Mi a magyar?

Igló földrajzi helyzete igen szerencsés. A völgy, melyben épült, elég széles, széltől védett, s klímája általában kedvezőbb, mint Szepes megye északibb vidékeié. Bőséges források jó ivóvízzel látják el, s könnyen megközelíthető volta is mintegy arra predesztinálja ezt a területet, hogy a Szepesség főhelye, központja legyen. Észrevették e vidék sok előnyét már a Szepesség őslakói is, és már az ó-szlovének két községet vagy inkább telepet létesítettek itt: Brusnikot és Stoyant. Az előbbi a mai Iglótól délkeletre az Eschseiffen patak völgyében épülhetett. Stoyan pedig a Kőszirt területén. Mikor a honfoglaló magyarok lassanként e vidéket is hatalmukba kerítették, két magyar telep is keletkezett Igló határában: Ság, az úgynevezett XVI. szék területén, Kozma pedig északra a Blaumond alján. A magyarság, amely e falukban megtelepült, határőrszolgálatot teljesített. A szlovén őslakók már keresztények lehettek, és az ő révükön elterjedt lassanként a kereszténység a magyar határőrök között is. Szent László trónra lépése idején már templomot is kezdenek építeni (1077) Igló területén, mely két évtized alatt elkészült s melyet Boldogaszszonynak szenteltek. A templom, úgy látszik, a kétféle nemzethez tartozó falvak lakóinak közös Istenházuk volt.
A szépen felvirágzó szepesi telepek fejlődésének azonban jó időre véget vetett a mongol betörés. Ismeretes, hogy a Szepesség lakóinak tekintélyes része megmenekült a mongol fegyverek elől oly módon, hogy Gargou Jordán vezetése mellett a később Lapis Refugiinak elnevezett sziklás erdőkbe költözött, és itt töltött három évet nélkülözés, éhség és nyomorúság között, de csupán puszta életét menthette meg. Községeiket feldúlták, felégették a mongol csapatok, s mikor a veszedelem elmúltával a megfogyott lakosság visszatért a hegyekből, egészen újra kellett építenie otthonát. IV. Béla király a Felvidék sok elnéptelenedett vidékére újból hívott be a Szepességre német telepeseket, mely nép már az első Árpádok, különösen II. Géza idejében kezdett beszivárogni a mai Szilézia és Morvaország területéről hazánkba. A régi lakók és az új telepesek közös erővel kezdték felépíteni az elpusztított falvakat, és Igló területén új községet emeltek, melyet Neudorfnak (Szász-Ujfalu, Nova-Villa) neveztek el.
A szepesi szászok vagy cipszerek mint vendégek, hospitesek telepedtek le hazánkban, s a király igen jelentékeny kiváltságokkal ruházta fel őket. Ezek közé tartozik az is, hogy a létesített községekben teljesen önállóan vezethették a közigazgatást, jogszolgáltatást, mégpedig a Németországból magukkal hozott régi jogkönyv, a szász tükör: Sachsenspiegel szerint. Ezt a híres régi jogkönyvet széltében használták, a Szepesség részére készült és átdolgozott kivonatát Zipser Willkührnek nevezték. Utóbb a „szász” elnevezés nem annyira nemzetiséget jelentett, mint mindazon népek egyetemét, kik a szász jogkönyvet ismerték el zsinórmérték gyanánt. (…) Neudorf-Igló már 1270-ben fennállott, lakói azonban nem pusztán németek voltak, hanem kis részben magyarok is, a régi határőrség leszármazottai, továbbá szlávok is, kik a környéken szintén mint vendégek számos községet alapítottak, vezető szerephez azonban nem juthattak sem Iglón, sem az egész Szepességben.
(Bruckner Győző: Igló kir. korona- és bányaváros története, 1929)