Napi sajtószemle

GlobalResearch.ca
A kutatókból és újságírókból álló, naponta mintegy százmillió ember által olvasott montreali agytröszt honlapján megjelent, mintegy 17 oldal terjedelmű új kutatási anyag tények halmazával mutatja be, hogy milyen érdekek állnak
a Kongóban eddig megöltek számának minimalizálása és a pusztulásról szóló hírek elhallgatása mögött. Keith Harman Snow szerint 1996 óta tízmillió embert öltek meg az egykori belga gyarmaton, Kongóban (ahol a 19–20. század fordulóján
a belgák öltek meg tízmillió bennszülöttet – L. I.). Tavaly januárban éppen az a Nemzetközi Mentési Bizottság adott ki elmismásoló jelentést a háború sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságban a „halálozásról”, amelynek felügyelőbizottsági tagjainak érdekeltségei vannak
a katangai réz- és kobaltbányákban. Közéjük tartozik Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter és Lawrence Eagleburger volt külpolitikai államtitkár, Kissinger fő társa a Kissinger Associates tanácsadói cégben. A jelentés például csak az 1998–2007-es időszakot öleli fel, „véletlenül” kifelejtve a háború első, igen véres szakaszát, Zaire (a Kongói Demokratikus Köztársaság egyik korábbi neve) amerikai segítséggel történt megdöntését és a Mobutu Szesze Szeko elleni államcsínyt. A szerző szerint a kincsekben gazdag országban nem azért van éhínség „mert Kongó Afrikában van, hanem azért, mert ott tapasztaljuk a ragadozó kapitalizmus legpusztítóbb formáját, amihez szívtelenség, végtelen kapzsiság és az »első világban« spirituális válság járul, mégpedig a történelemben eddig páratlan léptékben”. „Ezek a rémszámok a Bush–Clinton–Bush-kormányok és az amerikai
fasizmus kibontakozásának termékei.” A szerző azt állítja, hogy a multik az ország kincseit minél könnyebben akarják megszerezni, és ennek érdekében nemcsak minél több embert irtatnak ki (minél kevesebb a bennszülött, annál könnyebb a zsákmány elvitele a kiaknázott országból), de a lélektani hadviselés minden eszköztárát bevetik az érzelmi, szociális, kulturális és politikai dimenzióban dolgozva. „A destabilizálás és a terror fő célja az emberek gyökereinek kitépése.” Snow hozzáteszi, a kongói tízmillió áldozathoz hozzá kell még számolni a több millió megölt embert a szomszédos Ugandában és Ruandában is, akik az ottani háborúk és a Nyugaton kevéssé hangsúlyosan kezelt népirtások során vesztették életüket.