Múlt héten mutatták be az angol fővárosban Tarr Béla A londoni férfi című filmjét, amelyről a Guardian hosszas méltatást közölt. A napilap kritikusa, Peter Bradshaw így fogalmaz a filmről: Tarr filmje Maloinról és az ő váratlanul jött, pénzzel teli bőröndjéről egyben szatirikus opera is. Opera, amelyben nincs zene, csak lenyűgözően különös képek, és film, ahol a normális párbeszédeket felváltja egyfajta stilizált énekbeszéd.
A Sight and Sound című nemzetközi filmkritikai lap a bemutatót követően a hónap filmjének választotta A londoni férfit. Ennek kapcsán a napokban lát majd napvilágot egy nagyobb terjedelmű cikk a lap hasábjain a rendező legújabb alkotásáról és eddigi munkásságáról. Michael Brooke cikkében a magyar filmművészről így fogalmaz: „Az esztétikailag és intellektuálisan zord európai művészfilm eltűnését már jó előre megjósolták, de Tarr Béla nem engedve a populáris divatirányzatok csábításának, mégis folytatta sajátos munkáját.” Brooke A londoni férfiről így ír: „A rendező különleges módon képes összehangolni a tárgyakat és az őket körülölelő teret. A Tarr-féle vánszorgás, a tipikus lassú képek egy percig sem unalmasak, hanem lehetőséget teremtenek a szokatlan arcok tökéletesen világított közelképeinek alapos tanulmányozására.”
Mindkét cikk külön kiemeli az operatőri munkát. Lenyűgöző Fred Kelemen megvilágításokban, kameramozgásokban és az elrendezésben rejlő noiros virtuozitása – vélik a kritikusok.
Már úton vannak a zivatarok, jön a hidegfront + videó
