Szűk látókörű bőkezűség

Magyarországon az olimpia bajnokok pénze két évtized alatt, az 1988-as szöuli játékoktól a 2008-as pekingiig a negyvenszeresére, félmillióról húszmillió forintra nőtt. A most befejeződött eseményen szerepeltek közül a háromszoros ezüstérmes Cseh László jár a legjobban, aki 54 milliót úszott össze. A különböző országok jutalmazási összegének átlaga kevesebb, mint Magyarországon.

Elsőre még akár jó marketingötletnek is tűnhetett, amikor a kormány a pekingi olimpia közeledtével bejelentette, hogy megduplázza az athéni játékok állami jutalmazási összegeit. Akkor az aranyérmesek tízmillió forinttal gazdagodtak, ez hirtelen húszra nőtt, csakúgy, mint a majdani paralimpiai díjazás. A súlyozás kissé furára sikerült, a magyar dobogósok 20, 18 és 14 millió forinthoz juthatnak hozzá, tehát az abszolút számok mellett az arányokban is jelentős az elmozdulás. Míg ugyanis az ezüst az aranynak sokáig a kétharmadát érte, addig Athénra nyolcvan, Pekingre pedig már kilencven százalékra tornázta fel magát, és a bronz is átlépte a kétharmados küszöböt. A negyedik hely 12, az ötödik 8, a hatodik 6 milliót ér, de aki hetedik-nyolcadik, tehát az olimpiai számítás alapján már nem pontszerző, a magyar államtól az is kap pénzt. Ennek az lehet(ett) az üzenete, hogy nemcsak a győzelem értékelendő, hanem a szerényebb eredmény is, ám ettől még a visszás jelleg vitathatatlan, főképp, ha a konkrétumokat megvizsgáljuk.
A pekingi olimpián szerepelt magyar sportolók közül a három ezüstérmével 54 millió forintot bezsebelő Cseh László részesül a legnagyobb összegű állami jutalomban. A toplista második helyén a kajakos Kovács Katalin szerepel, akinek egy-egy arany- és ezüstérme, valamint egy negyedik helyezése összesen 39,2 millió forintot ér. Őt páros- és négyesbeli társa, Janics Natasa követi. A férfi vízilabda-válogatott tagjainak fejenként 12 millió forint jár a zsinórban harmadik olimpiai bajnoki címért. Ugyanannyi, mintha egyéniben negyedikek lettek volna valamelyik sportágban, mint például Pars Krisztián súlylökő. A Kemény-legényeknél többet vihet haza az érmet nem nyert vívók közül Boczkó Gábor és Knapek Edina, vagy a szintén két számban szerepelt Kammerer Zoltán–Kucsera Gábor kajak kettős. Az állam összesen 796 millió forintot oszt majd ki a pekingi helyezettek között, ami igazán nagyszerű, ám a tisztességes felkészülési feltételek, a napi megélhetés biztosítása, a sportolói ösztöndíjak korrekt kifizetése valamivel többet hozott volna konyhára, mint az utólagos kegy(díj). Persze előbbinek kisebb a reklámértéke…
Ha csak a diadalokat nézzük, 1972-ben negyvenezer, 1976-ban hetvenezer, 1980-ban százezer, 1988-ban igazi nagy ugrásként már félmillió forintot kapott az aranyérmes. Ez nőtt a háromszorosára, másfél millióra 1992-re, 1996-ban 3,5, 2000-ben 6,5, 2004-ben 10, 2008-ban pedig, ugye, 20 milliót ért a végső siker. Utóbbi – átszámítva nagyjából 133 ezer dollár – nemzetközi összehasonlításban nem kevés. Csehország és Szlovákia egyaránt egy-egy millió koronával (10, illetve 7,7 millió forinttal) díjazza az elsőséget, míg Szlovénia 40 ezer eurót ígér. A bolgár olimpiai csapattagok az aranyért 140 ezer levát (16,5 millió forintot) kaphatnak, Dél-Koreában 50 ezer dollárra emelték az első hely ellenértékét. Ennek ellenpontjaként Németországban például a Sportsegély Alapítvány Sydney óta azonos összeget, 15 ezer eurót folyósít az aranyért, Ausztráliában 20 ezer helyi dollár (19 ezer USA-dollár), Japánban 30 ezer USA-dollárnyi jen, az Egyesült Államokban 25 ezer dollár a taksa. Az oroszoknál 100 ezer dollár jár, Romániában 28 ezer euró és egy majdnem húszezres terepjáró. A Fülöp-szigeteken 350, az Egyesült Arab Emírségekben 272 ezer dollárt ért volna a pekingi arany – de csak volna, mert nem született még érem sem.
Ezek az összegek annyiban csalókák, hogy fejlett piacgazdaságokban az olimpiai bizottság, a szakszövetségek és a versenyzők bőkezű támogatói jóval nagyobb összegeket adnak, mint a központi költségvetés. A 19 aranyérmet nyert Nagy-Britanniában például nincs semmilyen állami dotálás, viszont sportágtól függően tíz- és húszezer font között kapnak a versenyzők, esetleg márkás autót vagy rekesz pezsgőt. Hogy legyen mivel ünnepelni… Egyébként éppen a 2012-es londoni olimpia kapcsán tervezik a szigetországban, hogy a kormányzat is beszáll a jutalmazásba. Összességében elmondható, presztízscélok mozgatják a mindenkori kormányokat, hogy mennyire fogjon vastagon a tolluk. A magyar kormányé vastagon fog, de a honi sport általános finanszírozási helyzetét nézve ez nem több szemfényvesztésnél.

Vihetik haza. Az állami jutalomból legalább 10 millió forinttal részesülő magyar sportolók: 1. Cseh László (úszó, 3x18) 54 millió forint, 2. Kovács Katalin (kajakos, 16+11,2+12) 39,2, 3. Janics Natasa (kajakos, 16+11,2) 27,2, 4. Vajda Attila (kenus) 20, 5. Fodor Zoltán (birkózó) 18, 6. Boczkó Gábor (vívó, 12+5,6) 17,6, 7. Knapek Edina (vívó, 8+8,4) 16,4, 8–11. Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor (kajakos, 9,6+6,4) és Kozmann György, Kiss Tamás (kenus) 16-16, 12. Mincza-Nébald Ildikó 14, 13–14. Pars Krisztián (atléta) és a férfi vízilabda-válogatott tagjai 12-12, 15. Vereckei Ákos (kajakos, 6+5,6) 11,6, 16. Szabó Gabriella, Kozák Danuta (kajakos) 11,2. (Gyenesei István sportért felelős önkormányzati miniszter javaslata alapján a Kozmann György, Kiss Tamás kenu páros harmadik helye ellenére az aranyérmeseknek járó jutalmazásban részesülne.)