Fejlesztésre vár a Székelyföld

(Kolozsvár)

Traian Basescu román elnök múlt hét végi székelyföldi látogatása apropóján újfent a figyelem középpontjába került a túlnyomó többségben magyarok lakta régió gazdasági-pénzügyi helyzete. Annál is inkább, mivel Hargita és Kovászna megyében tett körútjai során az államfő – a magas rangú bukaresti közméltóságok közül egyedül – folyamatosan szóvá teszi a befektetések és az infrastrukturális fejlesztések hiányát, amelyek orvoslására a napokban illetékes minisztereket szalaszt székelyföldi terepszemlére. Közismert, hogy az 1989-es romániai rendszerváltás előtt a kommunista rezsim mostohagyerekként kezelte a „magyar megyékként” számon tartott Hargitát és Kovásznát, ugyanakkor a költségvetési pénzek visszaosztása és az infrastrukturális beruházások finanszírozása terén ez a trend volt tetten érhető a kilencvenes évek végéig.
A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által nemrég ismertetett szociológiai felmérés például egyértelműen rávilágít, hogy a szegénységi szint szempontjából ugyan nincs lényeges különbség a Székelyföld és Erdély más térségei között, Hargita és Kovászna viszont periférikus régiónak számít. E két megyében a lakosságnak csak 3,6-3,7 százaléka szerzett felsőfokú végzettséget. Mivel a szegénység egyik kockázati tényezője az iskolázottság hiánya, nem véletlen, hogy Romániában a másfél milliós magyar lakosság több mint egynegyede – 27,3 százaléka – számít szegénynek, vagyis havi jövedelme nem éri el a 15 ezer forintnak megfelelő lejt. E tekintetben a székelyföldi arány magasabb, 33 százalékos, azaz minden harmadik személy szegénynek minősül a 223 ezer fős Kovászna (a magyarok aránya 74 százalék) és a 326 ezres lélekszámú, 84 százalékban magyarok lakta Hargita megyében. Hargita megyében az egy főre eső bruttó össztermék 4023 euró (a romániai átlag 4500 euró), Kovászna megyében pedig 4428 euró, és miközben Hargita megye az államkasszába való befizetések terén országosan a 27., addig a központi támogatásokból visszakapott pénzek szempontjából csupán a 35. helyen áll, ugyanitt Kovászna sereghajtó. Nagyiparról a Székelyföld esetében nem lehet beszélni: Hargita megyében elsősorban Székelyudvarhely vonzáskörzetében összpontosul a gazdasági tőke faipari vállalkozások, bútor- és autóalkatrész-gyárak, nyomda- és konfekcióipari létesítmények révén. Kovászna megyében rosszabb a helyzet: itt a textiliparon kívül elenyésző a nagy gazdasági egységek száma, részben emiatt erdélyi szinten a megyében a legmagasabb, nyolcszázalékos a munkanélküliség aránya. Hosszú ideig mostohagyermekként kezelte Bukarest a székelyföldi infrastruktúrát is, emiatt a hatóságok, vállalkozók képtelenek maximálisan kiaknázni az idegenforgalmat. Bár a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 1996 és 2008 között gyakorlatilag folyamatosan kormányon volt, útfelújításra, a települések víz- és csatornahálózatának korszerűsítésére, lakásépítésre a székely megyék jobbára csak az elmúlt négy évben kaptak számottevő állami támogatást. Az idei költségvetés tervezetében ugyanis a román kormány jóval kevesebb pénzt különített el a két magyar megyének, mint tavaly, és az előirányzott összegekből például mindössze néhány tíz kilométer útszakasz felújítására futná.