Eltitkolt áldozatok?

(Köln)

Augusztus rendre tragikus emléket ébreszt a németekben. 1961 nyarán kezdte meg a keletnémet munkásőrség és a néphadsereg a berlini fal felépítését. A drótkerítést felváltó betonfal végül szimbólumává vált az NDK-t és az NSZK-t elválasztó határzárnak. A kommunista tűzparancs áldozatainak száma negyvenhét esztendő elteltével is sorozatosan visszatérő vitatéma a szomorú múltat elemző intézetek ellentétes adatai miatt. A Munkaközösség Augusztus 13. nevű szervezet legújabb számításai szerint sokkal több ember vesztette életét a vasfüggöny áldozataként, mint azt az előző számítások kimutatták. A magánszervezetet irányító Alexandra Hildebrandt – egyben a hajdani legendás berlini átkelőhely, a Checkpoint Charlie szomszédságában működő Falmúzeum vezetője – egyenesen a történelem meghamisításával vádolja a Potsdamban székelő kortörténeti központot, amely 136 áldozatról számol be a kettéosztott városban, holott legalább 222 személy lelte itt halálát.
A határozott fellépéseiről ismert Alexandra Hildebrandt elhibázott lépésnek tartja, hogy kizárólag a Berlin térségében életüket vesztett embereket számlálták össze. Szerinte a német–német határ teljes hosszát figyelembe kell venni, és a statisztikát 1952 májusától kezdve kellene kialakítani, az NDK ugyanis már ekkor lezárta a belnémet határt. Az ilyen számítás eredményeként 1303 halálesetért felelős a keletnémet erőszakrendszer. Az áldozatok sorában nemcsak a nyugatra igyekvő menekültek szerepelnek, hanem a rájuk kényszerített, embertelen tűzparancs hatására öngyilkosságot elkövetett 38 határőr és a Vörös Hadsereg 21 katonaszökevénye is. A határerődítmények és a berlini fal áldozatainak száma még mindig nem mondható teljesnek. Ezért a Falmúzeum igazgatója az archívumokat és a hatóságokat vádolja, mert azok egy része vagy zárolja a rendelkezésre álló aktákat, vagy igyekszik megakadályozni az azokhoz való hozzájutást. A berlini fal első áldozataként az akkor 59 esztendős Ida Siekmannt tartják nyilván, aki huszonnégy órával születésnapja előtt – augusztus 22-én – kiugrott harmadik emeleti lakásának ablakából. A Bernauer Strasse 48. számú épület hátsó oldalának járdája már Nyugat-Berlinhez tartozott. Előzőleg dunyhákat dobott az aszfaltra, de ezek nem nyújtottak megfelelő védelmet, és az asszony belehalt sérüléseibe.
A berlini fal felépítésének évfordulója kiábrándító kultúrpolitikai jelenségről gondoskodott. A fiatal német generáció megdöbbentő tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot e történelmi eseménnyel kapcsolatban. A négy tartományban (Berlinben, Brandenburgban, Észak-Rajna-Vesztfáliában és Bajorországban) megkérdezett 5200 tanulónak mindössze egyharmada tudott választ adni arra a kérdésre, hogy kit terhel a felelősség a fal felépítéséért. „A fiatalok tudatlansága megdöbbentő” – jelentette ki Wolfgang Böhmer, Szászország-Anhalt miniszterelnöke. A kereszténydemokrata politikus abban látja a problémát, hogy erről a témáról túl keveset beszélnek mind a családokban, mind az iskolákban.