Napi sajtószemle

REUTERS
A brit hírügynökség a londoni Deutsche Bank egyik elemző-jét idézi, aki szerint a magyar kormány hiánycsökkentési célkitűzése „nagyravágyó”, tekintettel a 2010-es választásokra, amelynek során a kormány a takarójánál tovább nyújtózkodhat. Az elemző szerint 2009-re a magyar GDP növekedése nem éri el a három százalékot, de rossz esetben még a két százalékot sem. Európában a gazdasági tevékenység lassul, és látható, hogy ennek már megvan a negatív hatása az ipar teljesítményére. Az adócsökkentést feltétlenül el kell kerülni, hacsak ezt nem váltják ki pontosan körülhatárolt kiadáscsökkentések.


FOREIGN AFFAIRS
Az Egyesült Államok kéthavonta megjelenő, legfontosabb külpolitikai folyóiratában Richard Holbrooke volt amerikai ENSZ-nagykövet, aki jelenleg az Ázsia Társaság elnöke, a szeptember-októberi számot bevezető írásában azokat a feladatokat sorolja, amelyek elvégzése a következő amerikai elnökre várnak. Holbrooke szerint az amerikai geostratégiai kihívások középpontjában öt olyan ország van, amelyek egymással határosak: Törökország, Irak, Irán, Afganisztán és Pakisztán. „Ebben a válságívben az amerikai politikát 2003 óta a következetlenség jellemzi. Az öt nemzet területe három különböző regionális osztály alá tartozik a külügyminisztériumban. Washington külön-féle politikákat javasol nyil-vánosan a szomszédos országokban, és ezzel mindenkit összekever. Izraelt és a palesztinokat például abba az irányba nyomja, hogy a Hamász terrorszervezetet engedjék részt venni a 2006-os palesztin választásokon, amelyeknek katasztrofális eredménye lett, és ugyanakkor kifarol az alól, hogy a demokráciát előmozdítsa Egyiptomban. Alig van politikai koordináció vagy integráció Afganisztán és Pakisztán tekintetében, noha a két ország most egyetlen harcteret alkot. (…) A kapcsolatok mind az öt országgal romlottak.”


TIME
Az amerikai heti hírmagazin elmagyarázza az olvasóknak, hogy miként dőlt össze az egész pénzügyi rendszer az Egyesült Államokban: „A Wall Street klasszikus üzleti modellje álomként működik az ott dolgozóknak (jó időkben), de rémálommá válhat az ügyfeleknek. Így működik: ha a Wall Streeten dolgozó nyer, a nyereségtől függő hatalmas jutalékot kap. Ha veszít, mások pénzét veszíti el és nem a sajátját, majd tovább libben a következő munkahelyére. Ha az alkalmazott különösen dörzsölt – mint a Lehman Brothers vezére, Dick Fuld –, akkor hatalmas pénzt söpör le az asztalról. Fuld 490 millió dollárt keresett. (…) Az alkalmazottak közül sokat – akiknek vagyona a cég részvényeihez kötődött – pénzügyileg kibeleztek, amikor a Lehman felrobbant. Fuld persze nem valószínű, hogy élelmiszerjegyért áll majd sorba.”