A Negev sivatagtól a kívánságfáig

A jeruzsálemi Izrael Múzeum műkincseiből nyújt válogatást a Szépművészeti Múzeum kedden megnyílt, szeptember 6-ig látogatható kiállítása, A szentföld öröksége. A mintegy félmillió darabos gyűjteményből ötven műalkotás kerül közönség elé Budapesten, kilencezer év történelmét, kultúráját, művészetét megidézve.

Süvítő szél hangját hallja, kopár homokdombok sorát látja maga előtt, aki belép a múzeum reprezentatív időszaki kiállítások rendezésére szánt teremsorának zsilipes, a tökéletes klimatizálást szolgáló ajtaján. Az illúzió, amelyet Gerhes Gábor Izraelben készített képei teremtenek, tökéletes: mintha kilépnénk az idő és a tér valóságos koordinátái közül, a történelem előtti, az ember teremtette világon kívüli univerzumba érkezünk, amelynek jelenléte akkor is érezhető, amikor megkezdjük utazásunkat a Szentföld történelmi idővel mérhető múltjában. És így van ez valóban, hiszen a 12 ezer négyzetkilométer területű Negev sivatag, ahol a képsor készült, az ország hatvan százalékát elfoglalja, északon a Holt-tenger határolja, nyugaton a Gázai övezet, az egyik név hallatán a világ egyik legszenzációsabb régészeti felfedezése, a qumráni tekercsek jutnak az eszünkbe, a másikén azok a történelmi drámák, amelyek nemcsak a múltban, de a jelenben is meghatározzák a térség történetét. Ennek az indításnak, no meg a tárlatot rendező, az egyes műveknek megfelelő teret biztosító, a megvilágítással a legfontosabb részleteket kiemelő Jerger Krisztina művészettörténész leleményeinek köszönhetően válik igazán nyilvánvalóvá, hogy a térséghez kötődő műalkotások – vagy éppen azzá lényegült kultikus, szakrális tárgyak – a keletkezésük között eltelt sok évszázad ellenére is szorosan kötődnek egymáshoz. Mintegy egymással párbeszédet folytatva mutatják meg az isteni gondviselés és a sátán sötét erői, az élet és a halál, a hit és a hitetlenség, a szeretet és a gyűlölet harcát, a megtisztulás és az elkárhozás lehetőségét. A tárlat legkorábbi alkotása az újkőkorban, kilencezer évvel ezelőtt készült mészkő maszk, amely a feltételezések szerint a holtak szellemét testesítette meg, s éppúgy használhatták az őskultusz szertartásai, mint mágikus rítusok, például gyógyítás, jóslás során. A legújabb mű, az 1969-es Sigalit Landau Holt tenger című filmje ugyancsak az élet és a halál küzdelméhez kötődik: mintegy a DNS-láncot modellezve egyetlen fonalra felfűzött ötszáz görögdinynyéből hozott létre spirál alakú tutajt a Holt tenger telített sós vizén.
A 2008–2010 között felújítás, bővítés miatt részlegesen zárva tartó Izrael Múzeum szinte mindegyik gyűjteményrészéből válogatott a budapesti tárlatra figyelemre méltó műveket. A qumráni leletek egyik legfontosabbika, a Templom-tekercs egyik része mellett ember alakú terrakotta koporsók, szentélymodell, bazaltból faragott sztélé reprezentálja a Krisztus előtti idők emlékanyagát, tóraszekrény és -köpeny, kelyhek, fűszertartók a diaszpóra vallási életéhez kötődő tárgyak magas művészi színvonalát. Ami pedig a két korszak találkozását illeti, nos, a kereszténység létrejöttét idézi fel a tárlat egyik kimagasló értékű műve, Rembrandt van Rijn fiatalkori, 1631-es festménye a börtönbe zárt Szent Péterről. Nicolas Poussin néhány évvel korábbi képe a jeruzsálemi templom kifosztását és lerombolását ábrázolja, Turner és Edward Lear festményei, Louis de Clercq korai fotográfiái pedig az akkor már három monoteista vallás szent városának számító Jeruzsálem XIX. századi látványát adják vissza. Igazi unikum Secondo Piának a Torinói lepelről 1898-ban készült fotográfiája pozitív és negatív képe.
Rodin Íriszt, az istenek hírnökét ábrázoló bronzszobra, Chagall Abi című festménye reprezentálja a XIX. század végi értékeit, a XX. század eleji művészeti gyűjtemény meghatározó jelentőségű mesterei közül Mark Rhotko, Gerhard Richter képei kerültek be a válogatásba. Több olyan mű szerepel a kortárs összeállításban, amely közvetve vagy közvetlenül a bibliai eseményekhez kötődik vagy azok korábbi képzőművészeti ábrázolásaira utal, Andres Serrano Fekete vacsorája, Adi Nes hosszú asztal körül ülő, fiatal izraeli katonákat ábrázoló, „megrendezett” fényképe vagy Mark Wallinger Ecce Homo című 1999-es viaszplasztikája. A tárlat egyik legmegrázóbb alkotása Christian Boltanski Oltár a Chajes középiskola számára című installációja, amelyen akkorára kinagyított felvételek ábrázolják a holokauszt áldozatainak az arcát, hogy az arcvonások egyedisége elvész, a dráma egyetemessége hangsúlyozódik. Talán éppen ezzel a gyászt kifejező művel állítható párba Yoko Ono Kívánságfa című munkája, amely az ágakra aggatható kívánságcédulákkal a az emberiséget éltető örök reményt érzékelteti, s a fával, mint az élet körforgásának a részével, azokra az érzésekre, gondolatokra is felel, amelyeket a tárlatot indító sivatagi kép kelthetett a kiállítás látogatójában.
(A Szentföld öröksége, Szépművészeti Múzeum, szeptember 6-ig.)