Pincejáró rovatunk majd minden fejezetét kezdhetnénk Hamvas Béla-idézettel. Hogyne kezdhetnénk, hisz nemcsak zseniálisan találó, hanem időtálló is irodalomba olvadó filozófiája. Nézzük csak például a kocsmáról írott sorokat: a korcsma sokkal fontosabb, mint a parlament, mert a parlamentben a sebeket osztják, míg a korcsmában gyógyítják. Vitathatatlan tézis 2008-ban is. Hamvas a kunsági borvidék kapcsán emlegeti kiemelt fontosságát, mi pedig épp a kunsági borvidékre tartunk, Monorra. Tán sokakat meglep, hogy alig túl Pest határán már kunsági borvidékről beszélünk, miként déli országhatárunk mellett szintén, ám nem véletlenül, hiszen ez az ország legnagyobb borvidéke 27 900 hektárnyi szőlővel. Monor persze nem tartozik a borvidék történelmi kemény magjához: most épp a kunsági borvidék része, de volt már a Gyöngyös–Mátraalja tagja is. Szabó Gyula harmincesztendős borász szerint Monor az Monor, a kadarka meg sem nem fehér, sem nem vörös, hanem – kadarka. Egyedül a löszös-homokos talaj nem volt soha vita tárgya.
Mintha egy gördeszkaverseny díjkiosztójáról pattant volna ide egy vidám suhanc. Divatos napszemüvegben, jókedvű mosollyal érkezik házigazdánk a város közepén megbeszélt parkolóba. Látszólag fittyet hány a rozsdás furgonra, a júniusi jégverésre meg a gazdasági recesszióra, rövid bemutatkozás után visszaugrik a kocsiba, mi pedig követjük fel a hegyre. Tekergős emelkedők után érünk a pincéhez, ahol még látszanak a már említett júniusi ítéletidő nyomai: egy hatalmas fenyőt döntött a vihar a feldolgozó tetejére, szinte összeomlasztotta az épületet. Mindenfelé tetőanyagok, cseréptörmelék, frissen elvégzett ács- és kőművesmunkák nyomai. A szüretre nem lesz gond az idén, a jég mindent elvert. Házigazdánk viszont – úgy fest – már túl van a lelki megrázkódtatáson, könnyen érkező szavakkal válaszol kérdéseinkre.
– Eredetileg dísznövénykertész és parképítő vagyok, aki sokáig csak rumos kólát ivott… Aztán valamikor 2000-ben a Szt. Andrea napbor volt az, amitől gondolkodóba estem. Mitől napbor, mi van benne, amitől ez a címke így néz ki, amitől ez a bor olyan, amilyen. Így kezdtem el szép lassan borozgatni. Egyre többet, egyre többfélét.
– Lőrincz Gyuri tudja, hogy az ő bora indította el ezen a nem túlságosan könnyű úton?
– Elmeséltem már neki, nevetett, és nem akarta elhinni. Persze azért én a bor környékén nőttem fel, édesapám mindig készített bort, igaz, sosem érdekelt annyira, hogy igyam is belőle. Először 2004-ben készítettem saját bort, csak keveset. Aztán 2005-ben már többet, és akkor azt mondta édesapám: amit te csinálsz, az jobb, mint ahogy én csinálnám – és ettől kezdve nem szólt bele soha semmibe. Elkészíti nekem a jó alapanyagot, amibe persze a terméskorlátozásnál én is beleszólok, méghozzá nagy küzdelmek közepette, mert nehezen viseli, amikor ledobálom a tőkéről az éretlen fürtöt.
– Másfél hektár kadarka, ezerjó, olaszrizling. Nehéz ügy, mármint megélni belőle.
– Megélni? Én nem megélni akarok, hanem boldog emberként élni. Hogy azzal foglalkozhassak, amit szeretek. Maximum 25 ezer palack, efölé nem szeretnék menni, de ha 15 ezerig eljutok, annak is nagyon fogok örülni. Úgy gondolom, abból biztosítható az általam megkívánt életszínvonal. Egy kicsivel legyen jobb, mint most. Minden hónapban maradjon 20 forintom, és akkor boldog leszek. Ráadásul nincs főnököm, nincsenek alkalmazottaim, mi kéne még?
– Harmincévesen hogy jut el az ember ilyen „életbölcsességekhez”?
– Úgy, hogy korán kezdte, és harmincévesen több tíz éves tapasztalata van. Ötéves koromban megtanítottak számolni, azóta a kereskedelemben nőttem fel. Középiskolába is úgy jártam, hogy suli előtt dolgoztam két-három órát. Zöldség- és gyümölcskereskedéssel foglalkoztunk, volt néhány vendéglő, ahova reggel árut kellett vinni.
– Abban az időben egy jól menő zöldséges milliomos volt.
– Mi már annak az időszaknak a végén szálltunk be, amikor a jól menő zöldséges sem volt milliomos. De tény, hogy mindig megéltünk belőle. És aztán jött a hobbi, amely elvitte a megkeresett pénzt. A szőlőre és a pincére minden pénzünk ráment. Ezt nem panaszképpen mondom, ha nem akartuk volna, nem csináljuk.
– Ebben az esztendőben igencsak ráérnek szüret idején, nem sokat hagyott meg a jég a tőkén.
– Ami megmaradt, leszedem, elkészítem belőle a bort, és ha olyan lesz, akkor másnak is megmutatom. Legfeljebb kifőzzük pálinkának. Sajnos az idén nem voltunk a természet kegyeltjei, de ez nem veszi el a kedvünket: készül bor két barátom szőlőjéből.
– Mi lesz később, amikor a gyerekeinek is ebből kell megélniük, és beüt egy ilyen év?
– Van annyi szakmám, majd csak megélünk valahogy. Nem félek a fizikai munkától sem.
– A világfajtákból készült vörösborok biztos anyagi sikerrel kecsegtetnek; az olaszrizling, a kadarka nem az.
– Nem szeretnék világfajtákat, nem az én világom. Számomra egy chardonnay-ból vagy cabernet sauvignonból készített bor nem olyan értékes, mint a kövidinkából, kadarkából készített bor. De a világfajtáknál többre becsülöm az ezerjót vagy az olaszrizlinget is.
– Lehet ezekből úgymond nagy borokat készíteni?
– A nagy borokban nem hiszek. Számomra nincs olyan, hogy nagy bor. Kétféle bor létezik: jó és hibás. Az utóbbiban borász- vagy borhiba van. Ha nincs benne borász- vagy borhiba, akkor az a bor jó. Hordozza az adott terület, illetve éghajlat jellegét. Ettől kezdve csak becsülni kell, és becsülettel meg kell inni. Számomra nem nagy egy bor csak azért, mert nagy az extraktja, sokáig érlelte valaki hordóban, és sok pénzbe kerül. Ha nekem nem ízlik, az én szememben nem lesz nagy bor. De csodálatosnak tartom, ha harmonizál a készítőjével, a termőtájjal, és elsődleges aromajegyeit a szőlő adja. Amennyire csak lehet, mutassa meg a saját képét és azt, amit abban az évben az a termőtáj tudott. Ezek után, ha nincs benne bor- vagy borászhiba, akkor a bor, ha úgy tetszik: nagy.
– És akad-e utód, akinek ezt a hitvallást továbbadja?
– Családalapításra még alkalmatlan vagyok, úgy érzem. Még annyi minden van az életben, amit meg kell tanulnom vagy épp el kell végeznem. Hacsak egy borászlány nem szegődik mellém, akkor egyelőre alkalmatlan vagyok erre a posztra, mert a nők nehezen tűrik, hogy este nyolc-kilencig az ember a pincében van, hajnalban kimegy a szőlőbe, ott van egész nap, szombat-vasárnap meg a családi kirándulás helyett kitalálja, hogy menjünk egyet borozni valamelyik ismerős pincéjébe az ország másik felébe.
– Ilyen rossz tapasztalatokat szerzett?
– Már sokszor kiderült, hogy a gyengébb nemnek ezt nagyon nehéz elviselnie. De nem adom fel, hiszek a mesebeli királylányban.
– Nem a szőlő vagy a borászkodás a ludas?
– Isten ments, hogy a szőlőre vagy a borra kenjem! Az én bajom, hogy mindennél jobban szeretem a szőlőt meg a bort. Ezért a jövendő feleségemnek muszáj borásznak lennie vagy borral foglalkozó újságírónak, hogy ugyanakkora élményt találjon a borban, mint én. A szüleim ezt szerintem belátják. Van három unokájuk a testvérem részéről, egyelőre oszszák be maguknak őket. Alkalmatlan vagyok arra, hogy nézzem az órát: hét óra tíz, irány haza, fürdetés! Folyik a must, még menne a fejtés, mi az, hogy gyerekfürdetés?! Én sem fürödtem tegnap, na és?! Szóval ez nem nekem való egyelőre. Aztán lehet, hogy holnapután…
– Minden szabad idejét elviszi a bor?
– Nem viszi el a szabad időmet, ez az életem. A szabad időm az, amikor könyvet olvasok vagy éppen Tour de France-közvetítést nézek az Eurosporton. Ez az életem része. Nem tűnik fel az, hogy elmentünk, megnéztük Nagyegedet, és másfél órán keresztül néztük a borász barátommal, miközben csak hümmögtünk. Néztük, milyen szépek a lejtők, a telepítések. Néztük a hegyet. Meg sem fordult a fejemben, hogy másfél óra az életemből arra ment el, hogy egy gazzal, akármivel teleültetett hegyoldalt nézegettünk, mert nekem óriási öröm volt.
– Mennyire ismerik a szakmán belül?
– Szerintem semennyire. Sok barátom van, de igazából nem tartom magamat ismertnek a szakmán belül. Az ország bármelyik felére megyek, biztosan találok ott ismerőst, de addig, amíg a boraimat nem tudom megmutatni, mert nem készül belőlük annyi, addig nem leszek ismert. Ha ez az idő eljön egyszer, akkor eljön, ha nem, akkor ismeretlenül fogok borászkodni egész életemben. Mert az már több mint biztos, hogy sosem leszek esztergályos vagy nőgyógyász.
– Megfelel a mai világ, a környezet ennek a megszállottságnak?
– Hogy a világ nem megfelelő nekem, teljesen helyénvaló, mivel én sem vagyok megfelelő neki. Nem azonos a világgal az értékrendünk, nem azonos a gondolkodásunk, ha szabad ilyen filozofikusan megszemélyesítenem a világot. Hogy ez kedvezni fog-e a borkészítési elhatározásaimnak, azt nem tudom megmondani. Ha tizenöt év múlva itt még pince lesz, benne a boraimmal, akkor azt mondom, hogy igen.
– A barátai borkedvelők?
– Muszáj nekik… A baráti társaság leszokott a whiskyről, sörről. A legsörösebb ember is fröccsöt és pálinkát iszik, ha nálunk van. Ez tudatos misszió részemről: át kell szokniuk a hungarikumokra, és mondhatom, jól haladnak a tanulásban!
Napi sudoku
