Magas férfihangot hallunk, erősen hangsúlyozva, szinte énekelve olvas: „miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?” Babits Mihály egy 1930-as felvételen az Esti kérdést szavalja. Véget ér a sercegés, s egy kortárs író, Gyurkovics Tibor veszi át a szót. Pintér Edina mikrofonja előtt könnyed hangon, anekdotázva beszélgetnek mély dolgokról, idézik fel a költőt és korát, hogy József Attila verscímét kölcsönözzük.
A rádióműsor ritka felvételeit a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár adja kölcsön. Babits mellett megszólal Füst Milán, Kassák, Karinthy Frigyes, Weöres szerelmes verseit mondja, Márai Sándor pedig Amerikából üzen haza szeretteinek. Mindezt Gyurkovics nagy tudása, legendákat idéző történetei fűszerezik. Minduntalan ugyanaz az érzés kerít minket hatalmába: mintha a magyar kultúra mély kútjából merítene, egy közös tudatalattiból, amely a „magunk közt vagyunk” jóleső hangulatával tölti el a befogadót.
Aztán az alkotásokról esik szó derűs komolysággal. Nem rendhagyó irodalomóra ez persze, a műsor „szerény szándéka”, hogy kedvet adjon vershez, novellához. S ez, természetes könnyedséggel sikerül is.
(Verses Parnasszus. Szombatonkét 21 órakor. Ismétlés: vasárnap, 15 óra.)
Magyarellenes üzenetek és gyújtogatás Kárpátalján
