Füstbe ment a grúz haderő modernizációja

Arányosan Grúzia költi a posztszovjet térségben a legtöbb pénzt katonai kiadásokra. Az elhibázott politikai döntések sora miatt azonban az erőltetett modernizáció, a külföldi (amerikai és izraeli) kiképzők munkája is kevés volt ahhoz, hogy Tbiliszi sikerrel vívja meg Chinvali elleni harmadik háborúját.

Amikor Grúzia 1992-ben először ostromolta a déloszét fővárost, Chinvalit, inkább beszélhettünk szabadcsapatokról és félvilági elemek magánhadseregéről, mint reguláris nemzeti erőkről. A Tengiz Kitovani és Dzsaba Joszeliani vezette csapatok vereséget szenvedtek Dél-Oszétiában és Abháziában is. Jó évtizeddel később, 2004-ben az 1992-es békemegállapodást először felrúgva már az ország területi egységének visszaállítását fő céljául kitűző Mihail Szaakasvili próbálta meg ismét Chinvali bevételét, sikertelenül. Ekkor már beszélhettünk hadseregről, még ha szegényesről is, amelyet a terrorizmus elleni háború jegyében már az Egyesült Államok próbált harcképes állapotba hozni. Tanulva e vereségből, Szaakasvili erőteljes modernizációba kezdett, s a hadsereg fejlesztésére költött összegek jelezték, Tbiliszi nem mond le a két szakadár köztársaság, Dél-Oszétia és Abházia feletti ellenőrzés visszaszerzéséről. Míg a „rózsás forradalomban” ledöntött Eduard Sevardnadze elnökségének utolsó évében, 2003-ban Grúzia katonai költségvetése hárommillió dollárt tett ki, Szaakasvili ezt már a következő évben megháromszorozta, mára pedig több mint harmincszorosára növelte. Tbiliszi tavaly egymillió dollárt költött a hadseregre, ami ekkor a két számjeggyel növekedő GDP 9-10 százaléka volt. Az idén a költségvetés 800 millió dollárt irányzott elő, amely a védelmi miniszter egyik év eleji – utólag értelmezve háborús készülődést jelző – nyilatkozata szerint szükség esetén 1,5-2 milliárd dollárig növelhető.
Mindehhez hozzá kell vennünk, hogy az Egyesült Államok az elmúlt években minden szövetségesénél intenzívebben támogatta kaukázusi emberének hadseregét. Washington Izrael után Grúziának adta a legmagasabb összegű egy főre jutó katonai támogatást. Ehhez járult, hogy Izrael kétszáz tanácsadója mellett kiképzőket is küldött kaukázusi szövetségeséhez, s közülük százan most is az országban tartózkodnak. S hogy az Egyesült Államok milyen komolyan gondolta a grúz hadsereg kiképzését, bizonyítja, hogy e szakértők vezetője John Shalikashvili nyugalmazott tábornok, az első öbölháború amerikai főparancsnoka. Washington most azzal segít, hogy azonnal a frontra szállítja az Irakban állomásozó kétezer grúz katonát. Orosz források szerint amerikai járműveken vonultak vissza a grúz csapatok Chinvali alól is. Tbiliszi háborús készülődésének egyik állomása volt a nyár elején az amerikai szakmai és anyagi támogatással, Azonnali válasz néven megtartott nemzetközi hadgyakorlat, amelynek végén a kiképzők jónak minősítették a grúz hadsereg felkészültségét.
Független szakértők is elismeréssel nyilatkoznak az elmúlt négy évben végbement modernizációról, amely minden tekintetben az amerikai modellt követi. A grúz hadsereg hivatásos állománya jelenleg valamivel 30 ezer feletti, s szükség esetén 80 ezer, egyelőre csak részben kiképzett tartalékost tud mozgósítani. A tbiliszi védelmi minisztérium közlése szerint a közeli években a hadsereg létszámát 37 ezerre növelik, amelynek kétharmada a szárazföldi haderő kötelékébe tartozik majd. Ezeket erősíti mintegy 200 harckocsi, ebből 40 T–55-os és 165 T–72-es – amelyek korszerűsítése folyamatban van –, és nagyjából ennyi, többségében BMP és BTR típusú páncélozott harci jármű. Tbiliszinek szerződése van további 24 amerikai és izraeli harckocsi, 97 páncélozott jármű, valamint mintegy 100 ezer lőfegyver szállításáról. A tüzérség jelenleg százhúsz 122–155 milliméteres ágyúval, 40 sorozat- és 180 gránátvetővel rendelkezik. A légierőnek hét, izraeli fedélzeti technológiával ellátott Szu–25-ös vadászgépe van, s szinten Izrael szállított Tbiliszinek modern, pilóta nélküli felderítőgépeket. Mindez lényegesen meghaladja az oszétok vagy az abházok haderejét. A Kreml barátjának finoman szólva sem nevezhető orosz biztonságpolitikai szakértő, Pavel Felgengauer néhány héttel ezelőtt írt, más – szerinte a grúz haderőt alábecsülő – moszkvai kollégáival vitába szálló elemzésében is óva intette Tbiliszit egy Chinvali vagy Szuhumi ellen indítandó akciótól. A történtek is igazolják, azoknak a támadás megindításán meglepődő elemzőknek volt igazuk, akik a megerősített hadsereget is alkalmatlannak látták egy sikerrel megvívandó háborúra.