Búcsú a kohászattól?

A diósgyőri kohászat megszüntetését helyezte kilátásba a cég tulajdonosa, ha a közeljövőben nem változik a piaci helyzet. Miskolc városa és a szakszervezetek még bizakodnak abban, hogy a vég elkerülhető. A piacot ismerő szakember szerint viszont nem sok a remény.

Vaskorszakok
1989: a Lenin Kohászati Művek (LKM) vezérigazgatója, Tolnay Lajos 8-10 ezer fős létszámleépítést és egy mini acélmű kialakítását javasolta az Antall-kormány ipari minisztériumának.
1991: az LKM jogutódjaként megalakult Dimag Rt.-nek megkezdődött a felszámolása – a Nuevometal–Szojuzruda osztrák–orosz konzorcium vásárolta meg, majd az első magánosítás kudarcát követően az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) kivásárolta a céget a felszámolást végző Reorg Rt.-től.
1995: megalakult DAM Kft., később rt.
1998-ban szlovák tulajdonba került a cég. A kassai Kelet-szlovákiai Vasmű privatizációjáról hamar kiderült, hogy nem hozott sikert, és megindul a felszámolás.
2001-ben az olasz Cogne Acciai Speciali SrL tulajdonában már DAM Steel Rt. néven dolgozott a gyár. A termelés azonban nem bizonyult folyamatosnak, csődeljárás, majd felszámolás indult.
2003: veszteséges gazdálkodás miatt leállította a termelést a diósgyőri DAM Steel Rt. A Cogne 6 milliárdos veszteség felhalmozása után jelentett csődöt.
2004. március: a Mátraholding Rt.-t jelölték ki a társaság felszámolójának. Néhány hónapig a Borsodi Acélgyártó Kft. működtette a kohászatot, miközben több privatizációs pályázat is sikertelenül ért véget. Ismét úgy tűnt, hogy végleg megszűnik az acélgyártás Diósgyőrben.
2005: új korszak kezdődött a diósgyőri acélműben. A diósgyőri kohászat új tulajdonosa az ukrán Donbass-csoport tulajdonában lévő Dunaferr Rt. lett, a társaság neve DAM 2004 Kft.-re változott. Az acélgyártás ünnepélyes csapolással indult újra, a cég közel ezer embernek adott munkát.
2006. június: harminckét órás általános sztrájkot kezdtek a DAM 2004 Kft. kohászati társaság dolgozói, miután nem vezettek eredményre a bértárgyalások. Ágotai József szakszervezeti vezető emlékeztetett arra, hogy a diósgyőri vállalat alkalmazottai május 11-én már kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak, mert a cég tulajdonosa béremelési kérelmüket elutasította.
2007. október: országos népszavazást kezdeményezett egy miskolci stratégiai nagyüzem létrehozásáról Tóth József iparpolitológus, a Független Kisgazdapárt miskolci szervezetének elnöke. Azt szerette volna elérni, hogy a volt diósgyőri Lenin Kohászati Művek és a volt Diósgyőri Gépgyár együttesének helyén egy csőgyártással foglalkozó üzem jöjjön létre. (J. Gy.)

A jelenlegi helyzetben nem biztosítható a folyamatos munka a 230 éves múltra visszatekintő diósgyőri kohászatnál – állapítja meg az a levél, amit a dunaújvárosi kohászat tulajdonosaként is ismert ukrán Donbass konzorcium által működtetett Diósgyőri Acélművek 2004 (DAM) Kft. üzemi tanácsa és szakszervezete kapott a cég vezetőitől. Lapunk kérdésére a DAM szakszervezeti vezetője, Ágotai József úgy fogalmazott: jelentős mértékben visszaesett idehaza és külföldön is az autóipari és vasúti alkatrészek rendelése, amit a gazdasági válság hatásaival magyaráznak az illetékesek. A diósgyőriek hiába termelnek világszínvonalú vasötvözeti szerkezeteket, egyelőre marad a tavaly november óta tartó leállás, ráadásul a bezárás réme fenyegeti a céget.
Az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központot is értesítette a DAM vezetése arról, hogy amennyiben a piac nem „mozdul meg”, a 894 dolgozóból 878-at elküldenek. Áprilisban 771 alkalmazott kaphatja meg felmondólevelét, a többiek pedig májusban távozhatnak a kohászati művektől. Szabó József, a munkaügyi központ főigazgatója rámutatott: a cégvezető levele még nem kész ténynek, hanem tájékoztató jellegű szándéknyilatkozatnak tekinthető, miután a bajba jutott társaságok munkaügyi problémáinak bejelentési kötelezettségéről törvény rendelkezik. A bejelentés ellenére bármilyen irányba eldőlhet a DAM sorsa, a munkáltató akár napokon belül megváltoztathatja álláspontját – vélekedett a főigazgató. A szakszervezeti vezető is bizakodik. Ágotai József arra hívta fel a figyelmet, hogy milliárdos értékekről van szó, s ha a helyzet úgy hozza, akár egy nap alatt beindulhat a teljes üzem. A szakszervezet számításai szerint sok embert korkedvezménnyel lehetne nyugdíjaztatni, s persze nem zárható ki egy állami mentőöv sem.
Miskolc politikusai – pártállástól függetlenül – féltik a kohászatot, s remélik, hogy a kormány támogatásával újraindíthatók a diósgyőri üzemsorok. Gúr Nándor, az MSZP megyei elnöke tárgyalásokat kezdeményez a parlamentben, s eközben a Fidesz vezetése szintén azt hangoztatja, hogy a DAM leépítése Miskolc és Borsod megye haláltusájának kezdete lenne. Tegnap azt is megtudtuk: Káli Sándor, Miskolc polgármestere azonnal tárgyalásba kezdett a diósgyőri acélgyártó cég menedzsmentjével, így Mladen Pejkovsiccsal, a DAM 2004 Kft. ügyvezető igazgatójával, aki a polgármesternek elmondta: Diósgyőrben nem szűnik meg az acélgyártás, de a nehéz gazdasági helyzet miatt a cég a következő hónapokban is szüneteltetni kívánja a termelést. Így egyes kósza hírekkel ellentétben a gépeket sem szerelik le és viszik el Diósgyőrből. A DAM ügyvezetője a polgármesternek megígérte, a következő napokban részletesen tájékoztatják a közvéleményt döntésükről és terveikről. Káli Sándor úgy döntött – a korábbi évek sikeres megoldásaira építve –, hogy ismét összehívja a kohászati krízis munkacsoportot. Elsőként a munkahelyüket elvesztőkről fognak tanácskozni.
– Úgy tűnik, a diósgyőri kohászat egy hosszú folyamat végére ért – fogalmazott lapunk megkeresésére Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatóhelyettese. Mint mondta, a cég vesztét feltehetőleg leginkább a piaci átrendeződés okozhatja, vagyis az, hogy gyakorlatilag megszűnt a magyarországi piac a termékei számára. – Az importacél kiszorította a hazai gyártókat – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette, ezért a DAM is átállt a külföldi értékesítésre, termékei 85-90 százalékát odakint adta el, ami leginkább a német járműipari beszállítókat jelentette.
Az igazgatóhelyettes az ózdi acélművet hozta fel hasonló példaként, amely elmondása szerint 2005–2006-ban még az erősödő importnyomás ellenére is hazai betonacélpiac több mint felét adta. Ehhez képest 2007–2008-ban a magyarországi szükségletet mintegy hatvan százalékát már külföldi behozatallal fedezték. – Tavaly már Ózdon is több terméket adtak el a külföldi piacnak, mint a hazainak – mutatott rá Zámbó József. A szakember becslései alapján a DAM a magyarországi termelés tíz százalékát állította elő, ám a hazai értékesítésben ennél jóval kisebb hányadot fedett le. Zámbó József elmondta, a januári acélipari termelés Magyarországon mintegy fele volt a szokásosnak. – Jelenleg egyik borsodi üzem sem működik. Korábban is volt már olyan, hogy a termelés szünetelt karácsonytól január közepéig, de most már lassan három hónapja áll a gyártás Diósgyőrben – ecsetelte a jelenlegi helyzetet.