Tegnapi eredmények. Hosszútávúszás, női 5 km: 1. Melissa Gorman (Ausztrália) 56:55.8 p, … 34. Balogh Vanessza 59:48.5. Férfi 5 km: 1. Thomas Lurz (Németország) 56:26,9 p,… 15. Gercsák Csaba 57:07.1,… 31. Gyurta Gergely 58:20.8. Műugrás, férfi torony: 1. Tom Daley (Nagy-Britannia), női 3 m: 1. Kuo Csing-csing (Kína).
Pedig az egészet olyan szépen elterveztük, vagy inkább eltervezte szinte mindenki. Az A csoportot megnyerik a magyarok, a C-t a szerbek, a D-t az olaszok, a B-ben a horvátok derekasan megverekednek a montenegróiakkal, a legjobb négy között aztán jöjjön, aminek – és akinek – jönnie kell.
Erre már az első napon beütött két hibapont. Hogy az olaszok hazai vizeken kaptak ki 9-8-ra az Egyesült Államoktól, az egyrészt alig befolyásolja a mi rövid távú elképzeléseinket, másrészt a pekingi döntőssel szemben egy góllal alulmaradni még nem jóvátehetetlen bűn. Az viszont, hogy a spanyolok 11-9-re felülkerekedtek a szerbeken, már átrendezi a világképünket. Nem is maga az eredmény, inkább annak a következményei. Dejan Udovicsics, a délszlávok szövetségi kapitánya érdeklődésemre nem véletlenül fejtegette július 11-én, szombaton a Margitszigeten – miután fiai az Unicum-kupán szokás szerint elpáholták a mieinket, akkor éppen 8-6-ra –, hogy tévedés csapatát a vb-favoritok közé sorolni. „Nagyon tehetséges, sokra hivatott társaság ez, szent célunk a londoni olimpiai arany – szögezte le. Majd így folytatta: – De a játékosok többsége fiatal és tapasztalatlan még, kalkulálhatatlan, hogy mire lesznek képesek első felnőttvilágversenyükön, mert a téthelyzetet előre nem lehet szimulálni.” Ez a másfél hete még túlságosan óvatosnak ható vélekedés a spanyolok ellen fényes – azaz inkább sötét – igazolást nyert. Bár az ibériaiak a szerbek mumusainak számítanak; emlékszem, amikor még Pekingben felvetettem Udovicsicsnek, milyen hasznos vereséget szenvedtek az olaszoktól, mert így a spanyolokkal negyeddöntőzhetnek, a mindig udvarias s tréner szinte kifakadt: „Miről beszél? A spanyolokat 2006 óta nem vertük meg, három legutóbbi mérkőzésünkön kikaptunk tőlük, nincs nálunk ember, aki velük szeretne öszszekerülni. Bevallom, mi a magyarokkal játszunk a legszívesebben.”
E kétes értékű bókot nem viszonozhattam, és most még kevésbé tehetném, hiszen háromszoros olimpiai bajnok válogatottunk az athéni döntő, 2004 augusztusa óta egyszer sem tudta legyőzni a déli szomszédot. Pekingben, sőt legutóbbi világbajnoki elsőségünk alkalmával, 2003-ban, Barcelonában is elkerülte, Rómában azonban – hacsak a továbbiakban nem billen az eddigieknél is nagyobbat a papírforma – a szokásosnál egy-két körrel korábban, már a negyeddöntőben belebotlik. Vagy végre egyszer a szerbek botolhatnának „belénk”, akár azért is, mert balkezes bombázójuk, a mieinket rendre megszóró Filip Filipovics olyan hatásfokkal tüzel, mint a spanyolok ellen; hétből egyes mérleggel.
Ha jövő kedden létrejön e párosítás, férfipólósaink számára mostantól nem lehet London felé „negyedúton” langyos kis világverseny a római vb. Vagy sokat nyerünk, vagy nagyot bukunk. Ma 18.20-tól a németek ellen az első lehetőség kizárt, de a második is majdnem az.
Csoportelsőként. Csoportrangadót játszott tegnap a magyar női vízilabda-válogatott. Miután a mieink vasárnap legyőzték Kínát, a házigazda olaszokkal szemben az első hely volt a tét az A jelű négyesben (a sportággal még csak ismerkedő Üzbegisztánnal teljes a létszám).
Nagyon rosszul kezdődött a találkozó, Bianconi és Frassinetti találataival már a harmadik percben
2-0-ra vezettek az olaszok. Szűcs Gabriella szépített emberelőnyből, majd ugyanő még az első negyedben egyenlíthetett volna, de nagyon gyengén dobta az ötméterest. A második nyolc percben az Elisa Casanova nevet viselő vízi jelenség újra kétgólos előnyhöz juttatta az olaszokat. (Kész szerencse, hogy csinos hölgyek is ficánkolnak a medencében, mert olykor hajlamosak vagyunk a pólót is azon sportágak közé sorolni, amelyeket a gyengébb nemnek hiba engedélyezni.) Bár az előzetes várakozásnak megfelelően a bírók alaposan támogatták a házigazdát, a magyarok nem roppantak össze, Tomaskovics Eszter és Drávucz Rita gólja után 3-3-ra alakult az állás. Bosszantó volt, hogy az első félidő vége előtt öt másodperccel Bianconi újra vezetéshez juttatta az olaszokat. A középkezdés után Pelle Anikó rásuhintotta a labdát, amibe az olasz kapus ügyetlenül ért bele; a bírók úgy látták, hogy a labda teljes terjedelmében nem haladt át a képzeletbeli gólvonalon. A harmadik negyedben hasonló volt a koreográfia, Bianconi második találata után ismét kétgólos hátrányból kellett visszakapaszkodniuk a magyar lányoknak, ami Valkay Ágnes és Pelle Anikó révén – mindkét gól rögvest az emberelőny lejárta után esett – sikerült (5-5).
A zárónegyedben kijött a tudáskülönbség – a javunkra. Ekkor már a bírók sem akarták mindenáron megmenteni az olaszokat, tőlünk Kisteleki Dóra, Pelle és Keszthelyi Rita is betalált, így 3-5-ről 8-5-re fordítva végeredményben simán nyert a magyar válogatott. A csapatra holnap Üzbegisztán ellen kellemes kötelező feladat vár, a lányok legközelebb jövő hétfőn a negyeddöntőben játszanak komoly meccset. A tegnap látottak alapján megkockáztathatjuk: esélyesként.
