Goóól!

Áthallások. „Gyere, Ferkó, gyere! …” (Csik, 1936; arany, Pluhár közvetítése.) „Gyere, Sanyi, gyere, Zoli! …” (Wladár, Verrasztó Z., 1980, arany és ezüst – Peterdi.) „Gyere, Tamás, gyere! …” (Darnyi, 1988, arany – Peterdi.) „Gyere Laci, gyere! …” (Cseh, 2008, ezüst – Szántó Dávid.)

Az ordítás úgy hatványozódik, mint a csend. (A 4x100 méteres férfi gyorsúszóváltó fináléja után. 1. USA, 2. Franciaország.)

Athén után ismét Gulyás László közvetíti a vívást az m1-esen. Édesapja, Gulyás Gyula állandó tudósítója volt a rádióban a vívóversenyeknek. Emlékezetes bakija a régi szép időkből: „Na, Ildi… – folytatta Bóbis Ildikóra hegyezve a szót –, gyerünk, egy jó terpesztést, jó pillanatban…, és találat Ildikónál, sajnos, 3:3. (Sóhaj.) Na, szurkolhatunk a negyedikért! … Hát, az előbb sikerült, talán, talán most is… Ildi jön előre. Knyazeva hátrál, megáll a két méternél. Ildi cselez, támad, szúr, goóól! … Aj, gól, azt kiabáltam, gól, gól, ez kérem szépen találat: 4:3 arányban győz Bóbis igen-igen izgalmas küzdelemben…”

Minden (sport)cikk 24 óráig él. Utána egy mellékhelyiségbe kerül. Aki örökkévalóságot emleget, úgy jár, mint a papné, aki könyv akart lenni az ura kezében, de az kalendáriumnak nézte, és évente kicserélte.