Ti-kett! Ti-kett!

Hálásak lehetünk tulajdonképpen a Budapesti Közlekedési Vállalatnak: egészséges gyaloglásra nevel (járatritkítás), pallérozza elménket (menetrendváltozás, „közlekedési reform”), és az időjárás mellett örökzöld beszélgetési témát szolgáltat (magyar foci ugyanis rég nem létezik). Hetente szállítja a jobbnál jobb anyagot, gondoljunk csak a Combino-beszerzésre, a négyes metróra vagy a használtbusz-tenderre. Ha unatkozik az ember, nem kell más, mint hogy csúcsidőben felüljön a hetes buszra vagy a hatos villamosra: fél óra utazás után pontos képe lesz a nemzet szociális, mentális, higiénés állapotáról.
Már tudományos módszerekkel is mérhető a vállalat hatása a magyar társadalomra: a Magyar Turizmus Zrt. statisztikákkal bizonyítja, hogy a BKV-ellenőrök rontják legjobban az országimázst. Kihasználják a turisták tájékozatlanságát, figyelmeztetés helyett azonnal büntetnek, köztörvényes bűnözőkként kezelik őket, egyszóval mindent megtesznek azért, hogy rossz hírünket keltsék a nagyvilágban.
Érthetetlen ez: miközben Budapest tömegközlekedése még mindig jónak mondható a többi európai nagyvároshoz viszonyítva (annak ellenére, hogy a főváros főpolgármestere és a vállalat vezetése évek óta keményen dolgozik azon, hogy ezt az örökségként kapott állapotot lerombolja), ilyen banánhéjon csúszunk el. Pedig volna rá megoldás: a beléptetőkapuk felszerelése a metró esetében például kiváltaná a drága és sok gondot okozó ellenőröket.
Bár az ország promóciójával foglalkozó vállalat emberei megpróbáltak megállapodni a közlekedési vállalattal, hogy a bliccelő külföldieknek büntetés helyett háromnapos turistajegyet kelljen vásárolniuk, a kezdeményezés szép csendben kimúlt. Az ellenőröknek ugyanis nem érdekük, hogy jegyet vegyen az utas, ők a fizetési felszólítás kitöltésében, vagyis a büntetésben érdekeltek. Arra is volt példa, hogy turistát bántalmaztak a túlbuzgó, ám nyelveket egyáltalán nem vagy alig beszélő cerberusok, akik nemritkán csoportosan kísérik el az első bankjegykiadó automatához a készpénzzel nem rendelkező delikvenst. A világháló tele van efféle rémtörténetekkel (érdemes időnként beleolvasni a BKV-figyelő blogba, legutóbb épp két angol hölgy vegzálásának történetét írta le valaki), de nem kell ahhoz sokat metrózni Budapesten, hogy rosszul öltözött, meglehetősen civilizálatlan ellenőrökre bukkanjunk, akik hangos ti-kett, ti-kett! kiáltásokkal üldözik a megrémült külföldieket.
A BKV adatai szerint négyszáz budapesti ellenőrből alig negyvenen beszélnek valamilyen nyelvet. Érthető, hogy a bölcsészek nem tolonganak ezért az állásért, de az nehezen elfogadható, ami manapság a metróállomások, valamint a busz- és villamosmegállók környékén történik. Néha még a magyarnak sem egyszerű szót értenie velük – aki megpróbált éjszakai járaton havibérlettel vagy napközben megvásárolt vonaljeggyel utazni, jól tudja, miről beszélek. Most ráadásul mindenkinek újra kell tanulnia az egész hálózatot és a járatszámokat is: két lépcsőben (augusztus 21-től, illetve szeptember 6-tól) átszervezik a főváros tömegközlekedését. Ez még önmagában nem lenne baj, ha a végeredmény hatékonyabb közlekedést eredményezne (az például tényleg üdvözlendő, hogy a jövőben nem viselhet azonos számot busz és villamos vagy busz és troli), de a korábbi tapasztalatok alapján arra gyanakszom, a szép új világ helyett leginkább a káosz jön el.
Addig is fogjuk fel pozitívan a helyzetet: talán az is megeshet, hogy a marcona ellenőrök jót tesznek az utazni próbáló külföldieknek azzal, hogy nem engedik fel őket a járatokra, így nem is tévednek el.