Minguzzi elemelte az aranyérmet előlünk

A sportág maga egyre jobban távolodik a való világtól, a kívülálló számára időnként szinte érthetetlen szabályok kötik gúzsba, de a magyarok minden körülmények között bizonyítják: az évtizedek alatt nem felejtettek el birkózni. E tételt tegnap a pekingi mezőgazdasági egyetem sportcsarnokában Fodor Zoltán igazolta meglepetés-ezüstérmével.

Nagyjából fél percen múlt, hogy a tervezettnél korábban kértem interjút Struhács Györgytől, a magyar kötöttfogásúbirkózó-válogatott szövetségi kapitányától. Azok után, hogy úgy nézett ki, a fogásnem utolsó napi küzdelmeinek három magyarja is elveszti esélyét a dobogóra. Ennyi volt még hátra Fodor Zoltán és Szalva Gadabadze 84 kilóban zajló mérkőzésének második menetéből. Az azeri nyerte a sorsolást és az első felvonást, tehát ha kivédekezi a lenti helyzetet, győz. Ám honfitársunk e kiélezett szituációban szépen kivitelezett pörgetést mutatott be, és egyenlített, majd a harmadik etapban a szerencse – tudják, a fekete zsákból kihúzott piros vagy kék gömb, amely meghatározza, ki megy előbb alulra – mellé állt. „Egy fogást kellett megcsinálnom nagyon keményen, és sikerült. Végig jobban akartam a győzelmet, mint az azeri, ez döntött” – mondta Fodor. Struhácsot viszont így nem kellett faggatnom, hiszen bejutott valaki a négy közé.
No nem ezzel az egy derbivel, hiszen Fodor Gadabadze előtt, a tizenhat között a hazai szőnyeg előnyét és a szurkolók biztatását élvező Ma San-jinak tartott pörgetéssel és emeléssel tarkított sportági bemutatót.
A másik két szőnyegen a viadal ezen szakaszában búcsúzott az olimpiai küzdelmektől Virág Lajos (96 kg), majd egy körrel később a világbajnoki ezüstérmes Deák Bárdos Mihály (120). Gyorsan tegyük hozzá, előbbi csupa 1-1-es döntetlenekkel, például akció nélküli meccsen „kapott ki” a későbbi bronzérmes amerikai Wheelertől; utóbbi pedig a kanadai Taub bedarálása után hiába pörgette meg a francia Szczepaniakot, két balszerencsés sorsolású 1-1 miatt alulmaradt. Hangsúlyozzuk, úgy, hogy a francia egyetlen akciót sem ért el. Eszement ez a szabály.
Fodor viszont menetelt tovább, egészen az A szőnyeg szélére, hogy az elődöntőben összecsapjon a sportág egyik legnagyobb alakjával, a világ- és Európa-bajnok török Nazmi Avlucával. Vele még a súlycsoport korábbi magyar klasszisa, Bárdosi Sándor is tusakodott eleget, s általában a rövidebbet húzta. Csakúgy, mint Fodor négy éve, egy Bundesliga-találkozón, de akkor még más szabályok jártak. A jelenlegiek alapján Avluca jó védekezéséért egy pontot kapott, a mi fiunk viszont a török támadását bravúrosan megkontrázta, riválisát belefogta egy fordított emelésbe, s már vitte is az első menetet (2-1). Feltűnt, hogy a 32 esztendős ankarai klasszis állásból takarékon mozog, lehet, hogy a sorozatban vívott mérkőzések terhelték meg, szinte csak a lenti helyzetet várta. Ám hiába, a sors(olás) nem neki kedvezett, kezdeményezését Fodor hatástalanította, 1-1-gyel megnyerte a második etapot, s vele a derbit is. A döntőbe jutást az edzői team látványos táncbemutatóval, maga az érintett pedig sírva ünnepelte, majd így értékelt: „Éreztem, hogy fáradt az öreg, hallottam, hogy hörög állás közben, lentről meg védekeztem, ahogy tudtam, lepattant egy darab a fogamból, de megérte. Úgy érzem, ma nem verhet meg senki!”
Ezt viszont sajnos rosszul érezte. A finálékra megtelt a pekingi mezőgazdasági egyetem nézőtere, a rádiós állásokban olyan egykori világsztárok szakkomentáltak gőzerővel, mint az orosz Alekszandr Karelin, vagy az amerikai Rulon Gardner, a nézőtéren megjelent többek között Gyurcsány Ferenc kormányfő és Schmitt Pál, a MOB elnöke, s már vonult is be Fodor, mögötte pedig az olasz Andrea Minguzzi. A kétszeres Eb-bronzérmes, 26 éves imolai rendőrtisztviselő két világ- és Európa-bajnokon, az orosz Misinen és a svéd (örménynek született) Abrahamianon is átverekedte magát a meglepetés-döntőig. Amely kezdetben a sportág csúnyábbik arcát mutatta, az első menetet Fodor nyerte akció nélkül, a másodikat Minguzzi. A harmadikban honfitársunké lett a kedvezmény, tehát csak jól kellett volna védekeznie. Ám mindössze húsz másodperccel a vége előtt az itáliai túljárt az eszén, kiemelte, és három pontért eldobta. Nyert tehát az, aki akciózott – ez ugyan egyezett a sport szellemével, de sokkal kevésbé a mi óhajainkkal.
Az immár olimpiai ezüstérmes, tegnapig felnőtt-világversenyes dobogón soha nem álló, a tavalyi vb-n nyolcadik, korábban ifjúsági Eb-t nyert magyar hasonló érzésekkel küszködött:
– Kicsit csalódott vagyok, de holnap már boldogabb leszek, mint ami most látszik rajtam. Mindketten jó napot fogtunk ki, de az olasz kicsit jobbat, kiváló ütemben indította el a dobását. Most találkoztunk harmadszor, s mindig ő nyert, egyszer szerencsével, most pedig a végén meglepett.
– Milyen céllal érkezett Pekingbe?
– Azzal, hogy a legjobb öt közé kerülök, de a döntőbe jutásról nem is álmodtam.
– Mi volt a taktikája a fináléra?
– Állásból fárasztanom kellett, lentről meg kivédekezni mindent.
– Támadási terv nem volt?
– Egy jól elkapott akció, ez volt a cél. De neki sikerült.
– Mindketten legyőztek több idősebb klasszist. Ez már az őrségváltás jele?
– Nagyon bízom benne.
Mi is bízunk az ismeretlenségből kitört sportoló további sikereiben. Édesapja és egyben nevelőedzője, Fodor János szintén a Fradiban birkózott, Növényi Norbert árnyékában is a válogatottságig, Eb-negyedik helyig vitte. Fia ezúttal magasabbra lépett, mindenki örömére. S ha ez az öröm nem tűnt a meglepetéséremhez méltónak a magyar táborban, annak az az oka, hogy a pekingi olimpia eddigi hat napján még hiányzó arany miatt az elvárás elnyomja jó érzéseinket. Ám erről végképp nem Fodor tehet.