Vége a német keleti régió aranykorának

Váratlan fordulatot vett a német újraegyesítés óta az új, keleti tartományoknak juttatott támogatás menete. A keleti országrész fejlesztését szolgáló „szolidaritási paktum” felelőse, Wolfgang Tiefensee (SPD) szövetségi közlekedésügyi miniszter váratlan javaslattal lépett a nyilvánosság elé: a nyugati tartományok számtalan, strukturálisan gyenge övezetének hasonló szubvenciókra lenne szüksége.

Pozitív visszhangra talált a szociáldemokrata politikus indítványa. „Meg kell akadályozni olyan viszonyok kialakulását, amelyek ma még a keletre jellemzők” – hangoztatta a miniszter, és utalt a Ruhr-vidék számos városának (Duisburg, Gelsenkirchen) és a hajdani német–német határvidék elmaradott településeinek kritikus helyzetére. A kereszténydemokraták egyetértése nem váratott magára. A CDU/CSU-frakció költségvetési szakértője, Steffen Kampeter ugyanis olyan össznémet regionális politika kialakítását követelte, amely húsz esztendővel a berlini fal leomlása után végre megszüntethetné az infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatos kelet-nyugati berögződéseket. A bajor tartományi kormány élén álló Günther Beckstein (CSU) is örömmel nyugtázta a struktúrájukban visszamaradt nyugati vidékek problémáinak felismerését. A kizárólag „ossik”-nak juttatott támogatás kritikája mindeddig tabu témának számított az ország politikájában.
Az NDK összeomlását követő tizenöt esztendő során 250 milliárd euró jutott az államkasszából az új tartományoknak. Ha ehhez hozzászámítjuk a nyugdíj- és betegbiztosításnak juttatott szociális segélyt, akkor megközelítőleg 1,4 billióra emelkedik a támogatás összege. Ezzel párhuzamosan romlott a munkanélküliségtől sújtott és fokozatosan csökkenő adóbevételekkel küszködő nyugati országrész helyzete. Erre az egyenetlenségre legutóbb a nyugaton működő bölcsődék és óvodák számában megmutatkozó pótlásszükséglet hívta fel a figyelmet. Félmillió új csecsemőotthonra lenne szükség, majdnem hatmilliárd eurós befektetéssel. A keleti újjáépítés jelszavának helyére egyszerre a „nyugati felépítés” fontossága lépett, ráterelve a figyelmet a rossz állapotban lévő autópályákra, a főiskolák és egyetemek elmaradt szanálására. Az „ossi” tartományok – a számukra 2019-ig biztosított szolidaritási szerződés alapján – további 156 milliárd euróra számíthatnak, holott számtalan város (Eisenach, Erfurt, Jena, Lipcse, Drezda, Potsdam) már felzárkózott a hasonló nagyságrendű nyugati településekhez. Az eddig működő általános támogatás helyét a regionális követelmények szabta gyakorlatnak kellene átvennie, a keletnek juttatott szabványos szubvenció ugyanis idejemúlttá vált. Ezt az átállást vezetheti be Tiefensee terve, ám a miniszternek ehhez előbb a szövetségi kormányt kell meggyőznie.