Andrássy gróf lovaspipája

T Á R L A T Gróf Andrássy Gyula életét bemutató időszaki kiállítás nyílt a gödöllői királyi kastélyban. Erzsébet királyné nyári lakjában tavaly indították útjára azt a három részből álló tárlatot, amely a Sisihez legközelebb álló férfiúk életpályáját járja körbe. Rudolf főherceg után most Andrássy grófról mesél a Titánia lovagjai tematikus címet viselő tárlat, amelyet már mintegy tízezren tekintettek meg.

Széchenyi István a jövő nagy ígéretének tekintette Andrássy Gyula grófot, akiről így beszélt: „Minden lehet belőle, még Magyarország nádora is.” A jóslat majdhogynem be is teljesült, hiszen Andrássyt az 1867-es kiegyezést követően nádorhelyettessé választották. A férfi, akit a gondviselés küldött a magyar népnek – ahogy Deák Ferenc megfogalmazta –, élete végéig Magyarország felemelkedéséért, a bel- és külpolitika megreformálásáért küzdött, és igyekezett az osztrák–magyar dualizmust is erősíteni. Andrássy nemcsak felelős miniszterelnök és honvédelmi miniszter lett a kiegyezés után, hanem a Habsburg-uralom történetében ő volt az első magyar politikus, aki közös külügyminiszterként Metternich íróasztalát elfoglalhatta. Ferenc József császár is, aki az 1848-as tevékenysége miatt bitófára küldte, később elismerte politikai nagyságát: „Kedves Andrássy, az igazat megvallva nagyon örülök, hogy annak idején nem hajtották végre önön az ítéletet.”
A gödöllői királyi kastély és a Magyar Nemzeti Múzeum közös munkáját tizennégy hazai és külföldi intézmény segítette; a kiállított tárgyak nagy részét a Magyar Országos Levéltár, a szlovákiai Betléren lévő Andrássy-kastélymúzeum, a bécsi Bildarchiv és a Staatsarchiv biztosította. A tárlaton olyan személyes emlékek között lehet bogarászni, mint a gróf lovaspipája, tintakészlete, Erzsébet királynéhoz, Laura fedőnéven írt levelei, Deák Ferenccel folytatott eszmecserék írásos nyomai, korabeli fényképek, anyjának, Szapáry Etelkának a kegyelmi kérvényei, Albrecht főherceg elutasító válasza és a szép akasztottnak címzett, kivégzésről szóló döntés. A gödöllői kiállítás képzőművészeti anyagában különlegességek is helyet kaptak: itt függ Louis-Edouard Dubufe, a francia előkelő társaság portréfestőjének Andrássy-képe, amely a párizsi emigráció évei alatt készült, Pállik Béla Andrássyt lóháton ábrázoló műve, feleségéről, Kendeffy Katinkáról készített Székely Bertalan- és Benczúr Gyula-képek. Igazi történelmi csemegének számít az 1878-as berlini kongresszus kapcsán készült karikatúrák sora is.
Az Andrássy família vagyonának egy részét műtárgyakba fektette, gyűjteményében neves reneszánsz és barokk festők művei kaptak helyet: Tintoretto, Tiziano, Turner, Rembrandt. Andrássy Gyula nagy hangsúlyt fektetett a magyar festészet támogatására; ő maga sokáig volt Munkácsy Mihály mecénása, így a kollekció részét képezte Munkácsy Itatónál című képe (ami a mostani tárlaton látható), illetve a Siratóasszonyok a keresztfánál című alkotás is. Az Andrássy-gyűjtemény nagy hányada eltűnt, megsemmisült, a megmaradt festmények közül sok a Szépművészeti Múzeum állományába került.
A gróf idejében az Andrássy család hatalmas földbirtokokkal rendelkezett Zemplén, Szabolcs és Torda megyében. A tárlaton a kor híres fotográfusa, Klösz György készítette felvételek emlékeztetnek a betléri, tőketerebesi, tiszadobi szép napokra. A kiállítást Andrássy lovas szobrának eredeti terve és korabeli fotográfiái zárják. A Zala György tervei alapján készült emlékművet, Budapest egyik legszebb szobrát 1945-ben elbontották a Parlament mellől, később beolvasztották Sztálin szobrába.
A gödöllői Andrássy-kiállítás nemcsak az egyik legnagyobb magyar államférfit mutatja be, de szembesíti az embert azzal az értékfosztással, ami a mai napig folyik hazánkban. A szeptember végéig látogatható kiállításhoz magyar és angol nyelvű katalógus is készült.
(Titánia lovagjai II. – Gróf Andrássy Gyula. Gödöllői királyi kastély, látogatható szeptember 27-ig.)