A Kendermag Egyesület a magyar ifjúságért

A Kendermag Egyesület most, amikor az ország a legsúlyosabb gazdasági megszorításokat szenvedi el, elérkezettnek látta az időt, hogy a kábítószerek szabad forgalmazását követelje. Azzal érvelnek, hogy hatvanmilliárd forint bevételt jelentene az országnak, ha legálissá tennék a kábítószer-kereskedelmet. Hogy ez a szabadság mibe kerülne, hány emberéletet követelne Kendermagék követelésének a teljesítése, arról nem beszélnek.
Nem dughatjuk a homokba a fejünket, hogy ne vegyük észre, mi történik velünk. Világosan kell látnunk, hogy az SZDSZ és a liberális média a rendszerváltás óta küzd a drogfogyasztás terjesztéséért. Konrád Györgytől kezdve a Kendermag Egyesület tagjain keresztül a liberális parlamenti képviselőkig évek óta folytatják „nemes” harcukat az ügy érdekében. A „tekintélyes közszereplők” nyilatkoznak, és a szabadság és az önrendelkezési jog nevében gátlástalanul népszerűsítik a kábítószer-fogyasztást. Amint látjuk, nem is eredménytelenül.
Terjed is a kábítószer-fogyasztás, és elsősorban a fiatalok köréből szedi áldozatait. Néhány év alatt két-háromszorosára nőtt a gyermek- és fiatalkorú drogfogyasztók aránya. A statisztikai évkönyvek szerint évente 10-15 ezerre tehető a regisztrált, új kábítószer-fogyasztók száma. A tényleges fogyasztók száma azonban ennél sokszorosan nagyobb.
A következmények is súlyosak: szaporodnak a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos halálesetek, betegségek és bűncselekmények. A hírek között egyre gyakrabban hallani a kábítószer-túladagolás áldozatairól. Fiatalemberek halnak meg, mert nem tudják, hogy ez az élvezet halálos is lehet, és mert nem ismerik fel, hogy akik az emberi szabadságjogokra hivatkozva szalonképessé akarják tenni a kábítószereket, becsapják őket. Mert számukra a magyar fiatalok élete nem drága. Annyira nem, hogy nemcsak az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, az addiktológiai osztályokat és a drogambulanciákat is nagyrészt bezárták.
Amikor a Neurológiai és Pszichiátriai Szakmai Kollégium – Rácz Jenő korábbi egészségügyi miniszter megrendelésére – tanulmányt készített az egyes drogfajták egészségügyi hatásairól, a két szakmai kollégium közös állásfoglalása határozottan elutasította azt a véleményt, hogy az úgynevezett könnyű drogok nem okoznak egészségkárosodást. Ez a megállapítás azonban Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter számára nem volt megfelelő, ezért felszólította a tudósokat, haladéktalanul vonják vissza az állásfoglalásukat, sőt határolódjanak el saját véleményüktől, és készítsenek egy újabb állásfoglalást, amely „alkalmas az egészségügyi tárcához méltó drogstratégia kialakításához”, amelyet „a tárca nemzetközi színtéren szívesebben vállalna”. Bár egy tudományos állásfoglalás politikai alapon nem kérdőjelezhető meg, egy tudományos igazság nem hatalmi, nem többségi és nem piaci kérdés, a szabad demokrata egészségügyi miniszter számára nem felelt meg az orvostudomány támadhatatlan megállapítása, és nyíltan a drogliberalizáció mellett tört lándzsát.
A kábítószer-fogyasztás tudatos terjesztői azt állítják, hogy a marihuána-, a hasistartalmú cigaretta ártalmatlan. Ez az állítás a legsötétebb csúsztatás, ugyanis féligazságot tartalmaz: egy-egy adag hasis valóban nem okoz nagyobb bajt, azonban a szer tartós élvezete, a rászokás már igen. A hasis az indiai kender gyantájából készül, amely az agykéregre hatva sajátos részegséget okoz, amelyben homályos öntudat mellett elvész a tér és az idő érzése. A szer félig álmodó, félig éber állapotban gyönyörködtető hallucinációkat, eufóriát, kezdetben múló, az elmebajhoz hasonló tüneteket vált ki. A hasis élvezete káros szenvedéllyé válhat, amikor legyengülést, elmebetegséget idéz elő.
A másik ismételten hallható csúsztatás, hogy egyenlőségjelet tesznek a csokoládé, a kávé, a szeszes italok, a dohány és a hasis közé. A csokoládé senkinek nem okoz egészségkárosodást, az emberek nem a csokoládé, hanem egyéb zsírok és szénhidrátok túlzott fogyasztása miatt híznak el. A koffein kávéban fogyasztott mennyisége – amely csupán töredéke a koffein terápiás dózisának – semmiféle egészségkárosodást nem okoz. A kávé esetében a hozzászokás nem jelent függőséget, és még tartós fogyasztása sem jár betegséggel. A csokoládé és a kávé említése csak arra hivatott, hogy a hamis analógia alapján a többi káros élvezeti cikk ártalmatlanságának az illúzióját keltse.
A dohányzás és az alkoholizmus hazánkban sajnos népbetegségnek számít, a legkülönbözőbb kórházi osztályok telve vannak a dohányzás és a szeszesital-fogyasztás áldozataival. Köztudott, hogy a fiatal és középkorú férfiak korai halálokai között előkelő helyet foglalnak el az élvezeti cikkek következményei. De ez nem elég. A fiatalok között még vannak egészségesek. Beszéljük csak rá őket a marihuánára, majd csak rákapnak a többi kábítószerre is. A Kendermag Egyesület vezérszónokai és a liberális politikusok az emberi szabadságjogokra hivatkozva küzdenek a kábítószer-kereskedelem legalizálásáért, mert mindenkinek joga van tönkretenni magát. „Mert az öngyilkost sem büntetik.”
Szabad kézzel a vörösen izzó kályhához nyúlni, késsel, ollóval játszani is emberi jog – normális szülő mégis megakadályozza. A tudatlan, könynyen félrevezethető, éretlen fiatalok önpusztítását is meg kell akadályozni, mert a pillanatnyi élvezetből súlyos testi és lelki nyomorúságok tömege származhat. A kábítószer-fogyasztást meg kell előzni, a törvényes lehetőségét meg kell akadályozni, mert a társadalom egy része, éppen a veszélyeztetett része kiskorú.
Amikor a kábítószer-kereskedelmet társadalmi veszélyessége miatt minden tisztességes országban üldözik, szigorúan büntetik, akkor hazánkban évtizedek óta ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: a kábítószer-fogyasztás tudatos népszerűsítéséről, gyermekeink szándékos veszélyeztetéséről beszélhetünk. Nem elég gyors a népességfogyás, nem elég az abortusz, az önpusztító életforma, a dohányzás, az alkoholizmus, vessük be a kábítószereket is.
Kiket terhel a felelősség a kábítószer-fogyasztás terjedéséért? Szögezzük le: súlyos felelősség terheli azokat a liberális politikusokat, akik a kábítószer-fogyasztás szabadságát hirdetik, és a médiát, amely addig sulykolta, hogy a lágy drogok ártalmatlanok, amíg a fiatalság leginkább befolyásolható része bevette a maszlagot.
Súlyos felelősség terheli a törvényalkotókat és a bűnüldöző szerveket is, mert a kábítószer-kereskedelem virágzik. Az iskolák körül, a diszkóban, az ifjúsági rendezvényeken szívélyes beetetők kínálják a gyanútlan áldozatoknak az első adagot, akik ostobán elhiszik, hogy „frissítő tablettát” vagy „ártalmatlan cigarettát” kapnak. Ez azonban veszélyes játék. Aki rászokik, annak az életébe kerülhet. Nem lehet ellenőrizni az ifjúsági szórakozóhelyeket?
De nézzük a drogfogyasztás személyes hátterét! Mintha családi és iskolai nevelés nem is létezne, fiatalok ezrei fogyasztanak ilyen-olyan mérgeket. Tegyük fel bátran a kézenfekvő kérdéseket. Milyen családban nevelkednek ezek a gyermekek? Ezek a fiatalok nem járnak iskolába? Sem a szülőktől, sem a tanároktól nem hallottak soha a kábítószerekről és ezek veszélyeiről? Felelősök nincsenek, a szülők és a pedagógusok is csak mossák a kezüket, és legfeljebb fejcsóválva sajnálkoznak.
De a kábítószer-fogyasztás terjedéséért mindnyájan – szülők és pedagógusok különösen – felelősek vagyunk. Az iskola sem háríthatja el a felelősségét, mert a nevelés elmaradása is vétkes abban, hogy az ifjúság nem ítéli el, nem utasítja vissza a kábítószer-fogyasztást. Olyan világban élünk, hogy a hivatalos hatalom – számos „nagy tekintélyű” személyiség támogatása mellett – veszélyes magatartásra buzdítja az ifjúságot. A szülői felelősségnek a hatalom felelőtlenségével egyenes arányban kellene növekednie. Mondjunk nemet! Az ifjúságot bujtogatják, mindenfelől üzenetek érkeznek a kábítószerről, a szexről, az erőszakról. Ki kell kapcsolni, meg kell bélyegezni ezeket az üzeneteket.
A kábítószerek olyan anyagok, amelyek sajátos bódulatot okoznak, megváltoztatják a tudatállapotot, a rászokás veszélyével járnak, és tartós használatuk súlyos testi és lelki egészségromláshoz vezet. Lényegében mindegy, hogy lágy vagy kemény drogokról van-e szó, a lejtőn többnyire nincs megállás, a fokozódó kábítószerigény rabsághoz, függőséghez és – mint tapasztaljuk – halálhoz vezet.
Nem szabad hinni a félrevezető propagandának, a hamis prófétáknak: a könnyű drogok is veszélyesek, mert a lágy drogokat csak egy lépés választja el a kemény drogok használatától. Nem szabad elkezdeni. Mindenféle kábítószer-fogyasztást vissza kell utasítani. A családi és az iskolai nevelésnek olyannak kell lennie, hogy a fiataloknak eszükbe se jusson, hogy kipróbálják.

A szerző orvos