Uniós borreform: ugrás a sötétbe

A tagországok kétéves komoly vitája előzte meg az uniós borreform elfogadását, amely ma hazánkban is életbe lépett. A szőlészek és borászok az idén megközelítőleg négymilliárd forintra számíthatnak, az új szabályok viszont meg is nehezítik a helyzetüket.

Magyarországon körülbelül nyolcvanezer hektáron terem szőlő, ami a közösség bortermő területének két százaléka, s évjárattól függően 3,5–5 millió hektoliter bort állítunk elő évente. A hazai borászatok számára a ma életbe lépett uniós borreform talán legfontosabb része az, hogy növekednek a rendelkezésükre álló közösségi pénzügyi források. A borászok akár már az idei szüret során is többletforrásokra számíthatnak. Jövőre 16,8 millió euró (körülbelül 4 milliárd forint), 2013-ban pedig már mintegy 29,1 millió euró hívható le a büdzséből. Emlékezetes, hogy az unió a borreform előkészítése során, a 2002-es évet alapul véve, történelmi bázison kívánta volna szétosztani a rendelkezésre álló forrásokat, amivel éppen azon tagállamokat hozta volna helyzetbe, amelyek miatt a reform igénye egyáltalán felmerült. Ezek a főként déli államok voltak ugyanis felelősek a túltermelésért, amit az unió vissza akar szorítani. A végül elfogadott s ma hazánkban is életbe lépett szabályozás szerint a közösségi forrásokat úgynevezett nemzeti borítékok alapján osztották fel fele-fele arányban a termőterület, illetve a termelés nagysága alapján.
Felemásként élhetik meg a magyar borászok azt a változást, hogy nem tiltották be teljesen a bor alkoholtartalmának cukorral való feljavítását, ám az eddig engedélyezett kétszázalékos szint helyett másfél százalékra csökkentették, ami az asztali borok termelőinek jövedelmezőségét mintegy 15 százalékkal rontja. Hasonlóan kétarcú döntés volt az is, hogy a túltermelés viszszafogása érdekében az első változatban még 400 ezer hektár szőlő kivágását tervező Európai Bizottság végül engedett a tagállamoknak, s hároméves kifutással önkéntes kivágási programban 175 ezer hektárban húzta meg a határvonalat. Hazánk számára előnyös döntésként értékelhető, hogy a tagállamok leállíthatják a kivágások támogatását, ha annak mértéke elérte az ültetvények hat százalékát. A kivágási támogatás nagy összege miatt félő, hogy e keretet Magyarország ki is fogja használni. Itt is található azonban kis reménysugár, mivel hazánk közel tízezer hektárnyi újratelepítési joggal bír, amely jelentős szerkezetátalakítási lehetőséget jelent, s ez javíthatja a magyar bor versenyképességét is.
Lényegében tehát elmondható, hogy az unió végül csak puhított azon elképzelésein, hogy a borfelesleget a termelés csökkentésével enyhítse. Vagyis a versenyképesség megteremtése helyett továbbra is a szőlőkivágásokra, illetve más szabályozókkal a bortermelés csökkentésére koncentrált. Mindazonáltal előre látható, hogy az uniós bortermelés visszaesését azonnal pótolják a harmadik országokból származó importtal, amelyek gyakran inkább kémiai vegyületnek nevezhetők, hiszen az igazi, hagyományos borászkodás azok előállítása során már nem igazán érhető tetten.