A krumplileves nem robban

Azzal a trendi bevezetővel kezdem, hogy ez az írás nem született volna meg, ha nem olvasok Tamás Gáspár Miklóst, aki a kesznyéteni esetet értelmezve gyalázza a Magyar Nemzet cikkét. Azon lamentál, hogy cikkünk megjelenése után azt várta, „felrobban a magyar sajtó, tiltakozások százai látnak napvilágot”. Hát ez nem történt meg. A jó TGM képtelen elhinni, hogy az emberek távolról sem gondolkoznak olyan rögvalóságtól elrugaszkodottan, mint ő, másfelől ma nem tud olyan égbekiáltó dolog történni, legyen az ellenzéki, kormánypárti, titkos vagy világraszóló, hogy felrobbantsa a magyar sajtót, nem utolsósorban megrázza a krumplilevesen edzett magyar közvéleményt.
Ugyanezt üzenem Adam LeBor úrnak, aki tudósítóként küldözgette az Orbán-kormányról a legsötétebb fasiszta jóslatokat; most a The Timesnek alakított egyet. A grúz események visszhangját tekintve elhűlt azon, hogy a „legtöbb magyar egyszerűen megrántotta a vállát”. „Arra számítottam, hogy egyfelől a harag, másfelől a szolidaritás érzését váltja ki a magyarokból a Grúzia elleni orosz támadás – de tévedtem”. Hja, kedves LeBor úr, sokat tetszettek tenni ezért az elmúlt években, néhány kedves kollégájával, például Magdalena Marsovszkyval vagy Runa Hellingával, hogy a magyarok leszokjanak érzelmeik kimutatásáról, hogy idegeneknek, de egymásnak is őszinte véleményt mondjanak.
Az elmúlt húsz év megnevelte a nemzetet. Azt az illúziót mindenesetre tövestől kigyomlálta belőlünk, miszerint a többpárti demokráciában a többség akarata érvényesül. Ezt sikerült megcáfolni, mert egy hazugsággal és száz trükkel kormányra került csapat, bevallva csalásait és a hazugságait, vígan élősködik a magyar nemzeten. Amely ebből a mélyütésből képtelen felállni. Olyan történésekkel és tettekkel találkozik nap mint nap, melyekre semmiféle „demokratikus” magyarázatot nem kap. Az ország szeme előtt ment végbe egy gigantikus meggazdagodás, és ennek ellenpárjaként a brutális elszegényedés. Az a kormány, amelynek filozófiája a köz boldogítása kellene hogy legyen, viszont, kizárólag saját bizniszével foglalkozik. Megszámolta már valaki a pénzügyminiszter csókos vazallusait? Látták már a honvédelmi miniszter budai és balatoni villáját, esetleg az előző hadügyér nyugdíjas erdőkerülő apósának kölcsönéből épült budai villát? Gyurcsány kádkövét? Nem érdemes folytatni, mert minden ilyen információ halálos méreg, annak függvényében, hogy miből és hogyan élnek azok az emberek, akik nincsenek benne bizonyos klánokban, családokban, kimaradtak az elő- meg az utóprivatizációból, nem kaptak E-hitelt, Start hitelt, és nem mondták nekik, hogy kárpótlási jegyeiket ne adják oda bagóért. Gyerekkoromban sokszor hallottam nagyapámat spekulálni: mennyi földet tudna még venni. A földet hamarabb csókolták meg, mint az asszonyt. Most odaadják színes televízióért meg három pitykegombért.
Mi történt velünk? Miért nem robban a magyar krumplileves? Miért csak a legyintenek az emberek arra, hogy kétszer is beomlott az M6-os építésénél az alagút? Ráadásul le is tagadták, jó magyar módra. Alagutat a sziklás hegyekbe vájnak, nálunk a földbe vájják, hát porlik és rogyik. Annyira megtetszettek a horvát autópályák tunneljai? A miniszter csak most látja szükségét a vizsgálatnak? És a nagyközönség? Kasza, kapa? Hiszen ezt a mi adónk keserves forintjai bánják. A válasz néma csend, meg egy völgyhíd. Negyvenmilliárdért a nem létező völgy felett. És nem ment börtönbe senki, az ÁSZ megállapításait pedig sunyin magyarázgatják.
Bejön egy cég a másik világból, és hozna egy gumigyárat. Menet közben kiderül, hogy a szomszéd országok nem engedték nekik a megtelepedést, mert az üzem erősen környezetszennyező. Gyöngyösnek nem kellett, de a többi várományos hajba kapott azon, kié legyen a gumigyár. Hogy az emberek tüdejében lerakódik a pernye, és hosszú távon belehalhatnak ebbe a nagyszerű üzletbe, erről nem esik szó. Jött már ide egy dél-koreai, és húszmilliárdot kapott, meg töménytelen adókedvezményeket. Ami nem jár a magyarnak, hát a szája sem jár, úgysem képes változtatni.
Nem tört ki lázadás akkor sem, amikor néhány napja kiderült, hogy a metrónál engedély nélkül fúrtak bele egy mellékvonalba. Leállt a munka, de néhány nap multán önkényesen elindították a fúrófejeket, és engedély nélkül fúrnak tovább. Turulisták! Tüntettek már a Városházán? Szóltak már Demszkynek, hogy ha a metró munkálatai engedély nélkül folyhatnak, akkor mi a probléma az engedély nélküli turulszoborral? Emlékszünk még Vadász János meséjére? Az illető volt szakszervezeti funkci, aki összeszólalkozott egy biciklistával. Szó szót követett, majd Vadász előkapott egy pisztolyt. Szerinte játék pisztoly, flóbert, majd riasztó. Végül többszöri szakértői vélemény nyomán kiderült: Vadász egy „felnőtt”, élesre töltött maroklőfegyverrel hadonászott. Ezt olyan diszkréten kezelték a nem szívbajos „hírgyárak”, hogy egy angol nyelvű hetilapban jelent meg a közlemény. Öszszevetve: ha bizonyos családok ablakát valahol beverik, címlapot kapnak a bulvársajtóban, és rögvest nyilasozzák a magyarokat.
Vadász elvtárs, ha lelövi a biciklistát, meg sem tudjuk? Ha a természetes jogérzék tiltakozik is, olyan sok idő telik el az igazságig, hogy minden akció kifullad, elfárad. Ez jellemzi a Kulcsár-ügyet. Ötévnyi nyomozás után sem tudjuk, ki az a Gyurcsányi nagy ember, aki segít Kulcsár Attilának. Nem tudni, kinek az agyából pattant ki, hogy összevonják a kémia, a biológia és a fizika tantárgyat. Erre az aljas, tudás elleni merényletre egyszerűen nincs magyarázat. Orvosok, kutatók, elméleti fizikusok, vegyészek honnan szerzik az alapokat, ha tárgyaikat salátásítják? A tanárok nem mennek az utcára, az orvosok nem tiltakoznak, a tudósok nem bojkottálják az intézményt, ahonnan az ötlet előmászott. Nem szólnak, mert féltik az állásukat, miközben egyre kevesebbet követelnek az iskolában, és a gyermekek jogaira hivatkozva egyre lejjebb csúszik a műveltség színvonala.
Jó példa erre a miniszterelnök fiának esete az érettségivel. Az egyik Montessori iskolában, melyről kiderült, súlyos szakmai hiányosságokkal küszködik, hathatós tanári segítséggel írta meg a matekérettségijét. Emiatt néhány szülő feljelentést tett, de kiderült, hogy ez csúnya ármány, az érettségi körül nem történt visszaélés. Ezt Hiller haver, a Gyurcsány haver alá rendelt miniszter haverja állítja, becsületszavára. A szülők „alaptalanul” vádolták a Gyurcsány fiút, hiszen azonnal felvették a közgazdaságtudományi egyetem pénzügyi szakára. Oda pedig kiváló gyerekek mennek, kiváló érettségivel, magas pontszámmal. Mehetnek a szülők a sóba, ki hiszi nekik, hogy jó jegyet pénzért is lehet venni.
Ezek az események morzsák az apátiához vezető úton. Az egri kórház háborúja példázza, mennyire nem érdekli a közösség akarata a hatalom birtokosait. A harc, amit a kórház dolgozói vívnak a HospInvesttel, nem tudni, hogy végződik. Ha vesztenek, ezek az emberek soha többé nem állnak ki sem saját igazuk, sem mások igazsága mellett. A felsorolt esetek mutatják, nem bízunk sem magunkban, sem a demokrácia formális intézményeiben. Nehéz olyan példát találni, amelyben a hatalom rokonszenvesen vagy igazságosan viselkedik. Legtöbbször fél, és ezért támad. Nemzeti ünnepeinket is ezért teszi tönkre: kordonok, rendőrök, beengedőkapuk, motozás. Az ünnepek erről szólnak, meg arról, hogy a csürhe & csőcselék hallgat-e, vagy lármázik.
Megjósolom, többet fog hallgatni, mint lármázni, de nem csak azért, mert fél. Azért is, de főképpen azért, mert úgy érzi, bármit tesz, nem képes a helyzetén változtatni. Erre azonban hosszú távon nem fogadnék.