A szupermarketek polcain a reformkoszt kellékei, a biozöldségek, a biogyümölcsök, de a bioborok is feltartóztathatatlanul terjeszkednek a hagyományos és náluk sokszor sokkalta olcsóbb, vegyszeres kezelésű, tartósítószereket tartalmazó élelmiszerek rovására. Sőt az élelmiszer-áruházak az egészséges életmód immár szinte elengedhetetlen kellékeinek tartott biotermékeknek hatalmas reklámot csapnak, és azok vásárlását akciókkal is ösztönzik. Például azzal, hogy aki egyszerre háromfajta bioterméket vásárol, az ingyen kaphat egy liter biotejet.
Kifejezetten divatba jöttek a „nagymamamódszerek”: a csuporban árult nagymama lekvárjától a garantáltan házi sütésű kenyérig. A vásárlók szinte minden árat hajlandók megfizetni az egészséges termékekért, és azokért is, amelyekben nincs semmi tartósítószer. Hogy – akár a zöldpaprika-felhozatalt, akár a főként lengyel import kovászos-, ecetes- és vizesuborka-választékot nézve – a magyar termékek miért nem tudnak ide se betörni, az nemcsak szomorú, de számos tanulmányt érdemelne, amelyből sajnos éppen úgy nem látni egy darabot sem, mint magyar terméket a belga szupermarketek polcain, eltekintve az olykor alkalmilag vett egy-egy borszállítmánytól.
De az egészséges életmód sikere messze nem csak a szupermarketekre és élelmiszerboltokra korlátozódik. Reneszánszát éli a hagyományos piac, ahol a környék lakói a forgalom elől lezárt hangulatos utcákban, tereken nemcsak tolonganak a friss zöldségért, gyümölcsért, olasz, német és persze hazai, belga felvágottakért, bajor kenyérért, az Ardennekből való vajért, francia borért, a világ minden részéből hozott, orrot gyönyörködtető kávéfajtákért, de a belga társadalom dél-európai nyugalmával és derűjével poharazgatnak, osztrigáznak és beszélgetnek órákon át.
Új jelenség viszont a régi idők bájának talán legsikeresebb belga nagykövete: a Le Pain Quotidien (Mindennapi kenyerünk) üzletlánc. Az alapötlet: a pékség és a vidéki pajták ötvözött hangulatát idéző reggelizőhely, valamint kenyér- és süteményárus. Az oda először betévedő vásárló nehezen tudja eldönteni, vajon olyan pékségbe érkezett, ahol enni is lehet, vagy olyan reggelizőhelyre, ahol kenyeret és péksüteményt is árulnak. Az egyszerű, gyalult asztalokon a cég által készített, garantáltan természetes méz és lekvár, amelyből mindenki annyit kenhet a megrendelt házi süteményekre, amennyit akar. Vasárnaponként szinte nem lehet beférni e kávézókba: nemegyszer két-három család telepedik egy asztalhoz, míg a fülig lekváros gyerekek nyakalják a természetesen nem instant, hanem valódi kakaót. Kenyérből legalább hatféle kapható. Mindegyikük hatalmas, kör alakú. Áruk mintegy kilenc euró. A félbe vágott kenyér is biztosan elég három-négy napra egy átlag, azaz egy- vagy kétgyermekes belga családnak. Az első Le Pain Quotidien tizennyolc évvel ezelőtt nyílt meg Brüsszelben. Ma már minden kerületben van belőle legalább egy, és a helyiek mind-egyikben otthon érzik magukat. Tulajdonosa, a negyvenhat éves Alain Coumont ötlete belgiumi sikerét látva egy idő után elhatározta, hogy átlépi az óceánt, és szerencsét próbál Amerikában is. Első manhattani boltját tizenegy éve nyitotta meg. Azóta már tizenhat működik New Yorkban, tizenegy Los Angelesben, három Washingtonban, míg a világ tizennégy országában mintegy száz helyen várják a vendégeket. Coumont cége tavaly már 110 millió euró forgalmat bonyolított le azon egyszerű elv alapján, hogy senkinek nem kínál olyan árut, mint amit maga nem enne meg. Az idén Spanyolországban és a 22 milliós Mexikóvárosban nyit üzleteket. Moszkvában már öt helyen árulják a régi kemencékben sütött kenyér illatát és küllemét utánzó vekniket. A Le Pain Quotidien legutoljára külföldön az új londoni Eurostar pályaudvaron – ahová a brüsszeli és párizsi gyors érkezik –, a St. Pancrason nyitotta meg üzletét. A tizediket Londonban.
A láncolat minden alapanyaga organikus termesztésű, azaz biotermék. Az olívaolajat a tulajdonos hálából ugyanattól a tunéziai családtól vásárolja, aki az első években szállított neki. Alain Coumont nemrégiben elhatározta, hogy biobort is termeszt dél-francia-
országi birtokán, mert, mint mondja, „a kenyér és a bor az élet alapja”. A siker igazolja magvas mondását. A Le Pain Quotidien sikerét látva viszont igazán siralmas lenne azt hírül venni, hogy Coumont úr a magyar piacra is be tudna törni, ahol pedig a nagymamák kenyérsütési know-how-ja végre most kezd éledezni már az egyre több helyen kapható, ehető kenyér formájában, magyar tulajdonban lévő, magyar pékektől.
origo.hu
Autósok ragadtak egy kompon Mohácsnál - videó
