Napi sajtószemle

Antiwar.com
Ray Charles andalító dalából kölcsönzött „Georgia on my mind” (Georgia és Grúzia angolul ugyanaz – L. I.), azaz Nem tudom Grúziát felejteni címmel a háborúellenes amerikai honlapon megjelent cikkét George Pena azzal vezeti be, hogy azt remélte,
a világ megáll 16 napra és ő zavartalanul nézheti a pekingi olimpiai játékokat. De a grúziai eseményeket lehetetlen volt elhessegetni. Most persze mindenki az oroszokat hibáztatja, amiért behatoltak Grúziába. De hogy a klasszikus, „Ki lőtte le Johnt?” kérdés szerint ki hibáztatható, arra már nem olyan egyértelműek a válaszok. Pena idézi Michael Dobbst, a Washington Post moszkvai irodafőnökét, aki ezt írta: „Az oroszoknak egyértelműen viszketett a tenyerük, de Mihail Szaakasvili grúz elnök viselkedése kiszámíthatatlan és provokatív volt. Lehet, hogy az Egyesült Államok lobbantotta lángra a konfliktust azzal, hogy bátorította Szaakasvilit: amerikai támogatást élvez, noha a Nyugatnak meglehetősen korlátozottak a képességei arra, hogy saját akaratát a világ ezen részére kényszerítse.” Majd ezt olvashatjuk: „Már előre lehetett tudni, hogy gyorsan megjelennek a Hitler-analógiák. (A neokonzervatív – L. I.) Robert Kagan szerint »azok a részletek, amelyek Oroszországot Grúzia elleni háborúra siettették, nem nagyon fontosak. Emlékszünk a szudétanémet válság pontos részleteire, amelyek arra vezettek, hogy a náci Németország lerohanta Csehszlovákiát? Hát persze hogy nem, mivel ez a morálisan kétértelmű vitára joggal emlékezünk úgy, mint a nagyobb drámának csupán kisebb részére«… De a párhuzamok Hitlerrel és a náci Németországgal úgy hangzanak, mint a törött lemez. Szaddám 1991-ben lett Hitler, majd ismét, 2003-ban. Közben Milosevics volt az új Hitler. Hugo Chavez venezuelai elnököt hasonlították Hitlerhez. És nem meglepő, hogy Mahmud Ahmadinezsád
iráni elnököt »második Hitlernek« nevezték. Noha Oroszország netán nem jóindulatú, nehéz elképzelni, hogy a Grúziába begördülő, hetvenes évekből származó T–72-es tankok további fenyegetést jelentenének nyugati irányban, és Európát hódítanák meg. John McCain, republikánus amerikai szenátor és elnökjelölt szerint
»a XXI. században nemzetek nem rohannak le más nemzeteket«. Ne elemezzük túlzottan a kijelentést, de azért McCain mintha elfelejtené, hogy 2003 márciusa (Irak lerohanása – L. I.)
a XXI. században volt”. Pena azt is kétli, hogy Koszovó eltérő eset Dél-Oszétiától és Abháziától. „Helyettesítsük be Dél-Oszétiát Koszovóval, az etnikai oroszokat pedig albánokkal, és akkor mondja meg nekem valaki, hogy ez az eset miért annyira más?” Grúzia tehát ébresztőt fúj Amerikának nem az orosz veszélyre, hanem arra, hogy mennyire ostoba az amerikai külpolitika.”