Nagy fogás készülődik

Belgrádban reménykedtek benne, hogy Radovan Karadzsicsra bukkantak, s gondosan megtervezett, szigorúan titkos akcióban elfogták a boszniai szerbek egykori vezetőjét. A lehető legkevesebb alkalmat adtak a Hágával való együttműködést elutasító Szerb Radikális Párt (SRS) képviselőinek a tiltakozásra, ezért ügyvédje állítása szerint Karadzsicsot három napig ismeretlen helyen tartották, s elfogását csak azután hozták nyilvánosságra, hogy a szocialista házelnök két hétre elnapolta a parlament ülését. Az akció tervébe nem avatták be Ivica Dacsics belügyminisztert, a Szerb Szocialista Párt (SPS) elnökét sem. De állítása szerint az újságokból értesült a hírről a lehető legilletékesebb személy, a Hágával való együttműködést koordináló Nemzeti Bizottság elnöke, Raszim Ljajics is. A dolgot a szerb titkosszolgálat olyan különleges osztaga intézte, amely csak az államfőnek, Borisz Tadics demokrata párti (DS) elnöknek tartozik beszámolással.
Nem véletlen, hogy az új szerb kormány feje a Világbank berkeiben is jól ismert közgazdász, Mirko Cvetkovics, az előző kormány pénzügyminisztere. A kormányalakításban főszerepet vivő Tadics választása többek között azért esett rá, mert a gazdaság talpra állítását és a lakosság életszínvonalának javítását állította a kormányprogram középpontjába. A Politika című belgrádi napilapnak adott interjújában azonban hangsúlyozta, hogy mindezt megvalósíthatatlannak tartja az európai uniós források igénybe vétele nélkül. Karadzsics lefogásától Belgrádban azt remélték, hogy megkezdődhetnek az előkészületek az EU-val kötött átmeneti kereskedelmi megállapodás végrehajtására. A tagországok állandó képviselőinek keddi értekezletén azonban nem született ilyen döntés. A sajtó csalódottan állapította meg, a Szerbiával szimpatizáló országok (mint például Franciaország) nem gyakoroltak elég erős nyomást Hollandiára, hogy engedjen követeléséből, miszerint Szerbia csak Ratko Mladics boszniai szerb tábornok, a srebrenicai hóhér felelősségre vonása árán kerülhet közelebb az EU-hoz. Hollandia kormánya annak idején egyedül mondott le katonáinak mulasztása miatt, miután nem tudták megvédeni az ENSZ által védett zónába menekült boszniai muzulmánokat Mladics vérszomjas katonáitól. Nagyon valószínű pedig, hogy még egy-két nyugati kormánynak köze volt az alkuhoz, amit a boszniai szerb vezetéssel kötöttek, anélkül, hogy elég fantáziájuk lett volna ahhoz, hogy az elszabadult gyűlölet és az ezt szándékosan szító cinikus politika mit „hozhat ki belőle”.
Karadzsics exhibicionizmusával és megbízhatatlanságával nemegyszer okozott kellemetlen perceket nyugati tárgyaló partnereinek, akik éppen ezért nem bánnák, ha rács mögé kerülne. Még akkor sem, ha igaz, amit például Richard Holbrooke-ról, az Egyesült Államok egykori „utazó nagykövetéről” a délszláv tűzfészekben terjesztenek, hogy mentességet ígért Karadzsicsnak a felelősségre vonás alól, csak hogy eltávolítsa őt a boszniai szerb politikai életből. Az egykori pszichiátert, költőt, szoknyavadászt és szerencsejátékost azonban a nemzetközi politikai porondon még akkor sem vették igazán komolyan, ha nagyon komoly károkat okozott. Karizmája kétségtelenül hasznosnak bizonyult a szerb nacionalizmus felszításában, de mégis csak „harmadik szereposztásban” került a boszniai Szerb Demokrata Párt (SDS) élére.
Elfogása, ahogyan Diana Dragutinovics pénzügyminiszter is elismerte, még Szerbia hitelkockázati besorolásán sem javított, így a befektetők számára továbbra is kockázatos országnak minősül. Dragutinovics szerint a választási ígérgetések miatt elkerülhetetlen költségvetési szigorítások fogják majd meglágyítani a hitelminősítők szívét. Az EU-ét és tágabb értelemben a nemzetközi közösségét pedig az ügyes hadvezér, Mladics letartóztatása fogja. Ezzel valószínűleg Belgrádban is tisztában vannak, ezért lehetséges, hogy Karadzsics második élete, az alternatív medicina közkedvelt művelőjének a titkosszolgálat segítségével felépített imázsa, illetve annak „eladása” otthon és külföldön nem egyéb, mint főpróba egy „nyugalmazott törzszászlós” letartóztatásához, akiről kiderül, hogy nem más, mint az egykori boszniai szerb hadsereg tábornoka.