Az operaverseny legfiatalabb résztvevője

Két hónap alatt nagyot fordult a világ Simon Brigittával. A bécsi zeneművészeti egyetem negyedéves hallgatója június elején tudta meg, hogy az Operalia elődöntőjébe került. A rangos nemzetközi énekverseny egyetlen magyar döntőse lehetett a zarzuela kategóriában. Most szombaton Don Giovanni és Zerlina duettjét énekelte a pécsi gálakoncerten a világhírű spanyol tenor, Plácido Domingo oldalán.

Gyönyörűek a hercegnők és szép a ruhájuk – nincs abban semmi különös, ha a Disney rajzfilmjei ekként varázsolnak el egy kisleányt. És még az is természetes, ha Hófehérke dalai megragadják. Az viszont már ritka, ha egy néhány éves kislány a filmek dalait első-második hallásra megtanulja, tisztán, picit sem hamis hangon énekli együtt a rajzfilmfigurákkal. Simon Brigitta korai muzikalitására nemcsak a nagymama és az anyuka figyelt fel, így lett a győri Liszt Ferenc Zeneiskola diákja. Éneket tizenhárom évesen kezdett tanulni.
Az első sikerek ellenére némi fejtörést okozott a továbbtanulás: mi a biztosabb a mai világban? Induljon reálirányba, és legyen mellette hobbi a komolyzene? Vagy teljes szívvel szentelje magát a muzsikának? Mivel több megméretésen azt mondták a hozzáértők, vétek lenne elpazarolni a tehetségét, tanulmányait a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta. 2006-ban Budapesten és Bécsben is felvételizett, és mindkét zeneművészeti egyetemre bejutott. – A kettős jelentkezésnek igazából földrajzi oka volt, Győrből az út mindkét irányba ugyanannyi ideig tart – meséli. – Édesanyámmal végül úgy határoztunk, megpróbálok egy évet eltölteni Bécsben, és meglátjuk, hogyan tudok egyedül boldogulni a nagyvilágban. Jól ment, most kezdem a negyedik évet. Eddig Leopold Spitzer professzor osztályában tanultam, ám mivel nyugdíjba vonul, októbertől Margit Klaushofer tanítványa leszek, amit már nagy izgalommal várok. Művészileg és emberileg egyaránt rengeteget köszönhetek még Dobi-Kiss Veronikának, akihez kurzusszerűen rendszeresen visszajárok Győrbe.
Simon Brigitta első komolyzenei megmérettetése az országos zeneművészeti szakközépiskolák versenye volt még 2003-ban Budapesten, ahol az ország összes konzervatóriumának negyvenöt tehetsége mutatta meg magát erős szakmai zsűri előtt. – Sikerült az első díjat és a legszebb magyar kiejtés különdíját elnyernem, ami óriási bátorítás volt, hiszen mindenkit jobbnak hallottam magamnál – emlékezik. 2007 őszén volt az első nemzetközi operaverseny Szegeden, a Mezzo televízióval. Ide a legjobb húsz magyar gyakorló operaénekes közé a legfiatalabb résztvevőként került be Simon Brigitta.
A bécsi egyetem növendékei évek óta nagy figyelemmel követik az Operaliát, nincs olyan, aki ne hallott volna a Plácido Domingo által 1993-ban alapított rangos nemzetközi énekversenyről. A magyar diákok között nagy izgalmat okozott a hír, hogy a versenyt az idén Magyarországon rendezik – keveseknek adatott meg, hogy az útiköltséget, a szállásdíjat akkor is fedezni tudja, ha a megméretést Mexikóban vagy Kanadában tartják. Simon Brigitta örömmel jelentkezett a versenyre, ám a kezdetek nem voltak túl biztatóak. – Az első felvételem, amely az Operalia rostájára készült, rosszul sikerült. A stúdió világítása gyenge volt, semmi sem látszódott a képből. A következőre pedig épphogy kigyógyultam egy súlyos tüdőgyulladásból, de még fulladtam, egy normális frázist sem tudtam kitartani. A második felvételre inhalációs kúráról érkeztem, ám az eredménnyel nem voltam elégedett, így lemondtam a versenyről – emlékezik vissza. – A felvételt édesanyám végül a hátam mögött postázta, és borzasztóan meglepődtem, mikor június 2-án hívtak telefonon, hogy szeretettel várnak a versenyre. Nem számítottam ilyen fordulatra, maradt egy hónapom az intenzív felkészülésre. Amiket felvettem februárban, már nem gyakoroltam, mert úgymond minek. Ezért naponta órákig próbáltam. A bécsi korrepetitorom, Bonyhádi István vért izzadt velem a zarzuelákkal. Rengeteget segített a temperamentumos előadásban, a kottaképben, a frázisokban, a felépítésben.
Az idei Operalia legfiatalabb versenyzője volt Simon Brigitta. – Álmodni se mertem volna erről – mondja. – Már az nagy megtiszteltetés, hogy huszonegy évesen beválasztottak az elődöntőbe. Amikor kiderült, elmentem a templomba, hogy hálát adjak Istennek, ugyanígy tettem a sikeres elődöntő és a középdöntő után is. És még a csalódás legapróbb felhője se árnyékolta be a jókedvemet amiatt, hogy a zarzuela, nem pedig az opera kategóriában jutottam tovább. Zarzuelát sem könnyebb énekelni. Végigültem az elődöntő második napját, hallottam, hogy a társaim közül többen már kész, operai hanggal, „világhanggal” érkeztek. Közéjük az én huszonegy éves, még éppen nyiladozó hangom tényleg nem illett. De a zsűri úgy ítélte meg, hordozom egy hang ígéretét.
A világ vezető operaházaiból érkezett zsűritagok lenyűgözték a fiatal szopránt: az elődöntő versenyzőit végtelen türelemmel hallgatták végig, és a továbbiakban is nagy odafigyelést tanúsítottak. A verseny alapítója, Plácido Domingo a középdöntő után kezdett el foglalkozni a finalistákkal, sok instrukciót adott a fiatal énekeseknek, mit, hogyan képzel el a zenekari kísérettel. – Az én koromban és állapotomban minden percért, amit a versenyen tölthettem, hálás vagyok, rengeteget tanultam. Az Operalia az egész pályámat meg fogja határozni – vallja Simon Brigitta. – Életemben nem énekeltem nagyzenekarral, és most elmondhatom magamról, hogy a Magyar Állami Operaházban debütáltam úgy, hogy Plácido Domingo vezényelt. Ez fantasztikus élmény volt.
Amit a mester még tudott fokozni: meghívta Simon Brigittát az Operalia gálakoncertjére. Pécsett szombat este Simon Brigitta két áriát adott elő, továbbá Don Giovanni és Zerlina duettjét, valamint a Csárdáskirálynőt énekelte együtt Domingóval. S mivel a fiatal magyar énekesnő a versenyen nem kapott díjat, megmaradt a lehetőség, hogy néhány év múlva újra nevezzen. Három-négy év múlva az opera kategóriában is nagyon szeretne bizonyítani.