Leleplező feljegyzés a dél-amerikai túráról

A kerek évforduló apropóján folytatjuk a lapunkban szombaton megkezdett múltidézést, annál is inkább, mert meglepő dokumentum került elő. Arról árulkodik, hogy 55 éve, az 1954-es labdarúgó-világbajnokság előtt már megegyezett a sporthivatal – a párt egyetértésével – a dél-amerikaiakkal abban, hogy a svájci mérkőzéssorozat után a Honvéd és a Vörös Lobogó részt vesz egy tengerentúli portyán. Csakhogy közbejött a berni kudarc Eddig úgy tudtuk, magyar részről minden meghívást visszautasítottak, mert féltek attól, hogy több játékos kint marad. Ismeretes, hogy a Honvéd vegyes csapata 1956-ban döntött úgy, hogy a sok ígérgetés után részt vesz egy illegális dél-amerikai túrán.

Az országos levéltár őrizte meg azt a levelet, amely egyértelművé teszi, hogy eldöntött tény volt a két magyar sztárcsapat vendégszereplése dél-amerikai földön. A levél nem a titkos egyeztetésekről tanúskodik, hanem arról, hogy a filmesek szerették volna megörökíteni a várható újabb sikereket. A Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár akkori igazgatója, Révész Miklós írt feljegyzést Farkas Mihály, a politikai bizottság és a titkárság tagja számára, aki akkoriban a sportélet felett bábáskodott, és abbeli kérésének adott hangot, hogy a filmesek is csatlakozhassanak a csapatokhoz. A feljegyzés dátuma 1954. június 16., azaz Révész egy nappal a dél-koreaiak elleni világbajnoki csoportmérkőzés előtt vetette papírra a következőket: „Feljegyzés labdarúgóink dél-amerikai útja filmezésének kérdésében. A magyar labdarúgók két 27-27 főnyi csoportja július 9-től (a világbajnokság döntőjét 4-én játszották – a szerk.) előreláthatólag augusztus 24-ig dél-amerikai portyára indul. A Híradó és Dokumentum Filmgyár, hogy egész estét betöltő színes filmet készítsen sportolóink útjáról, javasolja, hogy június 18-án Svájcban, a végleges szerződést aláíró Sebes Gusztáv elvtárs – amenynyiben erre szükség van – a három filmest is vegye be a megállapodásba, akik a Honvéd együttesét kísérve készítsék el filmjüket. Hegyi Gyula elvtárs (a sporthivatal elnöke – a szerk.) keresse meg a módját, hogy a túrára induló csoport összeállításában a három filmes is helyet kapjon. Ezt a megoldást azért javasoljuk, mert a dél-amerikai államok közti közlekedésről kapott információink arra mutatnak, hogy a különrepülőgéppel utazó labdarúgóinkat nem tudnánk megfelelő módon követni, és számos olyan eseményről lemaradnánk, ami a magyar közönséget egy ilyen tárgyú filmmel kapcsolatban elsődlegesen érdekelné…
Az utat Bécstől Dél-Amerikáig különrepülőgéppel teszik meg a meghívottak, ezen a repülőgépen értesüléseink szerint csupán a Honvéd, a Vörös Lobogó és a bécsi Austria 27-27 főnyi csoportja számára lehet helyet biztosítani. A közös utazás mellett szól az is, hogy háromfőnyi forgatócsoportunk útiköltsége, amennyiben külön utazna, mintegy 7000 dollárral terhelné népgazdaságunkat.
Kérjük Farkas elvtárs szíves támogatását, hogy forgatócsoportunk kiutazásának ügye a portya többi résztvevőjével együtt kerüljön tárgyalásra, és lehetővé váljon, hogy egy külföldön is értékesíthető, izgalmas színes filmmel számolhassunk be a magyar sportolók várható újabb sikersorozatáról. Elvtársi üdvözlettel…”
Farkas – szokásához híven – kézjegyével látja el az észrevételt, és azt írja rá: „Lássa Hegyi elvtárs! A javaslatok helyesek!” Tehát egyértelmű a dél-amerikai út!
Hegyi Gyula szintén kézírással rögzített megjegyzése egy másik papírlapon a következő: „Farkas elvtárs! A kiutazó csapatok már végleges szerződést kötöttek, amelyben csak a csapat tagjai, ill. vezetői szerepelnek. A filmesek külön kiutazása ettől függetlenül lehetséges, és a dél-amerikai együttműködésnek nincsen akadálya. Ha úgy döntenél, hogy együtt utazzanak, akkor mindkét csapatból egy-egy embernek le kell maradni.”
Farkas kézírásos válasza: „Inkább maradjon le egy-egy ember, a filmesek utazzanak együtt a csapattal. Farkas”
Hogy kik maradtak volna le, nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy a játékosokon kívül kik alkották volna a vezetőket, illetve hány ÁVH-s megfigyelő tartott volna velük, ahogy az annak idején természetes volt.
Fentieket megerősítendő, előkerült egy sporthivatali javaslat is a párt titkársága számára – időpont híján, vélhetőleg 1954 elejéről –, amelyben a Honvéd és a Vörös Lobogó tengerentúli túrájával kapcsolatban a következők olvashatók:
„(…) A labdarúgó-világbajnokság befejezése után, 1954. július 1. (nyilván akkor még nem álltak rendelkezésükre a pontos játéknapok) és augusztus 15. között javasoljuk, hogy a Budapesti Honvéd és a Budapesti Vörös Lobogó 10-10 mérkőzésből álló tengerentúli túrán vegyen részt. Meghívó érkezett hozzánk az USA-ból, Brazíliából, Argentínából, Chiléből, Mexikóból, Uruguayból. Feltételek: Mindkét csapat 10-10 mérkőzést játszik, amely mérkőzésekért 6000-től 15000 USA-dollár térítést kapnak mérkőzésenként. Ezt az összeget a tengerentúli egyesületek, illetve szövetségek egy általuk meghatározott európai bankháznál letétbe helyezik. Ezenfelül vállalják csapatonként 21 fő utazási és tartózkodási költségeit. (…)”
Július 25-én, két nappal a brazilok elleni vb-negyeddöntő előtt Hegyi Gyula levelet ír a Magyar Nemzeti Bank számára: „Kérjük a zürichi Bankvereint megkérdezni, hogy a Budapesti Honvéd és a Budapesti Vörös Lobogó Egyesületek számára a Buenos Aires-i Transcontinental Vállalat megbízásából letétbe helyeztek-e USA-dollár összeget. Amennyiben igen, úgy az összeg nagyságát és a letétbe helyezés pontos idejét is kérjük.”
Csakhogy a nyugatnémet együttestől elszenvedett vereség után az aláírt (?), vagy előkészített szerződéstől elállt a sportvezetés. A párt büntetett!
Így aztán maradt az ismert illegális dél-amerika túra 1956 végén és ’57 elején.