Az Apollo döntésének valódi oka

Gyöngyösön a közvélemény és a helyi ellenzék nyomására elálltak az indiai Apollo Tyres magyarországi gumigyárának felépítésétől, amelynek létesítését még januárban jelentette be Gyurcsány Ferenc. A döntést követően a kormány azzal vádolta az ellenzéket, hogy gátja a fejlődésnek, lapunk viszont kiderítette: a lakossági tiltakozás mellett a nem elég körültekintő előkészítés futtatta zátonyra a beruházást. Zöldszervezetek pedig arra figyelmeztetnek: épüljön föl bárhol is a gumigyár, amellett, hogy rendkívüli módon igénybe veszi majd a környezetet, az üzlet nem más, mint „bűvészkedés” az ország szén-dioxid-kvótájával.

Biztosítani kívánjuk, hogy együttes erővel, a környezettel harmóniában fejlesszük Gyöngyös környékének gazdaságát – mondta június elején az Apollo Tyres Gyöngyösön alkalmazni kívánt technológiájával kapcsolatban Neeraj Kanvara, az indiai gyár alelnöke. Azonban már ezt megelőzően tudott volt, hogy a gumigyártás során nagy mennyiségű, ivóvíz tisztaságú vízre van szükség, továbbá a gyártás annyi vizet igényelne, mint Gyöngyös város teljes fogyasztása (!), ez pedig a beruházás ellen érvelők szerint sokszorosára emelkedő vízdíjakat eredményezett volna, hiszen így Gyöngyösön a természeti adottságokból következően hiánycikké vált volna a víz. Lapunk megtudta, hogy egy miskolci cég által végzett előzetes vizsgálat eredménye szerint a gumigyár naponta 734 köbméter vizet igényelt volna.
Veszélyeztetett vízbázis
Az Európai Uniónak egy 2000-ben elfogadott irányelve alapján a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2005-ben megjelent vízpolitikai elemzéséből kiderül: Magyarország 108 felszín alatti víztestéből három állapota kockázatos, ebből az egyik éppen a gyöngyös–atkári – hangsúlyozta lapunknak Tuzáné Takács Zsuzsanna gyöngyösi fideszes képviselő.
A kockázati tényezőt a vízbázis utánpótlásának akadozása jelenti. Ilyen esetleges és nem elegendő vizet adó vízbázisra egy nagy vízigényű gyárat telepíteni több mint kockázatos vállalkozás.
Az Apollo magyarországi honlapján próbálta eloszlatni a kételyeket, szerintük az említett technológiai vízigény a végső mennyiség, amelyre az üzemnek a teljes gyártási kapacitás elérése után, vagyis
10-12 év múlva lesz szüksége, ha a mai vízfelhasználási adatokat veszik alapul. Az üzem indulásakor jelentkező vízigény ennek a harmada, vagy még annál is kevesebb. Ez a vízmennyiség szerintük nem szokatlan, még ha az egyedi vagy személyes felhasználáshoz képest soknak tűnik is.
A Magyar Nemzet által megkérdezett vegyész szakértő úgy vélte: a levegőszennyezésen kívül a gumigyártásnak kevés mellékterméke akad, gumidarálék és sorja keletkezik, ami később útépítésnél hasznosítható, ezért véleménye szerint e tekintetben nem nevezhető környezetet szennyezőnek a tervezett gyár. Azt azonban elismerte, hogy a gyártás valóban rendkívüli vízigényű folyamat.
Elkésett kisajátítás
Miután az Apollo bejelentette, hogy nem Gyöngyösön kívánja felépíteni gumigyárát, a kormány azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy gátja a fejlődésnek, s a Fidesz egy kilencszáz embernek munkát adó gyár megtelepedését akadályozta meg. A gyár ellen népszavazást kezdeményező helyi ellenzék viszont rámutatott: a politikai kampány csak a gyöngyösi városvezetők súlyos hibáit hivatott leplezni. – A szocialista polgármester hazardírozott, és veszített – jelentette ki Tuzáné Takács Zsuzsanna. Az ellenzéki képviselő elmondása szerint ugyanis Hiesz György úgy szerződött az Apollóval, hogy a városnak nem volt elegendő területe az ipari parkban. A polgármester, miután a testületnek április végén bejelentette, hogy előszerződést kötött az indiai céggel, azt is vállalta, hogy a város június 30-ig végez a kisajátításokkal a gyöngyösi ipari parkban. – Hiesz Györgynek tudnia kellett, hogy Magyarországon két hónap alatt lehetetlen kisajátítási eljárásokat lefolytatni, mégis megígérte ezt az indiaiknak – nyomatékosított Tuzáné. Hozzátette: a Fidesz nem a gazdaság fejlesztése ellen van, a „tiszta” technológiát szívesen látja a városban, örömmel cserélne például Kecskeméttel, ahol a Mercedes építi autógyárát. A gyöngyösiek tartottak azoktól a gyártás során használt policiklikus vegyületektől is, amelyeket 2009-től egyébként ki fognak tiltani az Európai Unióból, valamint a gyártás során keletkező, és az ahhoz felhasznált több ezer tonna korom rákkeltő hatásától.
Zöldkörökben általános vélemény az is, hogy a gumigyár Magyarországra telepítése tulajdonképpen nem más, mint a szén-dioxid-kvótákkal való bűvészkedés, ahogy Bendik Gábor, a Levegő Munkacsoport munkatársa lapunknak jellemezte az üzletet. Szerinte nincs másról szó, mint burkolt állami támogatásról, holott ehelyett az ország értékesíthetné is szabad kvótáit, így Magyarország kibocsátása sem növekedne, a befolyó összeget pedig energiatakarékossági programra, környezetkímélő geotermikus, szél- és naperőművek építésére fordíthatná. – Ezzel csökkenhetne az ország energiakiszolgáltatottsága is – világított rá Bendik Gábor.
Úton a harmadik világ felé
De nem csak ez a gond a gumigyártással. Bendik szerint az abroncs előállítása nem szellemitőke-igényes magas technológia, és nem segíti Magyarország hosszú távú fejlődésének fenntartását sem. A Levegő Munkacsoport elnöke, Lukács András lapunknak korábban úgy nyilatkozott: döbbenetes, hogy Indiából is hozzánk telepítik az alacsony hozzáadott értéket előállító, energia- és nyersanyagigényes, súlyosan környezetszennyező tevékenységeket. – A hírek szerint az Apollo abroncsai alacsonyabb minőséget képviselnek, a gyenge minőségű gumi azonban gyorsabban kopik és válik hulladékká, ami újabb problémákat okoz – mondta a Bendik Gábor, rámutatva: a hamar elhasználódó autógumikról pedig illékony szerves vegyület, az úgynevezett pah kerül a levegőbe, amely súlyosan rákkeltő hatású.