Pars Krisztián: „pontos” kalapácsütés, negyedik hely

A T L É T I K APénteken megkezdődtek, s számunkra tegnap gyakorlatilag véget is értek az atlétikai versenyek az olimpián. Két versenyzőtől reméltünk érmet, a kalapácsvető Pars Krisztiántól bizakodva, a diszkoszvető Kővágó Zoltántól, Athén ezüstérmesétől titkon. Előbbi tisztességes versenyzéssel, kereken egy méterrel elmaradva idei legjobbjától, 80,96 méterrel negyedik lett, Kővágó viszont nem jutott be a holnapi döntőbe. E számban Fazekas Róbert mentheti meg a magyarok becsületét, de ezzel egyrészt négy évvel ezelőtti esete, másrészt a selejtezőben elért eredménye miatt óvatosan bánnánk.

Az idén Pars Krisztián nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt a nemzetközi kalapácsvető mezőnyben. Szinte minden versenyén elérte a 80 métert, 81,96 méterrel a második – tegnap óta már csak harmadik – az idei világranglistán, szűk fél méterrel megközelítve a legjobbját (82,45).
A 80 métert egyedüliként túldobva, a pénteki selejtezőben ő érte el a legjobb eredményt, ami további bizakodásra adott okot, még ha nem is hihettük azt, hogy 80,07-tel olimpiai aranyérmet lehet nyerni. A tegnapi döntőben első kísérletével bemelegített (78,05), majd másodikra megnyugtató távolságra dobta a szert (80,96). Ez akkor a szlovén Kozmus (82,02) és a fehérorosz Gyevjatovszkij (81,61) mögött a harmadik helyet jelentette.
A sorrend a későbbiekben sajnos csak annyit változott, hogy a tavalyi világbajnok, idei ranglistavezető, szintén fehérorosz Tyihon az ötödik sorozatban 81,51-gyel túldobta Parsot. Aki ezúttal is egyenletesen teljesített – a harmadik dobása érvénytelen volt, utána sorrendben 80,16-ot, 80,11-et, 79,83-at ért el –, de javítani nem tudott. Végül tehát negyedik lett (Kozmus a szlovének első aranyát nyerte Pekingben), ami egyaránt egy helyezéssel jobb athéni és tavalyi világbajnoki szereplésénél is. A szombathelyi atléta dicséretes tárgyilagossággal értékelte a versenyzését:
„Sajnálom, hogy nem szerepeltem jobban, szerettem volna érmet szerezni. Már csak edzőm, Németh Pál miatt is, aki nagyon megérdemelné, hogy legyen végre olimpiai érmes tanítványa. Sajnos nem sikerült. Ám a körülményeket nem hibáztathatom, csakis saját magamat. Jó volt az idő, a dobókör is, fejben összeszedett voltam, ám technikailag nem volt tökéletes a mozgásom. Akkor lehet nagyot dobni, ha mielőtt az ember elengedi a kalapácsot, a jobb lábával letámaszt. Nekem viszont a levegőben volt a jobb lábam. Éreztem, hogy ez a baj, Pali bácsi is erre hívta fel a figyelmemet, amikor kimentem hozzá, de nem tudtam rajta javítani.”
Parsot nyilván kevéssé vigasztalja, de bár csak valamennyi atlétánk elmondhatná magáról, hogy legjobb eredményét legalább megközelítve szerepel Pekingben. Még szombaton, a diszkoszvetés selejtezőjében csak sóhajtoztunk és boszszankodtunk. A 64,50 méteres szinttől mindhárom magyar induló jócskán elmaradt. Máté Gábornak 66,32 az idei legjobbja, szombaton 62,64-ig jutott. Az athéni ezüstérmes Kővágó Zoltán ennél is nagyobb csalódást okozott, 60,79, 59,46, 60,44 méteres sorozattal huszonegyedikként simán kiesett.
„Az olimpiai ezüstérmem nem ér annyit, hogy kihozzák ide az edzőmet. Olyan ez, mintha egy Forma-1-es pilótának azt mondanák, hogy állítsd be magad a kocsit” – mondta bosszúsan Kővágó. Aki azonban meglehetősen sűrűn váltogatja a mestereit, Bakai Józsefet például csak júniusban cserélte le Szauer Pálra, s miként Mérei László szövetségi kapitány érdeklődésünkre elmondta, nem anyagi, hanem technikai akadálya volt az edző utaztatásának, már nem lehetett átírni az akkreditációt.
Kővágó amúgy négy éve is pocsékul teljesített a selejtezőben, 62 méter alatti dobással tizenkettedikként épp hogy becsúszott a döntőbe, ahol aztán másodikként végzett. Pontosabban harmadikként, de ez már nem az ő, hanem Fazekas Róbert története. Az eltiltása lejárta után az idén visszatért, s a pekingi szintet az utolsó pillanatban elért atléta szombaton 62,64-gyel tulajdonképpen csak kevéssel maradt el idei legjobbjától (64,56), az ő esetében pedig a múltat nincs értelme firtatni. A tizenegyedikként döntős diszkoszvető azt mondja, neki jutalomút az olimpia.
Ezt több társa is elmondhatná. Szombaton rúdugrásban Molnár Krisztina 415-tel maradt el a 440-es szinttől, Petráhn Barbara 400 méteren az előfutamban 53,06 mp-cel esett ki, tegnap pedig Vári Edit 100 gáton búcsúzott bántóan gyenge idővel, 13,59-cel. Várjuk a többieket. Büszkén és őszinte elismeréssel számolunk be arról, aki megjavítja a legjobbját, még ha számottevő eredményt nem is ér el.

Jamaicai expressz. A férfiaknál és a nőknél is jamaicai győzelem született 100 méteren. Usain Bolt szombati győzelme papírforma, legfeljebb a módja, az új világcsúcs (9,69) meghökkentő, tegnap Shelley-Ann Fraser is élete legjobbját teljesítette, de az ő ideje (10,78) egyszerűen csak kiváló. Bolt az utolsó tíz méteren már a mellét verte, akkora volt az előnye, talán nem akart három századnál többet javítani saját rekordján. „Győzni jöttem, ez volt a célom” – összegzett tömören. Lám, ilyen egyszerű.