Berlusconi lehet Velence megmentője

Minden nagy politikus álma, hogy otthagyja keze nyomát az országon, az államon vagy csupáncsak a városon, amely hosszú ideig vezetése alatt állt. Vegyük csak a közelmúltat. Párizs egyik jelképévé vált a sokat vitatott üvegpiramis, a Louvre bejárata, a forradalom 200. évfordulóján átadott, Défense-ban emelkedő, diadalívet formázó épület, ám a Szajna partján álló Mitterrand könyvtár együttese nem tudta meghódítani a közvéleményt. Persze – mondhatják a kekeckedők – könynyű volt a franciáknak akkoriban, hiszen egy újra megnyert választással 14 évig maradhatott elnök. Ez már elég idő az ilyen nagy tervek megvalósítására. A XX. század végén voltak olyan politikusok, akiknek majdnem ennyi idő adatott meg, például Németországban Kohl kancellárnak vagy Nagy-Britanniában Thatcher és Blair miniszterelnöknek.
Itáliában sem mentek a szomszédba a grandiózus tervekért. Nehogy már Silvio Berlusconi úgy vonuljon be az olasz és a nemzetközi históriás könyvekbe, mint valami megveszekedett szoknyabolond?! Ő már rég elkötelezte magát Velence megmentőjeként. Az olasz miniszterelnök az egyik legnagyobb támogatója a 2003-ban elkezdett hatalmas gátrendszer-építkezésnek, amelynek a feladata lesz Velencét megóvni a különösen magas vízállástól. Ha már a félszigetet Szicíliával összekötő messinai híd terve egyelőre nem valósul meg, legalább erről a gátrendszerről eszünkbe juthat Berlusconi neve, aki sokat tett megépüléséért.
Harminc év óta ez Itáliában a legnagyobb építkezés, és a XXI. században ez a legnagyobb olasz beruházás. A tervek szerint 4,4 milliárd euró lesz az összköltsége, amikor 2014-ben átadják a rendszert és a hozzá tartozó jelentős fejlesztéseket. Ám ahhoz legalább egy választást meg kellene nyernie az olasz jobbközépnek, hogy Silvio Berlusconi esetleg kormányfőként részt vehessen a rendszer átadási ünnepségén.
Azt nem lehet elmondani, hogy az olaszok fejetlenül vágtak volna bele az építésbe. Több évtizedes vita előzte meg a döntést, hogy milyen eszközökkel védjék meg a tengertől Velencét. A számtalan, fantasztikus könyvekbe illő ötlet után végül a mobil gátrendszer látszott a legkivitelezhetőbbnek. A Mózes nevet kapta, a kísérleti elektromechanikai modul olasz megfelelőjéből gyártott (mose) betűszóból. Romano Prodi baloldali kormányfő 1997-ben még egy nemzetközi szaktekintélyekből álló „vének tanácsával” is megvizsgáltatta a gátrendszer tervét, csak azt követően állt ki ő is a megépítése mellett. Végül 2003-ban Berlusconi adta meg a jelet a munka elindítására.
Jelenleg háromezer munkás dolgozik a Mózesen. Hajókból legalább egy armadára való áll a kivitelezők rendelkezésére, a szárazföldön pedig hatalmas teherautók és nagy teljesítményű munkagépek százai. A víz alatti munkákkal 90 százalékban készen vannak. Az lehet, hogy a kormányzati pénzek a válság miatt esetleg lassabban érkeznek meg az építőkhöz, volt már ilyen, ugyanis a 2012-es átadást már két évvel elhalasztották, de most már, ha további késéssel is, be kell fejezni.
Hogyan működik ez a rendszer? Az ötletnek az volt a kiindulópontja, hogy Velence három bejáraton áll kapcsolatban az Adriai-tengerrel. Elég lenne egy mobil gátrendszerrel ezt az összesen nyolcszáz métert elzárni, ha emelkedik a tengerszint, nagyobb dagály jön vagy vihar érkezik a tenger felől. A magas víz (acqua alta) időszaka egy évben 30-50 nap. Tehát ekkor kiemelkedne ez a gát, elzárva a szorosokat, s ha megnyugszik a tenger, akkor visszasüllyedne.
Az egész gátrendszert sűrített levegővel működtetnék, egy ilyen modul három méter magas, 25 tonna súlyú lesz, és 78 kell belőle, hogy megvédje a várost a hullámoktól. S milyen magas áradást lesz képes feltartóztatni? A környezetvédelmi szakértők szerint a következő száz évben 23-30 centiméterrel lesz magasabb a tenger szintje Velencénél. A gátrendszer a jelenlegi szintnél 60 centiméteres dagálytól is képes óvni a várost, tehát igen nagy tartalék van benne.
Megéri-e ilyen hatalmas költségeket fizetni egy városért? De milyen városért! Szentpétervár és Rotterdam megmentése sokkal többe kerül. Massimo Cacciari, Velence baloldali polgármestere szerint ez puszta pénzkidobás, ahelyett hogy minden városnézőnek adnának egy gumicsizmát. Hányszor elterjesztették, hogy összedől a város, és még mindig áll – nyilatkozta a francia Figaro napilapnak. Ez kétségtelen, de van egy másik veszély is: egyszerűen nem bírja el az évente itt megforduló 21 millió turistát. Nem véletlenül gondolkodnak Velencében olyan szabályozásról, amellyel mérsékelnék ezt az áradatot is.