Egyedül vagy együtt?

I N F R A K U L T Ú R A

Elég volt. Jó kis szlogen. Na de miből és mi legyen? Muzsikás-koncert volt Mindszentkállán. A világ legjobb etnofolk zenekara, csillogó szemű, jó tekintetű nézők, gyors egymásra találás. Minden tétel siker, hosszú tapsok. Aztán történik valami jól érzékelhető. Két betyárnóta következik egymás után. Az egyik a repertoár állandó sikerdarabja, maga a Betyárnóta (Éri Péter), a másik egy kevésbé ismert, Porteleki László „nótája”. Az egyiknek az a vége, hogy „kettőt mindjárt agyonlőttem (mármint zsandárt – H. Z.), ez az utazólevelem”, a másiknak meg „vigyázz csendőr, ne keress engemet, mert a kutyák isszák meg véredet”. Ezek elég egyértelmű kijelentések, a hatás nem is marad el, dübörgő ováció. És ez nem agreszszió, csak az egymásra találásból teljes hasonulás és azonosulás lesz. Mert a Bereményi–Cseh Tamás-i gondolattal élve az a rohadt énekes kimondta helyettünk magyarul. Úgy tűnik, az embernek jólesik néha egy kis iránymutatás.
Felmerül tehát a kérdés, kell-e nekünk vezér, és ha igen, mire? Vannak szép csillagállások, amikor a karizmatikus politikai vezető egyben és elsősorban szellemi iránytű. Mahatma Gandhi, őszentsége a dalai láma, II. János Pál, XVI. Benedek. Utóbbi például egyetlen enciklikájával beírta magát a sorba. Világos beszéd, értettük, megpróbáljuk. Jó, erre mondta Yoda Luke Skywalkernek a mocsárban, hogy ne próbáld, tedd, de hát az ember gyarló, az út meg rohadt nehéz, mondta volna Lao Ce, ha ő találja fel a rock and rollt. Már az igény és a szándék is dicséretes. A következő felmerülő kérdés, hogy kell-e nekünk spirituális vezető? Vagy ez az egész egy belső út, először csinálja meg mindenki maga, mert csak úgy lehet megfogni a másik kezét. Válság van (ahol válság van). A helyzet viszont az, hogy elsősorban nem gazdasági (rezsimek és féldecik jönnek-mennek), hanem szellemi, kulturális. Tehát érték. Elidegenedés és elkülönültség. Erich Fromm írja A szeretet művészetében, hogy az ember minden korban és minden kultúrában egy és ugyanazon kérdéssel kerül szembe, arra kell megoldást találnia, hogyan győzze le az elkülönültséget, hogyan valósítsa meg az egyesülést, hogyan haladja meg az egyéni életet és olvadjon egybe a világegyetemmel. A feladat tehát egykorú az emberiséggel, és ha elfogadjuk, máris adódik legalább egy értelmes válasz arra a gyötrelmes kérdésre, hogy mi végre az egész, mert az lehetetlen, hogy ezért, ami velem (veled, velünk) történik. Mert ezért nem érdemes reggel felkelni. Az igaz létért már inkább. A taoista Ji King mondja: a jóindulat, az igazságosság, az előzékenység és a bölcsesség mind az igaz léten alapul. És mindennek az alapja a szeretet. Azt pedig Jézus már felmutatta, csak le kell hajolni érte a porba, mert átmentek rajta egy bevásárlókocsival.