Rendet kellene tenni!

Szétnézve az országban, csoda, hogy úgy-ahogy működik ez az egész rendszer. A hatalom persze látványos akciókkal igyekszik fedni magát: ők bizony a rend és a törvényesség legnagyobb hívei és akarói, nincs alku, zéró tolerancia uralkodik a szabályokat sértőkkel szemben. A kereskedelemben például volt már Csillagszóró hadművelet, most éppen kánikulakommandó settenkedik, s bírságolnak mindent és mindenkit, aki el mer feledkezni kötelezettségeiről. Azt mondom: nagyon helyes. Vásárlóként, vagyis fogyasztóként nekem elsőrendű érdekem, hogy ne verjenek át az üzletekben, ne sózzanak rám romlott, bizonytalan eredetű árut, de még az is, hogy aki engem kiszolgál a boltban, az étteremben, annak szabályos munkaszerződése legyen, fizessék utána az adókat és járulékokat stb. S ha a kereskedő vagy a vendéglős nem tartja be a rá érvényes játékszabályokat: büntessék csak meg, egye fene, azzal is én járok jól.
A helyzet persze nem ilyen egyszerű, mert sokan mondják, hogy az ellenőrzés célja nem a minél nagyobb rend, hanem a minél nagyobb bevétel elérése. Az államnak, az illetékes hivataloknak nagyon is jól jön a bírságokból beszedett pluszpénz, meg azt is mondják, hogy talán először a szabályokat kellene szabályozni, mert egymásnak ellentmondó rendelkezéseket lehetetlen betartani. Banális példa: a munkavédelmi felügyelőség szerint az éttermekben kötelező a konyharuha használata, míg az ÁNTSZ tiltja ezt. Szóval ha az egyik ellenőriz, ezért, ha a másik, azért büntetik meg a vállalkozókat. Természetesen őket sem kell félteni, de talán nem abból kell kiindulni, hogy mindenki csaló gazember – sérelmezik az érintettek.
A napokban a televízióban mutattak egy ilyen ellenőrzést, s az egyik helyen valami beszerzési számlát nem tudtak felmutatni azon nyomban. Ezért bizony bírság jár – jelentette ki az ellenőr –, még akkor is, ha később a tulajdonos bemutatja a hiányzó bizonylatot. Ne vitatkozzunk most a szabályokkal, fogadjuk el, hogy ez így helyes, de legalábbis törvényes. Csakhogy az embernek óhatatlanul eszébe villan: milyen jó lenne, ha az állam, amelyik ilyen keményen fellép a legkisebb hiányosságok ellen is, önmagát is hasonló szigorral kólintaná fejbe. Elég, ha csak arra gondolunk: az Állami Számvevőszék időről időre olyan vizsgálati jelentésekkel hozakodik elő, amelyektől normális ember haja az égnek áll: szabálytalanságokról, vagyonvesztésről, rosszul vagy egyáltalán nem hasznosuló állami pénzekről írják a jelentéseket, legutóbb például a MÁV-val kapcsolatban fogalmaztak meg egészen elképesztő dolgokat. Egyebek mellett kiderült, hogy a Kóka által fantasztikus sikerként értékelt üzlet, a MÁV Cargo magánosítása célszerűtlen, aggályos és indokolatlan volt, a számvevők felelősségre vonást is javasoltak ez ügyben. Gondolják, hogy Kókát ezért egyszer majd számon kérik, gondolják, hogy valakit bilincsben visznek majd el? Ugyan! A kiskereskedőnket, akinek hiányzott egy számlája, bizony megbüntetik, s ha nem fizet időben, akkor még jobban, végső esetben pedig akár be is csukják a boltját. Mert ő felelősségre vonható…
Az még hagyján, hogy egész Magyarország azon röhög – igaz, kínjában –, hogy a zéró tolerancia bajnoka, Kondorosi államtitkár egyre-másra lebukik szabálytalan parkoláson. Kondorosi reflektorfényben van, még a bulvárlapokat is el lehet adni egy-egy jól sikerült fotóval, amin az államtitkár éppen felmentést ad magának a szabályok alól. És most megint abból induljunk ki, hogy végső soron nem rossz nekünk, állampolgároknak ez a zéró tolerancia a közlekedésben. Ha megmentünk vele néhány életet, már megérte. De aki közlekedik, azt tapasztalhatja, hogy bizony a rend őreire is ráférne egy kis fejmosás. A szigorú szabályok csak akkor érik el céljukat, ha azokat mindenki kötelezőnek tartja magára nézve: Gyurcsánytól, Kondorositól kezdve a kisrendőrön át a hétköznapi halandóig.