Az erős forint felértékeli az országot

Fülünkbe cseng még a volt szocialista miniszterelnök és pénzügyminisztere forintosítási szózata 2002 végéről. Az akció olyan jól sikerült, hogy azóta is annak hatását nyögi az ország. A befektetők az ismételt kormányfői nyilatkozatokat komolyan vették, és hanyatt-homlok menekültek az országból. A forint zuhanni kezdett. A jegybank devizatartalékai olvadtak, mint tavasszal a hó. Ráadásul az erős forintban hívő spekulánsoknak olcsó menlevelet adtak, miközben a pesti bankok hatalmasat buktak. A tőkemenekülési roham megállítására az egekbe emelték a kamatokat, ami miatt ma a teljes gazdaság (állam, vállalkozók, fogyasztók) többlet-kamatterhe eléri az évi ezermilliárd forintot. Ez az oka a magyar gazdaság romló versenyképességének, a fokozódó állami adóprésnek a tömeges vállalati csődöknek. A kormány és a jegybank közös döntéseként bekövetkezett sáveltolás (burkolt forintleértékelés) vétkét nagy késéssel belátva szabadították fel nemrég a forint árfolyamát. A forint a többi régióbeli pénzzel együtt erősödik annak ellenére, hogy hazánk gazdasági teljesítménye elhalványul a többieké mellett.
Ismét fellángolt az erős forint elleni hisztéria. Érdemes áttekinteni, hogy milyen hatásokat vált ki az erős forint a gazdaság egyes szereplőire, mielőtt ismét lesújtó véleményt mondanánk, és leértékelést követelnénk. Lehet, hogy a veszteseken másként is segíteni lehetne, mint a gyengülő forinttal. Szükséges megállapítani, hogy a nagyarányú forinterősség mögött elsősorban az elhibázott monetáris politika van. Menekül, aki tud a magas forintkamatok elől, és devizában vesz fel hitelt. Ezt teszi az állam, a vállalkozók nagy része és újabban a fogyasztók is. Az elmúlt 12 hónapban a devizahitel-felvételek meghaladták a húszmilliárd eurót. Ezeket az összegeket forintra váltják, és ez erősíti a forintot, hiszen forintkeresletet támaszt. Látható, hogy nemcsak a magas adók elől van menekülés, de a magas kamatok elől is. Ráadásul még a tőketerheket is erodálja a forint erősödése. A devizaadósságba menekülés egy reális út, noha kockázata nagy. A hömpölygő infláció ellen is hatásos fegyver az erős valuta, hiszen olcsóbbá teszi az importot, mérsékli a belföldi árakat. Rakétasebességgel emelkedő energiaáraknál ez igazán ránk fér.
Az erős forint leértékeli az államadósság devizában felvett mintegy harminc százalékát. Ez szerencsével akár 400 milliárd forint is lehet az idén. A hazánkban agyondédelgetett külföldi tulajdonú cégeknek édes mindegy, hogy a forint erős vagy gyenge, ők ugyanis devizában veszik fel hiteleiket, és exportra termelnek. Bizakodva nézhet a jövőbe erősödő valuta mellett az ország népe, ha arra gondol, hogy egykor majd euróval fizetünk. A ma 100 ezer forint fizetés nemrég még 400 eurót sem ért, ma meg 430-nál is többet. A 26 millió forintos ház tegnap még csak 100 ezer eurót ért, ma meg már 116 ezret. Nem beszélve a nyugdíjakról, 50 vagy 100 euró többlet jól jöhet majd. Kétségtelen azonban, hogy a nagyszámú nyertes mellett vannak vesztesei is az erős forintnak. Mindeddig csak az ő hangjuk hallatszott az égig. Az sem szép, ha most teljesen elnémítják őket.
Kárvallottak azok a cégek, amelyek úgy jutnak devizabevételhez, hogy költségeik finanszírozásához forintot használnak fel. Ilyenek a magyar tulajdonú exportcégek és a vendégfogadó idegenforgalom. A vendégküldő idegenforgalom ezen viszont nyer, mert olcsóbban finanszírozhatja az erős forint révén a külföldi utakra szervezett vendégeket. Ami a magyar tulajdonú exportcégeket illeti, a fő problémájuk az alultőkésítettség, ami miatt nem tudnak lépést tartani a versenyben. A magas hazai kamatok a tőkehiány okozta hátrányt csak fokozzák. Ezen is lehetne segíteni az európai források versenyképességet javító felhasználásával. A számok azonban azt mutatják, hogy a hazai kis- és középvállalkozások az elérhető források alig több mint egy százalékához jutottak 2004-től máig. Sokat segíthetne egy reális pénzpolitika is, ha nem lennének a magyar forintreálkamatok 2-3 százalékkal feljebb, mint más régióbeli országokban.
Említést kell tenni a jegybankról is. Ott halmozzák fel a devizakészleteket. Az erősödő forint ezeket a készleteket leértékeli. Veszteség azonban ebből mindaddig nem keletkezik, amíg a jegybank el nem kezdi devizakészletei eladását dráguló forintért. De miért tenné, hiszen ezzel a forintot tovább erősítené. A vendégfogadó idegenforgalom pedig rutinból devizában köti le az utakat, mert a forint leértékelésére van beidegzettsége. Az idén tényleg jobban jártak volna, ha forintban lennének a szerződéseik, de aktívabban élhetnének az árfolyamkockázatot mérséklő banki fedezeti üzletekkel is.
Összefoglalásként megállapítható, hogy az euró bevezetésére készülő ország örülhet az erősödő forintnak. Ahol ebből időleges károk keletkeznek, azok messze nincsenek arányban a hasznokkal, és ügyes intézkedésekkel orvosolhatók is. A veszély inkább abban van, ha a forint ismét gyengülni fog. Gondoljunk arra, ha a megnövekedett külföldi hitelfelvételek miatt azok ára drágulni fog, vagy nem is lesznek elérhetők. Az országból kiáramló pénz ismét tönkre teheti az ígéretesen erősödő forintot. Ezt csak korrekt pénzügyi politikával, csökkenő inflációval és kamatokkal lehet megakadályozni. De még az erre vonatkozó szándékoknak is hiányában vagyunk, nemhogy a megvalósításnak! Addig is mindenki örüljön a hirtelen jött adománynak, az erősödő forintnak.

A szerző közgazdász, volt miniszter