Minek szól ez az elismerés ön szerint? Egyáltalán, milyen szempontok szerint döntött a zsűri, ha a lemezeladási rátát figyelmen kívül hagyta?
– Ez elsősorban művészeti díj, műfajunkban, a népzene/világzene kategóriában a legjelentősebb. Az indokolásban többek közt utaltak arra, hogy a Muzsikás helyezte el a világ zenei palettáján a magyar népzenét, azt a zenét, amely a Songlines magazin főszerkesztője szerint mély, komoly, és hosszan tart a hatása. Nagyszerű érzés, hogy zenénk a világban is ilyen sokat jelent, hogy országunktól távol is megérinti az embereket. Ezt most júliusban újra átélhettük, amikor Londonban a BBC Proms fesztiválon, a monumentális Royal Albert Hallban muzsikáltunk. Ezen a 114 év óta minden évben megrendezett komolyzenei fesztiválon először szólalt meg magyar népzene, és a hatása leírhatatlan volt.
– A hetvenes években, amikor játszani kezdtek, küldetésük volt; egy eltűnőben lévő, múzeumba vonuló művészetet keltettek új életre azzal, hogy tevékeny részesei voltak a táncházmozgalom fellendítésének.
– Nem tudom, hogy a Jóisten ezt nekünk tehertételként vagy kiváltságként adta. Hittünk, a mai napig is hiszünk a magyar népzene erejében. Ezt akartuk mindenütt megmutatni, utat akartunk nyitni ennek a zenének. Nagyon megható, hogy vannak, akik nemcsak ehhez a zenéhez, de a Muzsikáshoz is ragaszkodnak, akik sok év után most is eljönnek a koncertjeinkre. Mindenkit büszkeséggel kell eltöltsön, hogy van a magyar népzenének egy stabil közönsége, akiknek életében, mindennapjaiban ott van ez a zene. Koncertjeinken is tapasztaljuk, hogy számtalan rajongója van a világban a magyar zenének. Például Tokióban magyar kalotaszegi zenekar működik, kizárólag japán zenészekkel. Ez a díj nemcsak a Muzsikás, hanem a magyar népzene sikere is. Bartók Béla, Kodály Zoltán és követőik arra törekedtek, hogy összegyűjtsék, megmentsék, az utókor számára is hozzáférhetővé tegyék ezt a zenét, mielőtt túl késő, a mi nemzedékünk pedig használatba vette ezt a muzsikát.
– Valahol úgy nyilatkozott, azt játsszák, amibe annak idején, diákként beleszerettek.
– Ez így van. A mai napig is az eredeti anyagot hallgatjuk próba közben. Ennek a zenének az egyik nagy ereje a stílusban rejlik, nekünk az a követendő, ahogy azt a mestereink zenélték.
– Talán nem is baj, hogy a világzenék közé sorolták a Muzsikás zenéjét, hiszen bár autentikus hangszereken játszanak, az autentikus hangzáshoz nem ragaszkodnak. Amikor például Jandó Jenővel lépnek fel, zongorához hangolnak, ami merőben eltér a hagyományos hangolástól.
– Az eredeti hangzáshoz, hitelességhez mindig megpróbálunk ragaszkodni, de meggyőződésünk, hogy a népzene és más különböző zenei műfajok összeegyeztethetők. Különösen igaz ez Bartók zenéjére. Az ő muzsikájában ott van a népzene hatása, még a legelvontabb műveiben is. Ott van a ritmusokban, a harmóniákban, a zene szellemiségében. Maga Bartók mondta, hogy nem is akarta magát kivonni a népzenével való találkozás hatása alól, amikor műveit komponálta. Rendkívül izgalmas, hogyan jelenik meg egy-egy jellegzetes, a népzenében szokásos zenei megoldás egy temperált klasszikus hangszeren, a zongorán. Bartók még a furulyahangot vagy a dudát is felidézi a zongorán.
– Járnak még gyűjteni?
– Úgy, ahogy a kezdetekben, nem. A tudományos igényű gyűjtőmunka nem a mi feladatunk, de a falusi muzsikásokkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. A gyűjtőútjainknak korábban is inkább az volt a célja, hogy a technikát, a hangszerkezelést, a szabad zenélést tanuljuk meg. Később azt figyeltük, hogy egy közösségben mi a szerepe a zenének, mi az, ami ebből átmenthető a mi életünkbe.
– Ha egy külföldi magyar népzenét keres, biztos, hogy a Muzsikással kezdi, s az önök együttesét az is biztosan ismeri, aki magyar létére nem túl jártas ezen a téren. Időközben azonban rengeteg új együttes alakult, sokakat megihletett ez a zene. Mit gondol, a Muzsikást ebben a mezőnyben is megilleti az a rang, amelyet úttörőként kivívott magának?
– Rengeteg lemezünk fogyott a világban, megszámlálhatatlanul sok koncertet adtunk, természetes, hogy minket ismernek a legjobban. Időközben felnövekedett egy olyan generáció, amelyik lenyűgözően jól tud muzsikálni, fantasztikus, ahogy benne élnek a zenében, gyönyörűség, amit csinálnak. Nekem boldogság, ha őket hallgatom, az pedig még jobban esik, hogy ez másoknak is örömet szerez.
– Van eltérés az ő zenei érésük és az önöké között? Nekik már könnyebb dolguk volt, nem?
– Egyfelől sokkal könnyebb, más szempontok szerint egy kicsit nehezebb a dolguk. Nagy könnyebbség, hogy rendelkezésükre áll egy hatalmas anyag, amiből dolgozhatnak. Annak, aki most kezd népzenét tanulni, nem kell mindent magának megszereznie, akár iskolába is járhat, nagyszerű tanárokhoz. A legmagasabb szinten, a Zeneművészeti Egyetemen is folyik népzeneoktatás. Megvan a metódus, megvannak a kották, hozzáférhetők a felvételek, a hangzó anyagok. Amikor mi kezdtük, gyakorlatilag semmi nem volt. A hatalmas népzenei gyűjtemény tudományos anyagnak számított, a kívülállók számára mindössze egyetlen lemez jelent meg. Nekünk azokat a felvételeket, ami alapján tanulni akartunk, magunknak kellett valahogy beszerezni. Saját magunk készítettünk felvételeket Erdélyben, és sokat köszönhettünk Martin Györgynek, Kallós Zoltánnak, Marosi Júliának, akik önzetlenül átadták saját gyűjtéseiket. Ez a díj most ráirányítja a világ figyelmét a magyar népzenére. Azt üzenem a fiataloknak, hogy bízzanak magukban, higgyenek ebben a zenében, rengeteg lehetőségük van, a világ nyitva áll előttük.
Felismertem a sztárokat, ettől Vitray iszonyat ideges lett
