(Kabul–Brüsszel)
Ezredes úr, milyen a közérzete a kabuli légitámaszponton?
– Jó. Nemcsak én érzem magam jól, hanem a társaim is. Ez az igazság. Erre készültünk.
– Dél van. Tudja, hogy mi történt reggel, mintegy négy órája, épp Kabulba érkezésünk után tőlünk néhány száz méterre?
– Mi történt?
– Megöltek két németet. Jól érzi magát?
– Tudni kell, hogy Afganisztán műveleti terület. Itt történnek ilyen események. Folyamatosan zajlanak ilyen események. Ezt biztosan tudja. A főváros sem kivétel.
– Ha most ezt délben, nem mondom el önnek, mikor értesült volna az újabb merényletről?
– Megbeszélésen voltam délelőtt. De vannak itt olyan beosztottak, akik erről már tudnak. Ebben biztos vagyok. Nekik ez a feladatuk. Tehát az információáramlás és az információszolgáltatás folyamatos.
– Kabul hatalmas, ostromlott katonai tábor. Betonkoloncok, acélsorompók, gigantikus magasságú kerítések, zsákvászonba helyezett kőelemek százaiból épült védőfalak, géppisztolyos őrök, útelzárások, a járókelőkre irányított gépfegyveres katonákkal közlekedő páncélozott járművek. Benne mi, külföldiek. Szállodánkat kétszer hat méter magasságú, többtonnás acélkapu zárja el, miközben a vendégeket megmotozzák, ha átjutottak a fegyveresek kordonján. Mi folyik itt? Önök biztonságban vannak?
– Igen.
– Itt, a bázison?
– Itt, a bázison.
– És hol laknak?
– Itt, a bázison. Tehát a munkahelyünk és az elhelyezésünk, a körletünk is itt van a bázison.
– Miközben sok port nyelnek?
– Ez a környék poros. Nem ritka ezen a területen a homok- és a porvihar. De erre is fel vagyunk készülve. Vannak szemüvegeink. És van sálunk, amit a szánk elé teszünk.
– Ezredes úr, mennyi ideig marad itt?
– Március végéig.
– Néhány hete jött?
– Szeptember 17-én érkeztem. Október elsejével vettem át a pozíciót. A repülőtér parancsnoki beosztását. Tehát már több mint három hete töltöm be ezt a funkciót.
– Nincs itt egy kis félreértés? Mégse az egész repteret irányítja?
– Akkor elmondom, hogy miről van szó. Az ISAF katonai oldalának vagyok a parancsnoka. És a kabuli nemzetközi repülőtér biztonságáért felelős személy. A kabuli repülőtéren folyó érkező, távozó és a repülőtéren kiszolgálásban részesülő repülőeszközök, katonai és polgári repülőeszközök mozgásáért felelős egyetlen személy. Tény, hogy ezt egyedül nem tudom végrehajtani. Nem is ez a feladatom… De a repülések irányítását az én szakembereim felügyelik. Tehát a repülőtér irányítótornyának parancsnoka egy magyar őrnagy. A repülést irányítók több nemzetből tevődnek össze. Vannak közöttük afgán nemzetiségűek is.
– Amikor megérkeztem az öt kilométer hosszú támaszpont ezen részére, szintén kerestem a magyarokat. Az önhöz legközelebb fekvő biztonsági kapunál luxemburgi katonák üdvözölték külföldi újságírókból álló kis csapatunkat azon a nyelven, amelyen hozzájuk szóltunk. Mellesleg akcentus nélkül, a géppisztoly mögül mosolyogva.
– Belgium és Luxemburg biztosítja az őrzés-védelmet.
– Hány polgári reptér van Afganisztánban? Kettő?
– Nem tudom. De a kabuli, a polgári hasznosítás szempontjából kétségtelenül a legfontosabb.
– Hányan vannak magyarok a reptéren?
– Hatvanöten.
– Ez beleszámít az afganisztáni 240 magyar katonába?
– Igen.
– A kunduzi támaszponton vannak magyarok?
– Nem tudok rá válaszolni. Lehet. Ebben nem vagyok biztos. (Mint a helyszínen később kiderült: Kunduzban két magyar katona teljesít szolgálatot. Halász István főhadnagy és Kovács György főtörzsőrmester – L. I.)
– Hogyan érzik magukat a magyar katonák itt?
– Büszkeséggel tölt el. Jól érzik magukat…
– Hol laknak a támaszpontokon?
– Konténerekben.
– Nem akarok belpolitikába belemenni, de a magyarországi balliberális sajtó ezt tűrhetetlennek tartotta egy magyarországi kisebbség esetében.
– Itt mindenki konténerben lakik.
– Az a lényeg, hogy jól érzik magukat. Az itteni viszonylatban közepesen kereső német katonák havi mintegy hatezer eurót kapnak. A magyarok hogy keresnek?
– A magyarok fizetése is ekörül van.
– Nem akarok senkit se áztatni. De két magyar katonába „botlottam”, amikor először kerestem a megadott időpontban, de nem volt itt. Azt mondták, nagyon jóindulatúan: „nagyon vigyázzon magára”. Mármint Afganisztánban.
– Ezt komolyan kell venni. Ez nem játék, ami itt van. Jelenleg, most is bizonyos készenléti fokozatot kell fenntartanunk, a biztonság tekintetében. Nem lehet őrizetlenül hagyni azokat az őrhelyeket, ahol szolgálatokat kell ellátni. Mind a külső oldalon, mind a belső oldalon. Ez nagyon fontos… Az biztos, hogy Magyarország nagyon messze van innen. Egészen más biztonsági környezetről van szó. Afganisztán egy műveleti terület.
– Mióta ezredes úr ide érkezett, ide látogatott a magyar közszolgálati televízió?
– Nem.
– Kereskedelmi televízió? Amelyet érdekelt volna, hogyan élnek itt a magyarok?
– Nem. Nem tudok róla.
– Ön bemehet a városba?
– Csak katonai ruhában. Polgári ruhát nem is hoztam… Tilos más ruhát viselni.
– Ön hisz abban, hogy sikeres misszió része itt, Afganisztánban?
– Hiszek benne. Most délelőtt is a polgári oldal képviselőivel volt megbeszélésem. Arról, hogy mit tudunk tenni az érdekükben. Mert itt beruházások vannak… De messze túl megy a feladatkörömön, hogy a kérdésére válaszoljak.
– Ön azt mondta, Afganisztán műveleti terület. Másrészt az itteni erők feladata a békefenntartás. A kettő összeegyeztethető?
– Mivel az egységek az ország területén különböző feladatokat hajtanak végre, szerintem összeegyeztethetők. Nagyon helyes az a koncepció, hogy támogatni kell az államot. A lakosságot, az önkormányzatokat, a biztonságot. Minél hamarabb elő kell segíteni, hogy itt normális élet legyen.
– Ajánlaná, hogy az Afganisztánon körbevezető, mintegy 2600 km-es úton autózgassak egymagam?
– Több emberrel beszéltem, akik egyedül mentek rajta és ideértek. Hozzáteszem: bárhol, bármi bekövetkezhet.
– Egy öt éve itt dolgozó amerikai újságíró egy órája nekem azt mondta, egy százalékot adna, hogy élve célba érnék rajta.
– Nem tudok rá válaszolni. Egyedül Afganisztánban ne induljon el sehová se… Soha nem voltam még az említett utakon. De tudom, hogy nagyon forgalmas utak.
– Milyen távolságban van az irodája a támaszpont kijáratától?
– Mintegy 150 méterre.
– Mennyi idő alatt teszi meg?
– Néhány perc alatt.
– Közben hányszor kell megállnia ellenőrzésre? Ugyanis, amíg a támaszponton már belül önhöz értünk, többször le kellett állni ellenőrzésre. És az útra fektetett szöges akadályon is át kellett kelnünk.
– Akkor tapasztalta, hogy lépcsőzetes biztonsági rendszer van a reptéren. És működik… Ez egy működő, élő repülőtér. Itt mindenkinek végeznie kell a munkáját.
– Ezredes úr, nagyon vigyázzon magára és kívánom, soha ne legyen bántódása.
origo.hu
Egy szülő buktatta le az internetes játékban visszaélő felnőttet
