Visszatekintve Magyar Péter európai parlamenti képviselői tevékenységére és a korábbi nyilatkozataira, világosan kirajzolódik a kép: a Tisza Párt elnöke nem egyszerűen csak füllenteni szokott. Az események sora azt bizonyítja, hogy tudatosan, előre megfontoltan hazudott több ízben, így például akkor, amikor azt bizonygatta a múlt év tavaszán folytatott kampányban, hogy esze ágában sincs Brüsszelbe menni és felvenni az EP-mandátumát.

Az is kiderült, hogy a képviselők mentelmi jogának eltörlésére tett többszöri ígérete, sőt annak követelése nyilvánvalóan csak kampányfogás volt, Magyar pontosan tudta, hogy lesznek olyan botrányos ügyei, amelyekben a felelősségre vonás alól a mentelmi jogával bújhat ki.
Az elmúlt egy évben a Tisza Párt elnökének brüsszeli és strasbourgi teljesítménye az ékes bizonyíték arra, hogy egy felépített stratégia miatt cselekedett így, a 2024. június 9-i választási eredményüket ugyanis jelentősen ronthatta volna, ha idő előtt kiderül, hogy valójában gőzerővel készül Brüsszelbe, de nem az EP-képviselőség magasztos céljai motiválják.
Kampánycélokra használt EP-mandátum
Visszatekintve úgy fest, Magyar Péter pontosan tudta, hogy az Európai Parlamentet kizárólag a kampánycéljainak rendeli alá: ott érdemi munkát nem fog végezni, és csupán azokat a fórumokat, fellépési lehetőségeket használja ki, amelyeken nagy médianyilvánosság előtt támadhatja az Orbán-kormányt. A tavalyi választási kampányban az ellenzéki szimpatizánsok megnyeréséhez jól hangzó szlogen volt, hogy nem megy ki Brüsszelbe, mert itthon van dolga, ám mivel korábban – még Varga Judit férjeként – éveket töltött az unió központjában, tisztában volt azzal, hogy milyen lehetőségeket nyújt mind anyagi, mind politikai szempontból az EP-mandátum.

A június 9-i választást megelőzően már tárgyalások kezdődtek Magyar Péter és Manfred Weber között a Tisza Párt későbbi csatlakozásáról az Európai Néppárthoz, ezért is volt hiteltelen, hogy a kampányban a pártelnök bőszen hirdette: nem veszi fel a brüsszeli mandátumot. Az elmúlt egy év eseményei is azt mutatják, hogy Magyar és Weber részletesen megbeszélték a következő időszak politikai stratégiáját és abban a Tisza elnökének, valamint a többi EP-képviselőjének szerepét.