A Nyugat az elmúlt évtizedekben posztnemzeti, posztkeresztény, posztszuverén irányba mozdult el

A Mi a világrend jövője? című panelbeszélgetésre szerdán került sor, amelynek moderátora Calum Nicholson, a Danube Institute intézet kutatási igazgatója volt. A vitában négy kiemelkedő szakértő vett részt: Lord David Frost brit diplomata, a Lordok Házának tagja és volt brexit-főtárgyaló; Orbán Balázs, Magyarország miniszterelnökének politikai igazgatója; Marwan Abdallah Libanonból, az International Democracy Union alelnöke és a Kataeb Párt külügyi vezetője; valamint Philip Pilkington, a Hungarian Institute of International Affairs kutatója és a Collapse of Global Liberalism című könyv szerzője.

Mi a világrend jövője? Fotó: Magyar Nemzet

Orbán Balázs határozottan amellett érvelt, hogy létezhet egy harmadik út is, ahol a közepes méretű országok – mint Magyarország, Pakisztán vagy Mexikó – képesek lehetnek fenntartani jó kapcsolatokat minden nagyhatalommal, anélkül, hogy elköteleznék magukat bármelyik oldal mellett. Mint mondta: 

– Mi nem választunk oldalt. A kínaiak is örülnek egy sikeres Magyarországnak, az amerikaiak is. És ugyanez igaz Izraelre, Törökországra vagy Katarra is.

Ezt a stratégiát nevezte „connectivity alapú külpolitikának”.

Lord Frost ezzel kapcsolatban valamivel szkeptikusabb volt. Szerinte elméletben valóban lehetséges független külpolitikát folytatni, de hosszú távon kérdéses, hogy ez fenntartható-e. Úgy fogalmazott: „Nem vagyok biztos benne, hogy a jövő világában valóban lehet egyszerre jó kapcsolatot ápolni az Egyesült Államokkal és Kínával. Lehet, hogy előbb-utóbb választani kell.”

A beszélgetés utolsó részében Marwan Abdallah rávilágított, hogy a nagyon kicsi államok – mint például Libanon – teljesen más eszköztárral rendelkeznek. 

– Mi nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy válasszunk – együtt kell működnünk minden féllel, aki hajlandó segíteni

 – mondta. A libanoni tapasztalatok alapján a szuverenitás nem absztrakt fogalom, hanem konkrét kérdés az életben maradásról.

A panelbeszélgetés összegzéseként elmondható, hogy 

a résztvevők többsége egyetértett abban: a liberális világrend válságba került, és új időszak kezdődött, ahol a nemzetállami szuverenitás, a reálpolitika, valamint a különböző világhatalmi központok közötti egyensúlykeresés válik meghatározóvá.

Bár a jövő pontos formája még nem ismert, abban a szakértők megegyeztek, hogy a 20. század második felét jellemző globalista és neoliberális világkép napjai meg vannak számlálva, és egy sokkal komplexebb, többpólusú világ felé haladunk, ahol a nemzetállamok szerepe ismét megerősödik, miközben a nagyhatalmak közötti versengés és együttműködés egyaránt meghatározza majd a globális rendet. 

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a jövő világrendjének alakítása nem egyetlen hatalom kezében összpontosul, hanem a kisebb és közepes országok aktív, tudatos külpolitikai stratégiáin is múlik, amelyek képesek lehetnek saját érdekeiket érvényesíteni a globális erőtérben.

Borítókép: Mi a világrend jövője? (Fotó: Magyar Nemzet)