Rájár a rúd az olimpiai tenisztornára, hiszen a kezdőnapi küzdelmeket gyakorlatilag elmosta az eső, így tegnap éjszakáig nagyüzem zakatolt a pekingi Tennis Center három pályáján. A kettesre helyi idő szerint délután öt környékén özönleni kezdtek az emberek, hiszen következett az egyik nagy kedvenc, a párosban 2006-ban wimbledoni tornát és Australian Opent nyert, egyesben idén Wimbledonban négy közé jutott Csie Cseng. A női világranglista 38. helyezettjének a népszerűsége a látottak és hallottak alapján az egekbe szökött, ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy Kínában ismert népi sportágnak számít a tenisz, hiszen a rendezők meg sem kísérelték, hogy megakadályozzák a hazai nézőket abban, hogy a sportági szokásokat áthágják; mászkáltak és kiabáltak labdamenet közben, anélkül, hogy kicsit is elmélyedtek volna a szabályokban. Néha bemondták angolul és franciául, mit kellene vagy nem kellene tenni a nézőtéren, de kínaiul sosem, mintha a külföldiek nem értenék, miért lehet még egyet szerválni, ha elsőre a hálóban landol a labda.
Ki tudja, hogy ez zavarta-e meg Cseng riválisát, a 11. helyen kiemelt, s a világranglistán 14. Szávay Ágnest, de 4:2-re elengedte vetélytársát. Felsejlett eddigi egyetlen mérkőzésük, amit közel másfél hónapja, június 30-án a wimbledoni nyolcaddöntőben vívtak, s a 25 éves kínai lány 6:3, 6:4-es sikerével végződött. Ezt honfitársunk mindenképpen el akarta kerülni, ezért sorozatban besöpört négy gémet, s egyben – a második játszmalabdát értékesítve – 48 perc alatt magát az első szettet is (6:4). Jól mentek a szervái, bejött néhány tavaly megszokott bravúros elütése, az egyik után, a második játszma elején be is kiabált neki edzője, Bocskai József: „Ez vagy te!”
Aztán kiderült, hogy mégsem. Cseng brékelt, s elment 3:0-ra, majd az 1:4-nél bekövetkező rövid esőszünet sem törte meg a lendületét, s biztosan tartva előnyét 6:3-mal kiegyenlített. Feltűnt, hogy Szávay rövidítései sehogyan sem akarnak bejönni, vagy nem mennek át a hálón, vagy túl magasra pattannak; s egy-egy szépen kidolgozott labdamenet is kellemetlenül ért véget, amikor Ági kiszolgáltatott riválisa ütőjére tette a labdát, nem a pálya szabadon hagyott részére. Az ötletszerűen ordítozó kínai drukkerek hangja közepette felhangzott jó néhány magyar csatakiáltás is, például Schmitt Pálé, a MOB elnökéé: „Bízzál benne!” Mármint abban, hogy megnyerheti a meccset. Ehhez képest a kínai hamar brékelt, és saját adogatójátékait simábban hozta, mint Szávay az övéit. Aztán szerencsére nálunk is jött a brék, így lett 4:4, miközben akadt néhány parádés labdamenet a több mint kétezer néző legnagyobb örömére. A kisebbségben lévő magyarok aztán már az ásszal érkező 5:4-nek is örülhettek, de túl korán tették. Cseng egyenlített, újra elvette ellenfele adogatását, majd első mérkőzéslabdáját kihasználva megnyerte a háromfelvonásos, közel háromórás drámai küzdelmet (6:4, 3:6, 7:5). Szávay megköszönte övéinek a biztatást, majd szemét törölgetve, könnyezve hagyta el a színhelyet. Becsületére legyen mondva, nem bujdokolt el örökre, a zuhanyzás után készséggel állt rendelkezésre.
– Szerintem nagyon jó meccset játszottunk, s az utóbbi időhöz képest sokkal jobban teljesítettem. Remélem, ennek a vereségnek a tanulságait majd New Havenben és New Yorkban tudom hasznosítani – igyekezett előretekinteni.
– Mennyire zavarta a közönség viselkedése?
– Természetesen zavart, mert azt se tudják, mi fán terem ez a sportág, fogalmuk sincs a teniszről, állandóan bekiabáltak, betapsoltak, vagy ha felsírt egy baba, nem vitték ki. Ennek ellenére semmiképpen sem szeretném erre fogni, hogy kikaptam. Cseng nagyszerűen teljesített, ő nyerte a legfontosabb pontokat, s így megérdemelten a mérkőzést is. A kulcsszituációkban minden labdát elért, bár ez majdnem az összes kínaira jellemző.
– Azért néha a kezére is játszott.
– Sajnos igen, előfordult, hogy a rossz oldalt választottam egy már szinte megnyert labdamenetben, ő pedig egy bravúrütéssel elvitte a pontot.
– Ennek ellenére nyerhetett volna, de a végén elbizonytalanodott.
– A harmadik szettben, 5:4-es vezetésemnél tényleg kissé paszszívvá váltam, nem vállaltam el a kockázatosabb ütéseket, ő viszont igen, beleállt, és bevágta. Wimbledonban is nagyon jól játszott, most is, de ezúttal méltó partnere voltam. Szomorú vagyok, hogy nem tudtam visszavágni neki.
– Az angliai vereség után kidolgoztak ellene valamilyen más taktikát?
– Jobban próbáltam variálni a játékot, a stílust, többször magasan pörgettem, amit a wimbledoni füvön nehezebben tehettem volna meg. Talán még kellett volna valamit változtatni. Nem játszottam rosszul, néha szép teniszt mutattunk be.
– Nem fáradt el a páros előtt?
– Nem szabad elfáradnom, mert semmiképpen sem akarok ott is az első körben búcsúzni. Gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy szerepelhessek az olimpián, ami nem hasonlítható más versenyhez, nagyon készültem rá.
– A meccs után ezért érzékenyült el?
– Nem tagadom, kijöttek rajtam az érzelmek. Mindent megpróbáltam, hogy örömet szerezzek annak a sok magyarnak, aki itt is biztatott. Sajnos nem sikerült.
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
