Aki veszt, nyer

Megcsillant. Egy 23 éves fiatalember előtt megcsillant a remény, hogy felállhat a dobogó legmagasabb fokára. Újoncként, talán kevésbé ismerten. Az olimpia előtti esélylatolgatásokban nem szerepelt a neve. Hiába, az újoncok az esetek többségében nem favoritok. De Fodor Zoltán a kötöttfogású birkózók 84 kilós mezőnyében elhozta az ezüstöt.
Az ő szereplése Homérosz Iliászát juttatja az eszembe. Az utolsó előtti énekben Akhilleusz Patroklosz temetésén versenyjátékot rendez. Gyönyörű szép és értékes díjakat tűz ki a halott tiszteletére egymással vetélkedő hősöknek, akik a harc szünetében ebből a szomorú alkalomból békés és nagy igyekezetű sportolókká nemesednek. Ezen a versenyen a leleményes Odüsszeusz és a termetes Aiász birkózott egymással. A díj egy tizenkét ökör árával felérő edény volt, a vesztesnek egy négy ökör értékű aszszonyt állított Akhilleusz a körbe. A vetélkedés döntetlenül végződött.
Homérosz nem beszélt arról, hogy a díjat hogyan osztották meg, mert végeredményben egyik kitűzött díj sem volt kettévágható. De én a leírásokból, mindkettőjük természetét ismerve, fogadni mernék, hogy Odüszszeusz a nőt választotta…
A modern olimpiai játékok Pekingben nem ilyen díjakért folynak, de a szereplés hírnevet szül. A névjegy megmarad, mert a küzdelem homéroszi. Modern Odüsszeuszok és Aiászok drámai küzdelme az övék, a mienk pedig a taps és az elismerés. Ami pedig Fodor Zoltán csalódását illeti, fogadja meg Illyés Gyula tanácsát: „Qui perd, gagne! Aki veszt, nyer. Nem sok az ilyen megvesztegető mondat, bizonyos. Vesztünk, vesztünk, de Hérakleitosz nagy becsületszava szerint az egész át fog fordulni az ellenkező irányba – nem sok az ilyen szép vigasztalás.” Az ezüstérem mellé.