, Olajforrásnak nevezték el. A föld alatti kincsre szempillantás alatt új iparág épült; 1862-ben már összesen ötmillió hordó olajat termeltek a közelben letelepedett vállalkozók. A XIX. századi olajkutak közül több száz még mindig működik, évente hozzávetőlegesen hetvenezer hordónyi olajat hoznak a felszínre, 2006-ban pedig felépült a Kanadai Olajipari Múzeum is.
A százötvenedik évfordulóra az intézmény külön honlappal és rendezvényekkel készült, a programsorozat csúcspontja a hét végén volt. A világon itt indult először ipari méretű kőolaj-kitermelés, itt működött a világ első bejegyzett olajcége, és az első kanadai olajfinomítót is itt építették – mondta a jubileumi ünnepségen Robert Tremain, a múzeum kurátora. Petrolia adta a világnak az olajipari szakemberek első generációját, legalább 87 országba vitték el az itt kidolgozott technológiát. A Közel-Keleten is ők indították be például az olajbányászatot. Az első hordónyi olajat Perzsiában hozták a felszínre, 1908. május 26-án – hangsúlyozta a kurátor.
A jubileumi rendezvénysorozat a szervezők szerint hozzájárul majd Petrolia és Oil Springs világörökségi pályázatának sikeréhez. Ez a vidék annyi mindenben lett világelső, hogy megérdemli az UNESCO védettségét – mondta Robert Tremain.