Durva fordulat ukrán dioxinügyben

A Viktor Juscsenko és David Zsvanyija közötti konfliktus újabb fordulataként értékelték az ukrán elemzők az államfő bejelentését, miszerint ma már semmi kétsége nincs afelől, hogy megmérgezését a Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem (NU–NSZ) parlamenti frakciójának tagja szervezte meg. A vádat azonnal visszautasító Zsvanyija erre azzal vágott vissza: az államfő így akar törleszteni azért, hogy az NSZ képviselői mára végérvényesen szembefordultak vele.

Néhány hete ismét az ukrán belpolitikai csatározások egyik központi témájává vált a közel négy évvel ezelőtti emlékezetes elnökválasztási kampány idején kezdődött történet. A hatóságok ismét nagy elánnal láttak hozzá az ügy felderítéséhez, az igazi szenzációt azonban maga az államfő szolgáltatta, aki a főügyészségen tett látogatásait követően újságírók előtt bejelentette, a dioxinos mérgezést Zsvanyija szervezte meg. Ő erőltette, hogy azon a majdnem végzetesnek bizonyult, az Ukrán Biztonsági Szolgálat akkori vezetőivel elköltött vacsorán mindenképpen részt vegyen. Válaszként Zsvanyija, aki mellesleg nemcsak Juscsenko elnöki kampányának jelentős finanszírozója volt, hanem kisebbik fiának a keresztapja is, politikai nihilizmussal vádolta meg az államfőt.
Meglehetősen tanácstalanul figyelik a két politikus egyre durvuló vitáját a politológusok is. Maga a történet ugyanis sokadik alkalommal példázza, hogy Ukrajnában a jog felsőbbségével szemben továbbra is a politikai érdekek dominálnak. Fölöttébb hiteltelennek tűnik Zsvanyijának az a bejelentése, mely szerint Juscsenko megmérgezése csupán választási fogás volt. Ha ugyanis ez valóban így volt, akkor ezt a bejelentést frissiben meg kellett volna tennie. De nem kevesebb kérdést vet fel Zsvanyija állampolgárságának a megkérdőjelezése sem, hiszen ha fennállt a törvénytelenség gyanúja, miképpen lehetett belőle miniszter, illetve parlamenti képviselő az államfő nevéhez fűződő párttömörülés listáján. Mihajlo Pohrebinszkij politológus szerint a „dioxinügy” felmelegítése minden bizonnyal Juscsenko újraválasztását van hivatva szolgálni, ám ezzel az államfő aligha tudja majd pótolni azoknak a kipróbált és hozzá hű embereknek a hiányát, akik közül mára szinte senki nem maradt mellette.