Ajánlott levél

Lévai Katalin volt esélyegyenlőségi miniszter nem sokat alkotott. Némi pénzügyek, tévészereplések, nagyotmondások. Annyit nem tudott az egyenlő esélyek minisztereként kiharcolni, hogy egy ötvenéves nő állást kapjon, ha dolgozni szeretne. Lévai a könnyebb ellenállást választva rájött, hogy igazi sikerélményt a cigány kisebbség gondviselése hozza. Mohácsi Viktóriával karöltve Brüsszelben lépnek fel, ami abban merül ki, hogy minden vélt vagy valósnak tűnő cigány–magyar affért sajátos magyarázattal tálalnak ország-világ elé. A magyar adófizetők pénzéből.
Megjelent egy vicclap, benne a klasszikus A tücsök és a hangya mese cigány–magyar változóra hangszerelve. Teljes érdektelenségbe fulladt volna az egész téma, ha szemfüles jogvédők nem fedezik fel a „rasszista” üzenetet. Lévai az újsággal azonnal
Brüsszelben termett, és feljelentett bennünket. De miért nem vitte magával a Hírszerző Turbómagyar pályázatát is, amelyben állatiasra maszkírozott magyarok fényképei között válogathatott a nagyérdemű? Rejtély. Most azonban valamit pótolunk. Itt közöljük B. M. létező magyar állampolgár levelét, Lévai Katalin szíves válaszát várva.
„A négyes-hatos villamoson utaztam hazafelé gyermekünket váró feleségemmel. A budai hídfőnél felszállt két cigány család a villamosra. A megállóban még egy nagyot szívott a két asszony a cigarettájából. Amint felszálltak, elkezdtek hőzöngeni, hogy adják át a helyüket, mert babakocsival vannak. Amit kérés nélkül is szívesen megtettek a fáradt hangyák, mert kerülni akarták az összetűzést. Csönd volt, megdöbbentő. Kétszáz ember utazik hazafelé és hallgat. Négy cigány ordenáré módon üvölt. A Nyugatinál az egyikük megszámolta, hány szemüveges van a magyarok között. Tíz – kiált fel diadalittasan –, tíz nyomorult. Feleségem is szemüveges, így ránéztem rezzenéstelen arccal, és néztem. Erre engem kezdett szapulni. Mivel szakállam van, zsidónak titulált, Illésnek, Jézusnak nevezett. És hogy le fogom sz…ni, ha nem tudok neki rendőrigazolványt mutatni. A velem lévő nőt, akárki legyen is az, a társa fogja megerőszakolni.
A Ferenc körútig hallgattunk, majd leszálltunk. A villamos csendes volt. Éljen az SZDSZ – volt a megjegyzése egy mellettünk állónak. Egy-két gondolat merült fel bennem: liberális megmondóink csak a képregény szerkesztői ellen tudnak fellépni, de a zsidózó cigány, a szemüvegeseket nyomorultnak nevező csak áldozat, ha én ezek ellen bárhol felszólalok, fasiszta, náci, utcai csőcselék leszek, holott békés magyar állampolgár vagyok, aki munka után haza akart jutni.”
A levél többi része nem tartozik szorosan a tárgyhoz.
Lévai Katalin 2006. október 23. után azt nyilatkozta, hogy minden kő, ami a zsinagóga falának csapódott, az ő szívét ütötte meg. Lévai Katalinnak szava nem volt a rendőri fellépéshez, szívét nem érte el a rendőrattak, a kitört ujjak, kilőtt szemek és az ötven méterre a zsinagógától a földre tepert és minden rendőr által kéjjel összerugdosott öttusázó jajgatása. Lévai Katalin jól, sőt nagyon jól elvan Brüsszelben a mi pénzünkön. Megújult arccal és frizurával nyilatkozik rendre a kereskedelmi tévékben, enyhe utálkozással lerasszistázva az egész magyar jobboldalt. Kíváncsian várjuk, két erotikus regény megírása között mit válaszol B. M. magyar állampolgárnak, akinek annyi a kívánsága, hogy békében utazhasson haza a hatos villamoson.