Megfékeznék a csángók asszimilációját

A moldvai csángók ellen több évszázadon keresztül zajló asszimiláció hatásai mellett a román hatóságok és a katolikus egyház sorozatos gáncsoskodásával kénytelenek felvenni a harcot a közösség nyelvének, kultúrájának ápolását célzó magyarországi és erdélyi szervezetek. Az anyanyelvi oktatási program kiterjesztése mellett sokan a csángó vidék gazdasági fellendítését célzó stratégiát szorgalmaznak.

Beolvasztás. Különböző kutatások és néprajzi adatok szerint a csángó magyarok a Kárpát-medencéből érkeztek Moldvába, az első csángó határőrtelepeket pedig a magyar királyok hozták létre, funkciójuk a tatár betörések viszszaverése volt. Miközben a XIX. században a közösséget nem nemzeti, hanem vallási alapon érte elnyomás, a csángó magyarok szisztematikus asszimilációja az 1950-es években kezdődött meg: a magyar iskolákat, óvodákat bezárták, a templomokban tilos volt magyarul beszélni. Erőszakos beolvasztásukhoz tudományos alapot szolgáltatott a bukaresti rezsim számára az a kommunizmus éveiben született származási elmélet, miszerint a közösség tagjai elmagyarosodott románok. Miközben a 2002-es népszámláláskor Romániában összesen 1266 személy nyilvánította magát csángó nemzetiségűnek (Bákó megyében 4317-en magyarnak), szakértők szerint a Moldvában élő 250 ezer római katolikus közül jelenleg mintegy 60-80 ezren beszélnek magyarul. (R. Sz.)

(Kolozsvár)

Néprajzkutatók és történészek szerint minden eddiginél hatékonyabb intézkedéseket, átfogó cselekvési programot igényelnek a Romániában élő csángók megmaradását célzó törekvések. A konkrét lépések már csak azért sem tűrnek halasztást, mivel a moldvai katolikusok a kommunizmus bukása után húsz évvel sem tanulhatnak anyanyelvükön hivatalos körülmények között Romániában, ugyanakkor a magyar nyelvű templomi misézést is megtagadják tőlük. Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató, a közösség kiváló ismerője szerint a Románia keleti tartományának több megyéjében élő csángó magyarokat csak az államilag támogatott magyar oktatás biztosítása és a magyar misék engedélyezése mentheti meg a teljes beolvadástól. Látványos előrelépésre azonban egyelőre semmi remény nem mutatkozik. Többszöri ígérete ellenére a bukaresti oktatásügyi minisztérium elzárkózik attól, hogy engedélyezze az iskolai magyar nyelvoktatást a csángók lakta moldvai településeken, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által beindított iskolán kívüli magyarórákat pedig a hatóságok kitartó munkával próbálják ellehetetleníteni. A szövetség jelenleg húsz, többnyire Bákó megyei településen biztosítja az anyanyelven tanulás lehetőségét a csángó diákok számára, a polgármesterek, római katolikus papok – sőt nemegyszer a rendőrök – azonban folyamatosan zaklatják a részben Magyarországról toborzott pedagógusokat, valamint a hatósági nyomás miatt többször visszakozó szülőket. Hasonló incidensre nemrégiben a bákói Szitás községben volt példa, ahol Inocentiu Arcana római katolikus plébános hadjáratot indított a magyarórák ellen, felszólítva a szülőket: ne engedjék gyermekeiket a foglalkozásokra, különben nem engedi őket ministrálni.
A történtek miatt Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő levélben kérte Petru Gherghel iasi római katolikus megyés püspököt: vegye elejét annak, hogy bármelyik moldvai csángó gyülekezetében hasonló önkényes túlkapások és nacionalista visszaélések történhessenek. Válaszlevelében azonban a moldvai egyházfő – aki mellesleg szintén csángó családból származik – nyíltan helytelenítette, hogy „idegenek ellenségeskedést és viszályt szítanak” a katolikusok között, megpróbálva megzavarni őket nemzetiségükről és nyelvükről alkotott meggyőződésükben, egyúttal leszögezte: egyházmegyéjében nincsenek csángó magyar gyülekezetek, mivel a hívek többsége román nemzetiségűnek vallotta magát. Részben Petru Gherghel elutasító álláspontja miatt Tőkés László a napokban Nagyváradon rendezett csángónap keretében nemzetstratégiai ügynek nevezte a csángó magyarok védelmét, és Marshall-tervhez hasonló segélyprogramot szorgalmazott a közösség számára. Első lépésben például ki kell terjeszteni a csángószövetség oktatási programját a jelenlegi húszról ötven moldvai településre, a magánórákon magyarul tanuló 1500 diákon kívül ugyanis becslések szerint csak Bákó megyében további mintegy tízezer csángó gyermek van, aki beszéli anyanyelvét. Hegyeli Attila oktatási programfelelős szerint további anyagi támogatásra van szükség az anyaország részéről is, hiszen miközben településenként évente hárommillió forintot kell fordítani a magánházaknál zajló magyarórákra, a budapesti kormány ennek felét biztosítja, amit többnyire magántámogatásból pótolnak.