Monoki módszer törvényesen

Sikeresebb munkaerő-közvetítő cégek, Ausztriában „lomizó” cigányok, szakemberhiány – ez jellemzi a jobb sorsúnak hitt nyugati országrészt. Mosonmagyaróvár gazdaságának fellendítéséért nem tett mást, csak előhúzta a fiókból a hatályos törvényeket, és alkalmazni kezdte. A segélyezettek számát fél év alatt negyven százalékkal csökkentették, most egy komplex szociális beruházást terveznek. Az alpolgármester szerint a kormány abból csinált problémát, ami amúgy is törvényellenes volt.

Rendkívüli helyzetre rendkívüli válaszokat kell adnunk – fogalmazott a mosonmagyaróvári alpolgármester, Nagy István már beszélgetésünk kezdetén, elkerülve annak elemzését, hogy az elmúlt két év radikális reformjai milyen következményekkel jártak. Mivel a 31 ezer főt számláló Lajta-parti kisváros szinte már Ausztriában van, sokan fényűzőbbnek hiszik az ott lakók életét. Holott a legújabb, a Magyar Tudományos Akadémia által publikált, a magyar vidékről szóló kutatás is érdekességként írja le: a térségek közötti fejlettségi különbségek egyre kevésbé kelet–nyugati, mint inkább észak–déli megosztottságot mutatnak. Igazán fejlett vidéki térségünk pedig nincs.
A Fidesz–MDF vezetésű mosonmagyaróvári önkormányzat évi 103 millió forintot költ a segélyezettekre, akik az év elején 179-en voltak. Számuk mostanra 115 fő alá csökkent, miután az önkormányzat az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségével is szorosabbra fűzte a kapcsolatot, hogy a nyilvántartott üres álláshelyeket felajánlja a segélyezettnek. Az új szabályozást, amit inkább a rendszer vérfrissítésével értek el, mint nagy változtatásokkal, február óta vezették be. – Próbáljuk szembesíteni az érintetteket azzal a jobboldali értékrenddel, hogy a munka érték, és nem segéllyel, gázártámogatással kompenzálni a szegénységet – mondja Nagy István. – Fontos tudni azt – teszi hozzá –, hogy a társadalmi eredetű problémáért részlegesen sem lehet a felelősséget az áldozatokra hárítani.
Sétálni indulunk a történelmi belvárostól távolabb eső központba, amelyet művelődési ház felirat jelez. Környezetében több közmunkás is dolgozik: gazolják a beton rései közül kibújt növényeket, kosárlabdapalánkot festenek. Az alpolgármestert Rozi köszönti a legharsányabban, állítólag mert különösen hálás a munkalehetőségért.
– Legutóbb két éve éltük át, amikor a konzervgyár alkalmi munkásokat keresett, hogy az terjedt Óvárról: szociális juttatások terén városunk maga a Kánaán – meséli az önkormányzati vezető a városban lezajlott folyamatokról, majd úgy folytatja: akkor buszszámra jöttek olyan emberek is, akik még nyolc általánost sem végeztek. – A hetvenes években küzdött meg a város azzal, hogy az ország különböző részeiről települtek ide százával az emberek. – Akkor építették ugyanis a két városrészből összeolvadt Mosonmagyaróvár egyik felébe a lakótelepet – mutat az alpolgármester körbe, az egykori kukoricaföldek helyén emelkedő házakra.
– Most meg arra lettünk figyelmesek, hogy sokan Ausztriában dolgoznak feketén, míg itthon felveszik a segélyt, ezért léptünk – magyarázza. A rendszeres szociális segélyeztettek 80 százaléka cigány származású, a roma kisebbség körülbelül 1500 lelkes Mosonmagyaróváron. Néhányuk fő megélhetése még mindig az, hogy Ausztriába járnak „lomizni”, hogy aztán a különböző árukkal itthon kereskedjenek.
– Elővettük a jogszabályokat, így született meg az a rendelet, amely a szociális segélyek kifizetését évente legalább 30 napnyi közmunka teljesítéséhez köti. Így a segélyre jogosultak munkabért kapnak a minimálbér összegének megfelelően.
Mosonmagyaróváron mindössze háromszázalékos a munkanélküliség, ugyanakkor súlyos terhet jelent, hogy az agglomerációban letelepedő multinacionális cégek dolgozói és azok családjai a város intézményeit használják (azok kihasználtsága 120-130 százalékos), míg az iparűzési adó a környező települések kasszájába folyik.
Emellett több olyan cég is van, amely bérmunkásokkal dolgoztat, a köznyelvben leginkább rabszolga-kereskedőként aposztrofált munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül, főként szezonális munkáknál, határidős megbízásoknál, alkalmazás előtti munkapróbaként, gyes, szabadság vagy egyéb okok miatt megüresedett állások betöltéséhez.
A város a közeljövőben azt tervezi, hogy a különböző szociális szolgáltatásokat egy komplex beruházással valósítja meg. Eszerint a hatékonyság jegyében összevonnák a megváltozott munkaképességűek szociális foglalkoztatóját, az értelmi fogyatékosok nappali otthonát, a drogmegelőzési központot és a családsegítőt egy központba.