Dárfúrban nincs béke, amit fenntarthatnánk

Amellett, hogy a világ a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság lépéseire figyel, és arra, hogy mindez hogyan befolyásolja a szudáni helyzetet, fontos felidéznünk, hogy mi történik napjainkban Dárfúrban. A világ legnagyobb békefenntartó műveletének parancsnokaként komolyan aggódom az egyre romló biztonsági helyzet miatt. A békefenntartás halálos vállalkozássá vált Dárfúrban.
Július 9-én késő éjszaka békefenntartóimnak olyan feladatot kellett végrehajtaniuk, amelyre soha nem kerülhetett volna sor. Egy észak-dárfúri falu – Dar as Salam – közeléből szállították el elesett társaik holttestét, amelyeket a közeli Um Hakibahból hoztak ki. Teherautók fényszóróinak fényénél helyezték társaik holttestét hullazsákokba, hogy azután helikopterrel szállítsák őket az Al Fashirban található fő bázisunkra. Az egy nappal korábban bekövetkezett Um Hakibah-i támadás során összesen hét, Ruandából, Ugandából és Ghánából származó embert veszítettünk, rajtuk kívül huszonkét békefenntartó megsebesült. Az esemény kegyetlenül visszarántott minket a realitás talajára, ami az ENSZ és az Afrikai Unió közös békefenntartó missziója (UNAMID) által végzett dárfúri békefenntartói munkát illeti.
Egyik konvojunk épp egy őrjáratból tért viszsza, amikor támadás érte őket. Az őrjárat során a békefenntartók az egyik lázadó szervezet állításának jártak utána, miszerint két katonájukat megölték. Ezek a bátor férfiak klasszikus békefenntartói művelet részesei voltak. Végzetes balszerencséjükre olyan orgyilkosokkal kerültek szembe, akik az emberéletet és a dárfúri békét egyaránt semmibe veszik. Ez egy jól megszervezett rajtaütés volt kétszáz lovas fegyveressel és negyven puskával, géppuskával felszerelt és nagy kaliberű fegyverarzenállal rendelkező járművel.
Amikor először hallgattam végig a tragikus incidens részleteit, azt, hogy milyen fegyvereket vetettek be a lázadók a rajtaütés során, és hogy a harc több mint két óráig tartott, megdöbbentem, hiszen a jelentés harci zónán kívüli eseményről szólt. Újra fel kellett tennem magamnak a kérdést: hol van a béke, amelyet fenn kellene tartanunk?
A könyörtelen igazság az, hogy nincs béke Dárfúrban. Ez a konfliktus már csaknem annyi ideje tart, mint a második világháború harci cselekményei, és tartós rendezésére egyre kevesebb a kilátás. Hogyan találhatjuk meg a kiutat ebből a tragédiából? Véleményem szerint ez a támadás a nemzetközi közösség, a lázadó csoportok és a szudáni kormány számára egyaránt több tanulsággal is szolgál.
Egyrészt eljött az ideje annak, hogy a nemzetközi közösség teljesítse az itteni békefenntartó művelettel kapcsolatos kötelezettségeit. Reménytelenül kevés az emberünk, és nem elégséges a felszerelésünk. A dárfúri események olyan bevetéseket tesznek szükségessé, amelyekhez a jelenlegi erők körülbelül háromszorosa lenne indokolt. Továbbá egyetlen olyan harci helikopterem sincs, amelynek birtokában elkerülhető lett volna embereink lemészárlása. A hiányzó felszereléseink listája szégyenteljes olvasmány. Nem lenne szabad ártatlan emberek életének árán megértenünk, hogy mi forog itt kockán. Sürgősen erősítésre és megfelelő felszerelésre van szükségünk ahhoz, hogy küldetésünket teljesíthessük.
Egy régi mondás szerint „ami működik, azt nem kell megjavítani”. Dárfúrban a dolgok nem működnek, és meg is kellene őket javítani. Ebben az összefüggésben üdvözöljük Djibril Bassolé, Burkina Faso külügyminiszterének kinevezését új közös mediátorrá, az UNAMID-dal egy helyen, Al Fashirban végzi tevékenységét. Ez biztosan segít életet lehelni az akadozó békefolyamatba. Ugyanakkor a nemzetközi közösségnek új ötletekkel is elő kell állnia. Egyesek egy repüléstilalmi övezet kialakítását javasolták Dárfúr felett; szerintük ez segíthet a térség biztonságának stabilizálásában. Egyes szakértők szerint azonban ez a szélsőséges megoldás kifejezetten kontraproduktív. A lényeg azonban nem ez. Az a fontos, hogy vita alakuljon ki a kérdésről: tűri-e a nemzetközi közösség az UNAMID-békefenntartók meggyilkolását a jövőben?
Emellett sürgősen meg kell vizsgálnunk annak lehetőséget, hogyan lehetne több országot bevonni a dárfúri békefenntartásba. A Biztonsági Tanács 1769-es számú, dárfúri mandátumunkat elrendelő határozata az UNAMID „túlnyomórészt afrikai jellegéről” beszél. Nem mondja ki, hogy a békefenntartó erő kizárólag afrikaiakból állhat. A közreműködő afrikai nemzetek érthető megszorításai miatt lehetőséget kellene teremtenünk arra, hogy küldetésünkben segíteni akaró és arra képes, Afrikán kívüli országokhoz forduljunk, méghozzá rövid időn belül. A dárfúriak megérdemlik ezt.
A második kérdés a lázadók helyzete. Amikor 2006-ban aláírták a dárfúri békemegállapodást (DPA), maroknyi lázadó vett részt a konfliktusban. Ma körülbelül harminc ilyen mozgalom létezik.
A mozgalmak szétforgácsolódásával csökkent a kilátás a konfliktus mihamarabbi rendezésére. Ezek az emberek túl régóta kerülik el a felelősségre vonást amiatt, hogy a nemzetközi közösség csaknem kizárólag a kartúmi kormányra koncentrál; ez kifejezetten felbátorítja a mozgalmakat. Ezek a fegyveresek nem a népüket képviselik, annak többsége ugyanis békét szeretne. Csak az elmúlt hónapban harmincnyolc békefenntartómat ejtették túszul több mint öt órára a Szudáni Felszabadító Hadsereg (SLA) Minni Minawi frakciójának fegyveresei. Az SLA a lázadók egyik jelentős szervezete, amely aláírta a békemegállapodást. Az ilyenfajta mozgalmaknak túl sokáig volt túl könnyű dolga. Itt az ideje, hogy bizonyítsák: komolyan gondolják a békét. Le kell tenniük a fegyvereket, és tárgyalóasztalhoz kell ülniük a kormánnyal.
Végül a szudáni kormánynak meg kell értenie, hogy az Um Hakibah-i támadás senkinek sem szolgálja az érdekeit. Az UNAMID bevonása az összetűzésbe pusztán a hosszú távú rendezés esélyeit csökkenti. Több békefenntartó beengedése több országból, a vélt vagy valós bürokratikus akadályok eltávolítása a küldetésünk és a humanitárius erőfeszítések útjából, valamint a lázadó erőkkel való szembeszállás és az elítélendő milí-ciák megfékezése mind erőteljes üzenet lenne. Annak üzenete, hogy a kormány mindent megtesz a béke megteremtéséért Dárfúrban. Ezek az intézkedések sok olyan partnerre találnának, akik hajlandóak segíteni.
Túl sok férfi, nő és gyermek vesztette életét ebben a pusztító háborúban. Az eddigi legsúlyosabb támadás a dárfúri békefenntartó misszió ellen egy tragikus emlékeztető arra nézve, hogy ez a konfliktus kezd kicsúszni az irányítás alól. A nemzetközi közösségnek, a lázadóknak és a szudáni kormánynak azonnal cselekedniük kell, hogy visszaállítsák a stabilitást, és újra legyen kilátás a békére. Szilárd elhatározásom, hogy biztosítsam: az Um Hakibahnál megölt bátor békefenntartóim nem haltak meg hiába.

A szerző tábornok, az UNAMID-erők parancsnoka