A tanácsolt irányvonal vállalhatatlan

HVG-hez eljuttatott, személyes hangú írásában Somogyi Zoltán politológus, a Political Capital igazgató-résztulajdonosa bejelentette, hogy megválik cégvezetői pozíciójától, és vállalkozását is kiviszi a magyar piacról. A lap megfogalmazása szerint Somogyi a lépését „a pályatársai egy része által alkalmazott tisztességtelen módszerekből, valamint az MDF helyett a Jobbikot preferáló Fidesz-stratégiából és az ebbe furcsán illeszkedő, Dávid Ibolya ellen indított ügyészségi eljárásból vezeti le”.
Dávid Ibolya tanácsadója számára személyes lelki válságot az a – az ő helyzetértékelése szerinti – politikai összefüggés okozza, hogy a Jobbik miatt az eddigi legkomolyabb kihívás előtt áll a magyar demokrácia, de a Fidesz azt követeli, hogy az MDF vezetőit minél hamarabb, gyorsított eljárásban gyanúsítsa meg az ügyészség, mert Jobbik-veszély szerintük nincs. A tanácsadó-politológus azonban látni véli, hogy „milyen veszélyt hordoz az a helyzet, amikor az ügyészség valamiért, akár véletlenül is, együtt mozog egy párt vélt politikai érdekeivel”. „Miközben a Fidesz nem ismeri fel valós érdekeit – ami csak a Jobbik azonnali és egyértelmű kiszorítása lehet a politikából –, az ügyészség eljárása a demokratikus rend szereplőit hurcolja meg.”
A kockázatértékelő és -elemző intézet vezetőjének szavaiból az derül ki, hogy bár elemzésük alapján nem kizárt, hogy az ügyészség ténykedése „akár véletlenül is” együtt mozoghat a Fidesz „vélt” politikai érdekeivel, s bár ő végsőkig hisz a jogállam létezésében, az ügyészség tevékenysége az egész magyar demokrácia ügye, és elég indok lenne arra, hogy a (2006-ban megválasztott!) legfőbb ügyész azonnal lemondjon, de legalábbis megszólaljon, és hogy a korruptak egymást támogató játszmájában a tolvajbecsület erősebb, mint a törvénytisztelet. Azt is kifogásolja, hogy a politikai elemzők egy része „folyamatosan bizonyítatlan állításokat tesz” az MDF-ről.
A fentebb idézettekkel magam is így vagyok.
Somogyi Zoltán bizonytalan, mert értelmezésre szoruló állításából a következőket olvashatjuk ki: lehet, hogy az ügyészség ténykedése egyszerűen csak kedvez a Fidesz politikai érdekeinek, de a Fidesz vagy része a korrupt politikai játszmának, avagy támogatja, vagy csak haszonélvezője ennek a játszmának. De miért nem fogalmaz egyértelműbben az elemző intézet elemzője? Talán azért, mert a Fidesszel és az ügyészséggel kapcsolatos állításainak pontosításával a politikai helyzetértékelése is más lenne. Dávid Ibolya meggyanúsítása és ezzel kapcsolatban az ügyészség tevékenysége „az egész magyar demokrácia ügye”, írja, de csak azért, hogy összeboronálja az MDF-et és a Fideszt: „jobboldali demokrata értékkel a Fidesznek az MDF a partnere, és a Jobbik az ellensége”, mert a Jobbik veszélyezteti a demokráciát, cselekményei pedig „az emberiség elleni bűntetté fajulhatnak”. Ha jól értem, akármilyen is a Fidesz és az ügyészség közötti kapcsolat, a Fidesznek mindenképpen Dávid Ibolya mellé kell állnia – magasabb érdekből. A demokrácia s az emberiség érdekében. Dávid Ibolya tanácsadójának elemzése szerint ráadásul a Fidesz „nem ismeri fel valós érdekeit”, „ami csak a Jobbik azonnali és egyértelmű kiszorítása lehet a politikából”, mert a Jobbik szavazói „a Fidesztől jönnek, és egyre csak jönni fognak”.
Úgy tűnik, Somogyi Zoltán képes lenne azt tanácsolni Orbán Viktornak, ha az ő tanácsadója lenne, hogy a Fidesz érdekében fogjon össze Dávid Ibolyával, hogy megakadályozza a Fidesz szavazóinak a Jobbikhoz áramlását. Az elmúlt kilenc év történéseinek ismeretében helytállónak tűnik a HVG megfogalmazása: végképp összeférhetetlennek bizonyult Somogyi kettős, független elemzői, és Dávid Ibolya melletti politikai tanácsadói szerepe. Független elemzőként jól látja, hogy a Fidesznek – idézem – nincs komolyan vehető, kormányzásra esélyes ellenfele, nincs ellenfele a hagyományosnak tekinthető, megszokott pártok között, s legnagyobb vetélytársa, az MSZP sincs már igazán. Ennek tudatában viszont csak Dávid Ibolya tanácsadója, s nem egy független elemző gondolhatja komolyan, hogy a Fidesz a jobboldali szavazóinak (feltételezett) elvesztését a Dávid Ibolyával való összefogással állíthatja meg. Vajon miért? Miért csábulna vissza a Jobbikkal kokettáló fideszes szavazó Dávid Ibolya kedvéért? Abban még lenne ráció, de Somogyi nem mondja ki, hogy a Jobbik-ellenes Fidesz–MDF-falanx miatt a Fidesz nyerne is szavazatokat középről s balról, de mivel nem mondja ki, a Fidesz „valós érdekeinek” Dávid Ibolya tanácsadója általi interpretálása mögött egy burkolt politikai ajánlatot látok. Somogyi olajágat hozott Dávid Ibolyától, aki hajlandó békejobbot nyújtani az általa kilenc éve nyüstölt Orbán Viktornak, és felmelegíteni a 2002-ben felmondott és 2006-ban visszautasított együttműködést. Tegyük hozzá, hogy ennek a javallt békepartnerségnek az oka az MDF széthullás közeli állapota, a Jobbik pedig csak a puszta apropója.
Somogyi Zoltán elemzésében nincs B terv. Nem gondol arra, hogy a Fidesz „valós érdeke” lehet úgy győzni a Jobbik kétségtelen előretörése ellenére a most kétségtelenül padlón lévő ellenfelekkel (MSZP, SZDSZ) szemben és az MDF nélkül, ahogy tette volt az MSZP 1994-ben: a mandátumok abszolút többségének megszerzésével. Az, hogy ennek ára a Jobbik által elkövetett emberiségellenes bűntettek (pogromok?), a dolgok jelen állása szerint nem több olyan víziónál, amilyennel Orbán Viktort 1998 óta revolverezik ellenfelei.
A Fidesz–MDF-összefogást szolgálja más, de meg nem nevezett politológusok meghökkentő bírálata például ama mondat miatt, hogy „két jobboldali párt van”, a Jobbik és a Fidesz. Somogyi Zoltán ellenérve, hogy az MDF és a Fidesz öt évig egy frakcióban ült az uniós képviselőházban, és kifogásolja azt is, ha (Fidesz iránt elfogult) kollégák olajfa-koalíciót, azaz MDF–SZDSZ–MSZP-összeborulást vizionálnak. Nagyon úgy tűnik, hogy a független elemző nem tud arról, amit Dávid Ibolya tanácsadójának tudnia kell: Dávid Ibolya stratégiája éveken keresztül az volt, talán éppen Somogyiék tanácsára, hogy módszeresen kétségbe vonta nemcsak a Fidesz konzervativizmusát, hanem jobboldaliságát is. Dávid Ibolya folyamatosan vádolta a Fideszt baloldalisággal és szocializmussal, és párhuzamosan az MDF-et „igazi” vagy „új” jobboldalnak deklarálta, miközben – ugye – az MDF és a Fidesz egy frakcióban ült az uniós képviselőházban…
Az olajfa-koalíciót illetően először hadd idézzem a nem jobboldali, és a Political Capitalhoz közel álló Hírszerző hírportált. Panyi Szabolcs a hatalommegtartás egyik módjaként írt az olajfa-koalícióról. (Hatalom és mágia hősei, 2009. 3. 24.) Stemler Miklós cikkének címe: „Szili mögött az SZDSZ és az MDF – kivirágzott a pécsi olajfa”. (2009. 4. 18.) Kósa András a Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ európai parlamenti listavezetőjével készített interjújában (2009. 3. 16.) magától értetődően állította, hogy „az elmúlt napokban még liberális értelmiségiek is voltak, akik egyfajta Magyar Olajfa Koalíció létrehozását szorgalmazták az MSZP, az MDF és az SZDSZ részvételével”. Szent-Iványi magától értetődő válasza: „ha most bemenekülnénk egy Olajfa, vagy bármilyen egyéb hárompárti együttműködésbe (…) nem lenne esély rá, hogy mint önálló tényezőt megmentsük” az SZDSZ-t. Kósa utal Gavra Gábor öt nappal korábbi írására (Agónia az olajfák hegyén), amelyben Somogyi Zoltán is azt olvashatta, hogy az SZDSZ „együttműködésre hajlamos részében a hírek szerint az olajfa-koalíció nevet ragasztották a hárompárti együttműködésre, amit Gyurcsány februári látványos médiaoffenzívával igyekezett felkarolni”. „A miniszterelnök igyekezete arra irányul, hogy bebizonyítsa: nem ő és kisebbségbe szorult kormánya, hanem a reformokat úgymond kategorikusan ellenző Fidesz szorult karanténba a világgazdasági válság begyűrűzése nyomán”.
Az igaz, hogy például Fodor Gábor – idézem a Hírszerzőt – visszautasította azt a feltételezést, hogy a szocialisták, a szabad demokraták és a fórumosok egy választási közösséget alkothatnának az olasz Olajfa koalíció mintájára, de a Népszabadságban Martin József Péter is számot vetett az olajfa-koalíció lehetőségével (Nálunk nem nő Olajfa. 2009. 3. 30.). A Laokoón-csoport vége című cikkében (FigyelőNet, 2009. 5. 14.) a nem jobboldali Bozóki András azt írta, hogy „a baloldal által szorgalmazott Olajfa-koalíció elbukott az első teszten”, a pécsi választáson, ami azt bizonyítja, hogy „MDF–SZDSZ–MSZP-összeborulást” vizionálni nem a „fideszes” politológusok kiváltsága.
Valójában nem is a politológusokkal vagy általában a sajtóval van a gond, hanem azzal, ami Somogyi Zoltán levelében szóba sem került. Hock Zoltán, Katona Kálmán és Pettkó András kizárása alapjaiban rázta meg az MDF-et. A kizártak ellenezték Bokros Lajos térnyerését, egykori konzervatív pártjuk neoliberálissá válását, és azt, hogy Dávid Ibolya mellett túlzottan nagy szerepet játszik a tanácsadói szerepet betöltő Political Capital. Ugyanezen okok magyarázzák, hogy a pártelnök felfedezője, Boross Péter is megszakította a kapcsolatot az MDF vezetésével, mert a jelenlegi, Somogyi Zoltánék által tanácsolt irányvonal számára is vállalhatatlanná vált.

A szerző politológus