Szellemi elit

Helmeczy László a Magyar Labdarúgó-szövetség jogi ügyekért felelős alelnöke. Még mindig az. Persze adódna az ilyenkor kötelező megállapítás, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, de a gond az, hogy a Hír TV riportereinek állított drogcsapda ügyében Helmeczy doktor saját – tehát önmaga számára bizonyára legkedvezőbb – verziója szerint sem ártatlan. Csakhogy a magyar labdarúgásban ez már régen nem szempont. Ezen nem háborgunk, nem is lepődünk meg; álnaivitás lenne.
Ami igazán döbbenetes, az a stílus, illetve stílustalanság, az a szóhasználat, teljes grammatikai és logikai zűrzavar, igénytelen gondolat- és mondatfűzés, amely a magyar futball vezetőit jellemzi. Nemcsak az állítólagos vagy valós drogdílerrel bizalmaskodva trágárkodó Helmeczyt, de Kisteleki István MLSZ-elnököt is, aki ugyancsak a Hír TV mikrofonja előtt így összegezte az álláspontját (szó szerinti idézet következik): „Nem tudjuk pontosan, hogy milyen ügybe keveredett az alelnök úr, én beszéltem az alelnök úrral természetesen, hiszen ahogy elmondtam, minden olyan kérdés zavaró az MLSZ-re nézve, ami esetlegesen kellemetlen vetülete lehet. Ő biztosított engem, hogy az ő rendelkezésére álló anyagok és bizonyítékok egyértelműen bizonyítják az ő ebben az ügyben tett teljes ártatlanságát.”
Mindezt egy felnőtt, szellemi ereje teljében lévő ember mondta egy televízió kamerája előtt, tehát bizonyára koncentrált állapotban. Ez az illető irányítja a magyar labdarúgást.
Jobbkeze, az MLSZ jogi ügyekért felelős alelnöke pedig még őt is messze alulmúlja, ennek legújabb és legékesebb bizonyítéka az a felvétel, amely a www.ftcpe.hu honlapon hallgatható meg. Helmeczy László autóból telefonálhat, az elhangzottak alapján 2008. május 31-én az NB I utolsó fordulójának Debrecen–Újpest mérkőzésére tartva hívja Csende Sándort, a Hajdú-Bihar Megyei Labdarúgó-szövetség elnökét. A párbeszéd írásban visszaadhatatlan, annak színvonala elképzelhetetlen, lényege azonban akár kedvcsinálóként is összefoglalható. Helmeczy felveti, hogy nála vannak az érmek, és azokat esetleg már a meccs előtt jó lenne átadni, mert egy haverja lányának a lakodalmára siet, de a két fél azt latolgatja, hogy a mérkőzés eredménye mennyiben befolyásolhatja még a bajnokság végkimenetelét. Fogalmazzunk úgy: a két sportvezető komoly információhiánnyal küzd, így nemhogy a közös álláspont kialakítása megy nehezen, de „Laci bácsi” és „Sanyi” olykor saját magával is alig ért egyet. Előbbi végül nagy nehezen beletörődik, hogy az érmeket mégis a találkozó után lehet csak átnyújtani, mert a Győr mellett az Újpest is befuthat harmadiknak, utóbbi pedig lassacskán belátja, hogy a Debrecen már így is, úgy is második.
Még egy-két szokásos „izéld meg” Laci bácsitól, és minden a helyére kerül.
De vajon miféle szerzetek vezetik a megyei másodosztályú egyleteket?